Csarnai Márk, Metszet.info
Október hatodika minden évben az 1849-ben Aradon kivégzett tizenhárom honvédtiszt, valamint az ugyanekkor Pesten meggyilkolt Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének emléknapja. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt. Az aradi tizenhárom mellett azonban volt további három, ugyanitt, de más időben kivégzett honvédtiszt, valamint egy vezérőrnagy, aki a várbörtönben hunyt el. Ormai Norbert és Kazinczy Lajos honvédezredesek, Ludwig Hauk alezredes, illetve Lenkey János neve talán nem olyan ismert, mint tizenhárom mártírtársaiké, holott ők is annak a bosszúhadjáratnak az elszenvedői voltak, melynek következtében közel 144 főt végeztek ki.
A dicsőséges tavaszi hadjárat katonai sikerei ráébresztették a bécsi udvart, hogy egyedül képtelen úrrá lenni a magyarországi helyzeten, ezért Ferenc József 1849. május 1-én levélben kért támogatást I. Miklós orosz cártól, aki nyolc nappal később ünnepélyes nyilatkozatban jelentette be, hogy a magyar szabadságharc leverésére indul. A cári seregek Ivan Fjodorovics Paszkevics tábornagy vezetésével 1849 júniusában érkeztek Magyarországra. A 370 ezres osztrák-orosz túlerővel szemben a magyar hadsereg összlétszáma mindössze 132 ezer fő volt. Az ország emberi és gazdasági erőben a kimerülés felé tartott. Mindezek minden tisztánlátó ember számára világossá tették, hogy a küzdelem kimenetele eldőlt. Bem augusztus 9-i temesvári veresége után Kossuth lemondott, és a török határ felé menekült. Őt követte aztán a − Szent Koronát Orsovánál elásató − Szemere Bertalan miniszterelnök és kormányának több tagja is. A polgári és katonai hatalom Görgei Artúrra szállt, aki 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert Fjodor Vasziljevics Rüdiger orosz tábornok előtt. Ezzel a gesztussal a magyar hadsereg kifejezte, hogy nem Ausztriát tekinti legyőzőjének és hogy a szabadságharc leveréséhez két nagyhatalom katonai erejére is szükség volt. A magyar erők Görgei felhívására sorra megadták magukat, utoljára október 2-án a Klapka György vezette Komárom kapitulált. (tovább…)
