Csepel.info
Szombat este tartott koszorúzással, fáklyás, gyertyás emlékmenettel egybekötött megemlékezést Csepelen a Fidesz-KDNP önkormányzati frakciója.
A kerület Szent Imre téri 1956-os emlékművénél Wittner Mária beszélt a kommunizmus eszméje, zászlaja alatt meggyilkolt vagy megalázott magyar áldozatokról, az 1919-es, az 1945 és 1956 utáni megtorlásokról, leszámolásokról, a gyilkosok “szociális érzékéről” és erkölcseiről.
Wittner Mária beszédét követően a több száz megemlékező fáklyákkal és gyertyákkal vonult végig a csepeli Kossuth Lajos úton, egészen a Béke téri templomig. A templomban a szentmisét Kispál György plébános atya tartotta, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a világszerte 110 millió halálos áldozatot követelő kommunista rendszerek közül sok ma is létezik: mintegy másfél milliárd ember él ma is ilyen diktatúrákban. A Jézus Szíve templomban megemlékeztek a Csepelről hitük és vallásuk miatt elüldözöttekről is.
Csepel.info
Az nem Kossuth Lajos út, hanem Kossuth Lajos utca. Nem ismeritek Csepelt?
csepeli remélem a csepeli szocialisták, izé komunisták, mem vettek részt a rendezvényen. 😉
Neked sincs ott semmi keresnivalód. 😉 🙂 🙂 🙂
örülök hogy ennyien voltak, és végre nemcsak holokauszt megemlékezésről hallani, ezt elismerem jópont a fidesznek és Németh Szilárdnak is.
csepeli:
2010. február 28. 12:48-kor -mitől függ, hogy út illetve utca?
(Vallomás Révffy László Tollából)
Itt ül elõttem egy ember. Elnyûtt arcú, negyvenéves, elhasznált ember.
Hentes volt otthon. Megszokta a vért. És ez lett a veszte.
1954-ben lopás miatt letartóztatták és 5 év fegyházat kapott. 1956 õszének
zûrzavarában szabadult a börtönbõl. Amikor a forradalom elbukott, bujkált.
1956 végén megint visszavitték a börtönbe. Alig pár napot kuksolt a hideg,
sötét cellában, amikor egy éjszaka kinyílt az ajtó és az irodába hurcolták.
Három “ember” ült az asztalnál. Egy szovjet-egyenruhás “magyar” és két
micisapkás civil. Kikérdezték és azt mondták neki, ha elvégzi a feladatát,
akkor nem kell leülnie a hátralévõ 3 évet.
Így mondja el a többit a saját szavaival:
“Még el sem rendeztem a fejem alatt a szalmapárnát, máris nyílt megint a
cellaajtó és a két fegyõr intett, hogy menjek velük. Elõbb egy raktárba
vittek, ahol gumicsizmát húzattak a lábamra, meg két gumikesztyût adtak. Nem
tudtam mit akarnak. Gondoltam, mivel hentes vagyok valami disznótor félére
visznek, hogy vágjam le a malacokat. De azok nem olyan disznótoros idõk
voltak. A börtönök zsúfolva voltak forradalmárokkal, nõkkel, férfiakkal,
gyerekekkel. Meglett asszonyok és fiatal lányok is voltak.”
Beszélgetõpartnerem itt szünetet tart. Hosszan elmereng, talán újra
felidézni akarja az akkor látott arcokat? Szép szõke lánykafejeket, veréstõl
eltorzult fiúarcokat, megkínzott férfiak és gumibotokkal megerõszakolt nõk
rémült tekinteteit?
“Nos uram, miután így felszereltek gumiholmikkal végigvezettek a folyóson,
át az udvaron és le egy hatalmas alagsorba, pincébe. Ronda nagy földalatti
homály volt az még nappal is. Nos,hát arrafelé vittek és mielõtt bementünk
volna, az egyik õr géppisztolyával megveregette az ajtót. Amikor a vasajtó
kinyílt, majd hanyatt estem az ijedtségtõl; A küszöbnél 3 ingujjra
vetkõzött, pufajkás ÁVH-s állt, nyakig véresen. A pofájukról folyt a
verejték. Az oldalukon gumibot lógott, ugyancsak véresen és rögtön
észrevettem, hogy húscafatok is vannak rajtuk. Hentes vagyok, tudom… Pár
szót szóltak egymáshoz, de nem magyarul, hanem jiddisül, én meg csak álltam
és azt gondoltam, hogy azért hoztak ide ezek a rothadt állatok, hogy
agyonverjenek. De aztán egyszer csak adtak egy pohár snapszot, hogy igyam
meg. Amikor lenyeltem, megint felvittek, de akkor velünk jött az egyik
kampósorrú hóhér is és a raktárból furnérládákat cipeltünk le a pincelejárat
elé. Lehetett vagy egy tucat. Amikor ez is megvolt akkor megzörgették az
ajtót és bemehettünk. Én, mint mondtam elõbb henteslegény voltam. Megszoktam
a vért, a beleket a mocskot. Ott akkor a pincében, a mocskos, hideg és véres
kõpadlón feküdt összevisszaságban 15-20 hulla. Nem is emberek voltak már,
csak véres húscafatok. Földbe gyökerezve álltam csak és meg nyögni sem
tudtam a borzalomtól. Egyszer csak hirtelen eljutott a tudatomig, hogy miért
is hoztak ide az ÁVH-sok. Mert tudták a nyomorult zsidajai, hogy csöves
vagyok és hentes, aki “megszokta” a vért. Az állati vért igen, mert amiket
én öltem meg, azok állatok voltak és gyors emberségesen ért véget az életük.
