Csepel.hu
Augusztusban ünnepelte hetvenötödik születésnapját Pálffy Tamás kosárlabdázó, aki a hetvenes években, a Csepel SC többszörös bajnokcsapatának legendája volt.
Olyan korszakos kosarasokkal játszott együtt, mint például Liptai István. A Csepellel kétszer, 1972-ben és 1973-ban nyert bajnokságot, a Magyar Népköztársasági Kupán (MNK) háromszor, 1971-ben, 1974-ben és 1976-ban diadalmaskodott, az év játé – kosának választották 1971-ben és 1972-ben.
Százötven alkalommal szerepelt a válogatottban, számos tornán díjazták kivételes tehetségét.
Az egykor 204 centiméter magas fiatalember mára néhány centivel alacsonyabb, bottal jár, mert súlyos térdsérülést szenvedett 1979 végén, s végleg abba kellett hagynia sportolói pálya – futását. Várpalotán született, majd az NB II-es Pétfürdő csapatában kezdett el kosarazni mindössze tizenöt évesen. Egy év múlva már a válogatott keret tagja volt. A Balaton-kupán több csapat felfigyelt a tehetségére, így többek között Tölgyesi Tivadar, a Csepel edzője is. Végül 1969-ben igazolta le a Csepel. „A Csepel mindig a legjobb öt együttes között szerepelt az NB I-ben, a játékosokat személyesen ismertem. Glatz Árpád volt az edzőnk, gyorsan összeszoktam a társakkal. 1971-ben nősültem meg, a feleségemmel ötvenkét éve élünk boldog házasságban. A Csepel nagy menetelése a hetvenes évek legelején kezdődött, amikor olyan erős csapatokkal kellett megküzdenünk, mint a MAFC, Sopron, Ganz MÁVAG. 1970-ben még csak harmadikok, rá egy évre másodikok lettünk. 1971-ben az év játékosává választottak, Glatz Árpádot pedig az év edzőjévé. 1972-ben lettünk először bajnokok, s ezt egy év múlva megismételtük. A legjobb játékosok között volt „Csúzli”, vagyis Liptai István, aki idősebb volt nálam, sokat tanultam tőle. De említhetem Fekete Istvánt, Pintér Józsefet, Légrádi Miklóst, Halmos Istvánt, Pós Pétert is. Többször megsérültem, 1978-ig játszottam a Csepelben. Anyagi támogatás hiányában a csapat meggyengült, öten is távoztak a klubtól. Másfél évig még a Budapesti BSE-ben játszottam, majd 1980-ban végleg abbahagytam a sportot” – meséli Pálffy Tamás. Sportolói karrierje után vendéglátó-ipari iskolát végzett, és nyolc évig egy csepeli kocsma vezetőhelyettese volt. Később is a vendéglátóiparban dolgozott, de közben diplomát szerzett a Testnevelési Főiskola kosárlabdaedzői szakán. „Szívesen elmentem volna edzőnek, de senki nem hívott. Ez a mai napig rejtély számomra. Igyekeztem mindig jó lenni, és nem vagyok egy kiállhatatlan természetű ember, de edző nem lettem.” Kiváló játéktudását jelzi, hogy 2005-ben országos szavazással beválasztották az elmúlt ötven év ötven legjobb kosara közé, akik a legenda címet viselhetik. Az ötven játékos között huszonöt férfi és huszonöt nő szerepel. Ezenkívül a halhatatlanok csarnokának is a tagja.
A hetvenöt éves Pálffy Tamás példa – értékű családapa és két unokájának a nagyapja. Nyugdíjasként szívesen kertészkedik, fúr-farag, villanyt szerel Szabadbattyánban található kertjében. Noha az ereje gyengült, a jókedve láthatóan töretlen.
Forrás: Csepel.hu
