Blikk

Ferro, krómos vagy metál? 60 és 90 perces? TDK, BASF, Maxell? A huszonéves generációnak már semmit nem mondanak ezek a szavak. Az idősebbek számára azonban alapfogalomnak számítottak a nyolcvanas évektől, amikor szinte mindenkinek volt valamilyen magnója otthon, a kazettát pedig összegyűjtött zsebpénzből is ki lehetett fizetni. Pláne nem kellett nagyon agyalni rajta sokat, mit vegyünk születésnapra, vagy a iskolai karácsonyi ajándékozáskor, a kazetta volt a jolly joker.
Kis helyen elfért, egyáltalán nem volt kényes jószág, szemben a bakelit hanglemezzel, amit elég volt egyszer elejteni, vagy meglökni a lemezjátszót, hogy a megcsúszó tű sercegősre, hallgathatatlanná karcolja a tartalmát. A kazettára egyszerűen átmásoltuk a lemezeket, vagy más kazetták tartalmát, csak össze kellett dugni a lemezjátszót a magnóval a Keravillban vásárolt zsinórra.
(tovább…)