De ezek ott lenn a pincében emberek, olyanok mint én magam. Fiatal magyar
gyerekek, bátor kis “pesti srácok” holttestei voltak.
Az egykori, nem mindennapi borzalmakat kényszerûségbõl átélõ szemtanú ismét
elmerül idõben visszaröppenõ gondolatai közepette. Kezei között remeg a
cigaretta, idegesen forgatja ujjai között. Keresem tekintetét, de szemeit
elfedi a könny. Érzem, hogy én is hatása alá kerülök ennek az embernek:
vajon miképpen tudott tizenvalahány évet lelkiismeretével együtt élni? Pedig
ártatlan, hiszen nem tett semmi rosszat, talán még jót is tett azzal, hogy
most itt ül elõttem és elmondja az utókornak: Vigyázzatok emberiség! A zsidó
kannibalizmus még nincs leterítve!
A hosszas csöndet ismét vallomásának folytatása töri meg:
“Az elsõ éjjel a sötétség leple alatt 17 furnérládát raktunk fel a
teherautóra. Ekkor néztem meg az arcukat – hadd lássam kiket viszek ki
onnét. Hát uram… Gyerekek voltak! Szétvert szájjal, kivert fogakkal,
kifolyt szemekkel bámultak rám, hogy elfogott a rosszullét. Volt olyan akit
úgy szétvertek, hogy nem lehetett tudni szerencsétlen gyerekrõl: fiú volt
vagy lány… A hajukat kitépdesték, fogaikat kiverték és összeégették a
testüket valamilyen szerszámokkal, borzalmas kínokat kellett elszenvedniük.
Engem az egyik ládára ültettek, azután elindultunk a temetõ felé, ahol már
egy nagy kiásott gödör vár ránk. Amikor a halottakat ládástól akartam
lecipelni a sírba, az egyik ÁVÓ-s panaszkodni kezdett, “hogy a láda kell
még…” és csak “úgy” görgessük be a gödörbe a “szivarokat” – mondták.
Ketten voltunk közbûntényesek, nem bírtuk a munkát és így késõbb a fegyõrök
is segédkeztek. Az egyiket megismertem, Berkesnek hívták és hírhedt pufajkás
fogkiverõ volt.
Amikor aztán behánytuk az embereket , akkor földet kellett rájuk szórni, de
nem sokat, nehogy tele legyen a gödör. Másnap újabb agyonverteket, újabb
hullákat raktunk rájuk. tele lett a sír, volt vagy 4 rétegnyi ember teteme
és amikor teljesen megtelt a gödör, jól ledöngöltük a földet és gallyat, meg
száraz füvet hintettünk rá..”
Szép volt!
Felemelő érzés volt látni a hosszú sorokban menő tömeget, az égő fáklyákkal, nemzetiszínű zászlókkal.
Gratulálok a szervezőknek, Németh, Borbély uraknak!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Csepeli XXI: nagyon idevágó!
és ezeknek az aljas férgeknek a leszármazottai liberálisként ott röhögnek ránk a parlamentből, undorító. rendszerváltás? volt itt olyan?
Igen donquijote,ez van.Itt gengszterváltás volt csak.És amennyi gyilkosságot ezek még elhallgattak!
A szülőotthon (akkor) melletti lévő házba egy ruszki lövedék talált be.
24 halott volt.Asszonyok,gyerekek.A bolsevik média a mai napig hallgat róla.Vétkesek közt cinkos aki néma.
“A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt!”
Mikor lesz itt béke…?
Ha majd elpusztítjuk magunkat mind?
“…népek veszik körűl…”
csepeli megint a tökénél ragadta meg a lényeget. Talán az elvtársaknál is ezen a szinten szokott megrekedni. Hol elől, hol hátul!
Hát ide figyelj Csepeli. Marha nagy fantáziája lehet annak, aki ezt a marhaságot leírta, aki elhiszi, az meg nagyon primitív gondolkodású. Ez a hazug szöveg arra jó, hogy megint felerősödjön az antiszemitizmus, a rassizmus. Összekeveri a kommunistákat a zsidókkal, ami megint egy nagy marhaság. 1939.-ben is ilyen szövegekkel hülyítették a népet a nyilasok, egybemosták a kommunistákat a zsidókkal, rájuk fogták, miattuk erőszakolták rá Magyarországra a trianoni békediktátumot. Persze, zsidók között is akadnak kommunisták is, meg antikommunisták is. Ilyen tömeges gyilkolászást a német SS csinált, azok is csak a koncentrációs táborokban.