“a Tennessee, Turul, Füleki, Béke darálók, a Kühne szőlőprés, meg a Csodaszarvas típusú Weiss Manfréd-bicikli a megmondhatói, hogy egy vérbeli gyűjtő nem hagy ott egy rozsdás ócskaságot csak azért, mert az nem Hofherr!”
Szabad Föld, Csepel.info
Létezik egy udvar Pécelen, ahová a tárgyak akkor kerülhetnek be, ha minimum egy leheletnyi rozsdával borítottak. Persze a látogatókra ez nem vonatkozik.
Rozsdás kézikapa, míves fém- és fakerekek, düledező szőlőprés (rajta egy rozsdaette rohamsisak), ódon varrógépláb és egyéb régiségek kísérik az útját annak, aki a kaputól a ház bejáratáig vezető hosszú udvaron át vendégségbe érkezik Béres Róberthez. A virágszegélybe dugdosott rozsdás, de gyönyörűen megmunkált kovácsoltvas korlátelemek láttán egyre erősödik a gyanú, amely a kerti sütögető helyén pózoló, narancsszín alapon piros festékkel díszített, kopott Hofherr–Schrantz terménydaráló és öreg társai láttán bizonyítást is nyer: 47 éves vendéglátónk szinte minden régiséget gyűjt, ami nála idősebb. (tovább…)
