Csepel.info

Fn.hu

Időnként elkél a csigavér: a sztrájk a munkavállalók törvényes nyomásgyakorlása

A világon az első ismert sztrájkot háromezer éve, Magyarországon pedig közel fél évezrede tartották a munkások. A leghosszabb tömegközlekedési sztrájk majdnem két hónapig tartott, és egyes régi törvények alapján börtönbe küldhették a szervezkedő munkásokat.

Az fn.hu a legszokatlanabb támogatókat és a legfurcsább felhívásokat is csokorba gyűjtötte.

A legelső sztrájkok

Az ókori Egyiptomban – időszámításunk előtt 1150 körül – III. Ramszesz fáraónak nehézségei támadtak a Dejr el-Medinai munkások élelmezésével. A thébai nekropolisz nyugati oldalának egyik völgyében található ókori település a sírépítő munkások faluja volt, innen jártak dolgozni a közeli Királyok és Királynék völgyébe. A rossz termés miatt az egyébként igen megbecsült építészek és munkások ellátása akadozott, ezért nem voltak hajlandók folytatni a munkát – derítették ki a feltárt településen nagy számban előkerült mészkőszilánkok egyikének feliratából a kutatók. Az „ókori jegyzettömb” tudósít a sztrájkról, ünnepről és a törvénykezés szabályairól.

Magyarország történetében a legelső sztrájkokat az ötvösök szervezték Besztercebányán 1515-ben, Kolozsvárott pedig 1573-ban és 1576-ban. Ez utóbbiaknak a fennmaradt iratok szerint egy per volt az előzménye: a szász ötvösök céhe korlátozni akarta a magyar mesterek jogait, akik emiatt kétszer is beszüntették a munkavégzést. A sérelmeiket írásba is foglalták. Első volt ezek között a céhszabály ama pontja, hogy a hétfőn nem dolgozó legény egész hétre ne kapjon fizetést, illetve „az legénynek mestere házánál nem szabad mulatni”, és az eltávozó legény nem kaphatta meg mindjárt a fizetését. Az inasok védelme is szerepelt ebben, kikötötték, hogy a mesterek „nem használhatják magok szolgálatjára”.

Az első, nagy nyilvánosságot kapott munkabeszüntetés, a kommunista rendszer első sztrájkja 1988-ban volt. Megközelítőleg 500 mecseki szénbányász közel húszórás munkabeszüntetéssel adott nyomatékot annak a követelésének, hogy állítsák vissza a személyi jövedelemadó bevezetése miatt jelentősen lecsökkent hűségjutalmuk eredeti értékét. Divatot teremtettek: már nemcsak a bányászok, hanem más munkavállalói csoportok is követték őket. Egy hónapon belül a Kner Nyomdának, a Granvisus Látszerészeti Eszközök Gyárának és a Mosonmagyaróvári Fémszerelvény Gyárnak a munkavállalói nyúltak ehhez a módszerhez.

A leghosszabb munkabeszüntetések

1983-ban Nagy-Britanniában Margaret Thatchert újraválasztották, ekkor hozzákezdett a veszteséges bányák bezáráshoz. Közel száz – főként walesi – bányát akart megszüntetni, ezzel 80 ezer bányász állása került veszélybe. A munkások egy éven keresztül, 1984 és 1985 között sztrájkoltak, 3 milliárd font veszteséget okozva az államnak. A miniszterelnök nem engedett a követelésüknek, és végül ő nyert, a bányákat bezárták.

A tömegközlekedési vállalatok leghosszabb sztrájkja épp egy éve volt. Kanada fővárosában 2009 januárjában 52 napon keresztül nem jártak a buszok – olvashatjuk a Kanadai Magyar Hírlap cikkében. Végül a munkaügyi miniszter lépett közbe, aki kijelentette: amennyiben nem születik megállapodás, a kormány erőszakkal visszaküldi dolgozni a 2300 sztrájkoló buszvezetőt. A sztrájkolók félig-meddig sikerrel jártak: az ottawai önkormányzat elfogadta a szakszervezet 9 százalékos béremelési követelését, de elutasította azon kérelmét, hogy a buszvezetők dönthessenek a napi menetrendről. Az OC Transpo közlekedési cég a káoszt nagyon nehezen oldotta meg: a vállalatnak több hét kellett ahhoz, hogy a buszok és a külvárosi vasút menetrendjét helyreállítsa. Az Ottawa Citizen napilap pedig arról számolt be, hogy volt olyan idős asszony is a városban, aki arra kényszerült, hogy napi 12 órát (kétszer 18 kilométert) sétáljon azért, hogy ne veszítse el minimálbért fizető munkahelyét a sztrájk idején.
A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete még 2007-ben hirdette meg határozatlan idejű sztrájkját, amelyet ugyan többször felfüggesztettek, ám máig sem fejeztek be.

