“…tanuljuk szeretni közös anyánkat, e hazát, melyhez minket annyi édes és keserű emlék csatol.” (Vasvári Pál)
Pestszentlőrinc.info
Június 28-án vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel kerül megrendezésre Vasvári Pál kopjafájának avató ünnepsége a Pestszentimrei Református Egyházközség kertjében (1188 Rákóczi u. 81.). A kopjafát Budapest ajándékba kapja Kőrösfőtől, melynek alpolgármesterével, Péntek Lászlóval interjút is készítettünk…
– Mióta foglalkozik Vasvári Pál életével?
– 1977-ben találkoztam először a hős nevével, amikor is egy barátom mesélt róla. A szívszorongató történet kapcsán egyre inkább belemélyültem a téma részleteibe. Idővel már egész kis csapat alakult ki, akik szintén szívügyüknek érezték a hős emlékének ápolását, így 1994-ben velük együtt vittünk egy keresztet a hős ugyan tévesen kijelölt halálesetének helyszínére, de itt igazán nem is az volt a lényeg, hogy a helyszín valós -e vagy sem, hanem maga a szándék. Majd a következő évben, 1995-ben Kőrösfő lakosságának összefogásával Vasvárinak kopjafát állítottunk, hogy ezen a helyen valóban méltó módon lehessen felidézni emlékét. Valószínűleg sokan nem is gondolnák, hogy az idáig elvezető rögös úton milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennünk, ugyanis mivel a román lakosok nem tanúsítottak túl nagy lelkesedést az ügy iránt, számtalanszor a Kolozsvár-i bíróság előtt kellett megküzdeni az emlékhely fennmaradásáért, így mára már hivatalosan is elfogadott a kopjafa itteni elhelyezése.
– Információink szerint könyvet is írt a hősről. Melyik vagy melyek ezek a könyvek? Hol lehet megvásárolni? Honnan gyűjtött információkat?
– Igen írtam könyvet is hősünkről, de először 1999-ben készítettem egy szépirodalmi formába öntött 50 oldalas művet, majd 2001-ben adták ki a Bölcsőtől a csatatérig című könyvemet, amelyet Vasvári Pál halálának 160. évfordulója alkalmából ismét sikerült – időszerű módosításokkal – kiadni 1000 példányban Nyírvasvári polgármesterének, Tóth Zoltánnak személyes segítségével. A könyvet elsősorban Kőrösfőn lehet megvásárolni, de a vasárnapi avató ünnepségen is lesz rá lehetőség. Mivel már több évtizede foglalkozom a témával és minden lehetséges alkalmat megragadok az információgyűjtésre, így az idők során már a könyv megírásáig is meglehetősen sok felhasználható információ birtokában voltam, azonban további segítséget nyújtott az is, hogy 1992-től a Kalotaszegi havilap külső munkatársaként dolgoztam, 1997-től pedig a Kolozsvári Szabadság kalotaszegi tudosítója voltam.
Péntek László
– Honnan jött a kopjafa állítás ötlete? Mi motiválta ebben Önt?
– A kőrösfői kopjafa-állítás magától értetődő volt, mivel az itteni lelkes tábornak szüksége volt egy helyre, ahol méltó módon lehet emlékezni. Ha pedig már itt van egy hely, akkor Magyarország jelenlegi területén is meg kell adni a lehetőséget a méltó megemlékezésre. Erre pedig legmegfelelőbbnek természetesen Budapest bizonyul. Így 1999-ben személyesen írtam egy levelet Orbán Viktornak, aki ekkor Magyarország miniszterelnöke volt és segítséget kértem tőle. Nagyon pozitívan állt az ötlethez, de a hivatalos procedura kikerülhetetlensége miatt továbbirányított a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának bizottságához, ahonnan ismét továbbküldtek a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz – mondván, hogy oda tartozik az ügy. Majd a későbbiekben a kormányváltás és a miniszteri struktúrák átalakulása miatt ameddigre eljutott volna a folyamat a megvalósítási szakaszba sajnos feledésbe merült. Ezt követően a Budapesti Sajtószakszervezet minden évben szokásos március 15-ei ünnepsége jó alkalmat adott arra, hogy olyan ismeretségek alakuljanak ki, amelyek segítségével végül biztosítottak lettek a feltételek. Az évente megrendezésre kerülő ünnepségre egyébként mindig velünk tartottak kőrösfői fiataljaink is, akik különböző produkciókkal tisztelegtek a mártírhalált halt hősök emléke előtt. Sikerült végre arra a pontra eljutni, hogy elkészült a kopjafa, szállítható állapotban van és vasárnap a körösfői kopjafa mintájára készült új kopjafát, amelyet Budapestnek ajándékozunk, élőben is láthatják azok, akik résztvesznek majd az ünnepségen vagy a jövőben bármikor eljönnek az emlékhelyre.
– Kik segítettek abban, hogy álomból valóság lehessen?
– Ennek kapcsán azt feltétlenül meg kell említeni, hogy különböző emberek és szervezetek egyaránt a segítségnyújtás legkülönbözőbb változataival nyújtottak támogatást, ki-ki a maga módján. Voltak akik anyagi, tárgyi, sőt akik erkölcsi értelemben is kitettek magukért. Mindenkinek köszönet, aki valamilyen formában hozzájárult a megvalósításhoz, de a teljesség igénye nélkül ki kell emelíteni néhány példát. Ughy Attila, fővárosi és kerületi képviselő segítségével sikerült egyáltalán helyet találni az emlékműnek. De voltak olyanok is, akik a kopjafával kapcsolatos egyéb teendők kapcsán nyújtottak segítséget, mint például a szállítás vagy maga a hely biztosítása (Pestszentimrei Református Egyházközség). A kopjafára került Pálfy Árpád csíkszeredai szobrász által készített bronz szobrot, amely a hőst ábrázolja, korábban a Kőrösfőn található Vasvári Pál emlékmúzeum kapta Tiszavasváritól és most nagyon jól jön ez a véletlen egybeesés, mert a kopjafa felületére éppen egy ilyen szoborra van szükség, így ez is az ajándék része lesz.
