„Az a baj, hogy nem voltál cigány, és nem tudod, milyen az”
Magyar Nemzet
A kép illusztráció
Hajnali ötkor ébresztőórák zaja a csepeli munkásszállás kopott folyosóján. Nincs idő átfordulni a másik oldalra, már táncol a rezsón a kotyogó. Öt éve élnek a lepukkant szobákban a kocsordi romák: Disznósék, Lakatosék, Baloghék, hogy ne a segélyekre támaszkodjanak, hanem a fővárosi építkezéseken robotolva megélhetést biztosítsanak otthon maradt asszonyuknak és gyermekeiknek.
A vekkerek fáradhatatlanok. Mosakodás a szobában lévő kagylónál, egy korty forró kávé, majd embereink felhúzzák a cementes, kőporos munkaruhát, s fél hatkor indulás a kiszolgált autókkal a munkaterületre. Olyankor még lehet közlekedni, sorra vált zöldre a lámpa, nem torlódnak fel a kocsisorok. A főváros másik végére, az agglomeráció településeire érve fél héttől hétig még van idő a reggelire, sőt még a második frissítő elfogyasztására is. És héttől kezdődik a munka: szó nélkül téglát hord, malteros vödröt cipel, betonkeverőt kezel, falaz, vakol mindenki. Nincs trécselés, cigarettázgatás. Minden mozdulatuk a fegyelmezett munkáról szól. (tovább…)
