Magyar Hírlap, Csepel.info

“A kezdőrúgást én végeztem el a jelenleg NB III.-as csapat meccsén. De, hogy ez a jubileum miatt volt, vagy pedig azért, mert akkor voltam nyolcvanéves, nem tudom. Az ismerősök, barátok, családtagok, persze köszöntöttek, és az MLSZ is, valamint meglepetésemre Orbán Viktor küldött dísztáviratot. Nem tudom, honnan tudta a születésnapom, de kedves volt tőle. Mégsem tudtam felhőtlenül ünnepelni, mert sajnos a focival már semennyire sem törődnek a kerületben. Az önkormányzat nem foglalkozik vele, pedig a sport a feladatai közé kellene, hogy tartozzon.”
Ma már kevesen ismerik fel az utcán, és csak a nagy öregek emlékeznek rá, hogy volt a Csepelben egy alacsony, fürge léptű jobbszélső, aki a magyar futball aranykorában a legnagyobbak közé jutott. Tóth II. József világbajnoki ezüstérmes lett, tizenkétszer szerepelt a válogatottban, s nem csupán az 1954-es svájci világbajnokságon játszott a második helyen végző aranycsapatban, pályára lépett, még gólt is lőtt a budapesti, Anglia elleni 7–1-es meccsen. Most is Csepelen él, mint mondta, csendben, öregesen. Alábbiakban a Magyar Hírlap interjúját olvashatják. (tovább…)