Körmendy Zsuzsanna – Mno.hu
Sokat gondolkodtam a holokauszttagadók lélektanán: vajon mi indítja őket arra, hogy dokumentált tényeket semmisnek vegyenek, hogy híradásokat, könyveket, vallomásokat, fényképeket, a testi-lelki sebeket viselő, traumából fölépült áldozatokkal készült riportokat negligáljanak, s csak fújják a magukét: nem igaz, nem úgy volt, nem történt meg, nem bántotta senki az elhurcoltakat, nem is volt haláltábor.
Mindez csak fikció. Képzelgés. Ez jutott eszembe, amikor Heller Ágnes brüsszeli megnyilvánulását hallgattam a 2006 őszén történt rendőri atrocitásokról, a maradandó sérülést szenvedettekről. Rögtön leszögezem: nem a két esemény között vonok párhuzamot, hiszen nagyságrendben és történelmi súlyosságban is igen nagy a különbség. A reakció azonban, a tényekről tudomást nem vevő dühödt tagadás vészesen hasonlít egymásra. (tovább…)
