“Sok disznótor esik addig”, tartja egy régi szólás. Jelentése könnyen kitalálható: sokára lesz. Ennél ismertebb és manapság is gyakrabban hallható, hogy nincs kolbászból a kerítés, amely természetesen szintén a disznóvágáshoz kapcsolódik. De hogyan is nézett ki a régi idők disznótora, mik a kapcsolódó legfontosabb hagyományok és népszokások? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutatóval.
Kiindulásként nélkülözhetetlen rögzíteni, hogy amikor a “klasszikus” disznótorokról beszélünk, akkor helyszínként a hagyományos paraszti világ falvaiban, időben pedig a XIX. század közepétől a XX. század közepéig terjedő időszakban járunk. A Kádár-korszakban is népszerűek voltak a disznótorok, de ekkora már egészen más volt az eljárás a megváltozott technikák miatt. Elég csak a hűtőszekrényekre gondolni, hiszen előttük a disznóvágás időszaka a hideg időjárástól függött, Szent András napjától, azaz november 30-tól egészen a farsang végéig tartott. Ezért is a Disznóölő Szent András névváltozat.