… és a legrövidebbek

„A Gázai övezetben kialakult helyzet miatt a Mozdonyvezetők Szakszervezete úgy határozott, hogy kifejezi szolidaritását a palesztin emberekkel. Ennek jegyében a szerelvény két perccel tovább várakozik az állomáson. Ugyanez történik a Norvégiában közlekedő valamennyi személyvonattal. Az izraeli katonák azonnali távozását követeljük a palesztin területekről. Köszönjük megértésüket” – tudatta az utasokkal 2009 januárjában a norvég vasutas szakszervezet. Ez volt a világ legrövidebb sztrájkja – olvashatjuk a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete honlapján.

A legelső sztrájktörvények

Egyes munkával kapcsolatos törvényeink szövege már a XIX. század utolsó harmadában rendelkezett a munkabeszüntetésről és a tilalmakról, ám az első általános jellegű szabályozásra az 1920-as évekig várni kellett, akkor terjesztették a magyar parlament elé (Bethlen-Peyer paktum). A most is hatályban lévő sztrájktörvényünkre viszont 1989-ig várni kellett, a rendszerváltás első törvényei között fogadták el. Azóta e jogszabály gyakorlatilag változatlan.

Olaszországban 1926-ban hoztak egy törvényt, amelynek alapján az a munkaadó, aki a fennálló munkafeltételek megváltoztatása érdekében az üzemében a munkát megszűnteti, három hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatják. Büntethető volt az a dolgozó is, aki szervezkedésbe kezd, és a munka abbahagyására agitálja a társait.

Ugyanebben az évben Nagy-Britannián hatalmas sztrájkhullám söpört végig, amit Moszkvából gerjesztettek. A közvélemény és a kormány a sztrájkolók fejét követelte, ám Stanley Baldwin miniszterelnök azt mondta nekik, hogy „nem lesz megtorlás, ha véget vetnek a sztrájknak. A béke embere vagyok, a békére vágyom, és a békéért imádkozom”. Csaknem másfél millió munkás vett részt az általános sztrájkban, ám az kilenc nap múlva összeomlott, csak a bányászok tartottak ki fél évig. A szigetországban csak később korlátozták szigorúan a sztrájkjogot, az ok a második világháború kitörése volt. A hadiállapot megszűntével azonban nem oldották fel a törvényt, egészen az ’50-es évek elejéig élt. Az ország első szakszervezeti törvénye pedig 1984-ben született.

A legszokatlanabb segítők

A nyolcvanas évek közepén 11 meleg segélycsoport támogatta a brit bányászok sztrájkját. 1984 végén a londoni csoport egymaga több mint 11 ezer font adományt szedett össze a bárokban, klubokban és az utcákon a bányászok javára szervezett gyűjtésekkel. A Leszbikusok a bányabezárások ellen elnevezésű formáció képviselője szerint a bányászsztrájk sajtójának kifejezetten jót tett a melegek támogatása, különös tekintettel a baloldali lapokra. Dél-Walesben egy járművet kaptak a sztrájkolók, amelynek az oldalán a következő felirat állt: „Ezt a járművet a Meleg nők és férfiak bányászokat segítő csoportja adományozta.”

A legmeghökkentőbb felhívás

1997 októberében a kolumbiai hadsereg első embere, Manuel Bonnet nyilvánosan szexsztrájk megtartására szólította fel az ellenlábas gerillák asszonyait, barátnőit. A szándéka az volt, hogy a megvonás hatására az ellenfelei hajlandók lesznek tűzszünetet kötni. A bogotai polgármester még továbbment: a dél-amerikai fővárosban női zónát hozott létre, egyúttal azt javasolta a férfiaknak, hogy ha szükségét érzik, akkor inkább saját magukon segítsenek. A tűzszünet nem tartott sokáig.

A munkás “odacsap”

A sztrájk szó angol eredetű (strike), eredeti jelentése üt, csap, odavág. Magyarországon – és más demokratikus államokban – a sztrájkhoz alkotmányos jogunk van, ez a munkahelyi érdekérvényesítés legkeményebb eszköze.

Forrás: Fn.hu

This entry was posted on 2010. január 14. csütörtök at 10:40 and is filed under Civil szervezetek, Társadalom, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.