A Csepelen található Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Kossuth Lajos Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakgimnáziuma az egyetlen közlekedési-műszaki területre képző intézmény a fővárosban. Az iskola székhelye a Kossuth Lajos, a repülőbázis tanhangár a Weiss Manfréd utcában van.
Az iskola honlapjának a tájékoztatása szerint a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Kossuth Lajos Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakgimnáziumában évtizedek óta zajlik a légijármű-karbantartó képzés, mely során repülőgép-szerelőket és avionikusokat képeznek. A gyakorlati képzés duális formában történik, a szakmai alapozó képzés az iskola tanműhelyeiben és tanhangárában folyik, már ilyenkor is motiválva a tanulókat a repülői területre és látásmódra. A 14. évfolyamon mindenki tanulószerződéssel nemzetközileg minősített karbantartó szervezeteknél tölti gyakorlatát és készül fel a szakmai vizsgákra. (tovább…)
MTI, Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, Wikipédia, Csepel.info
Korbuly János Kossuth-díjas gépészmérnök
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum az idén 125. éve született Korbuly János (Budapest, 1893. jan. 2. – Budapest, 1976. dec. 20.) és hozzá kapcsolódva a Korbuly család életművét összefoglaló virtuális kiállítást indított útjára, amely részletesen bemutatja be a magyar gyáripar területén elévülhetetlen érdemeket szerzett család történetét és rajta keresztül a magyar ipari örökséget is.
A Korbuly család a magyar közlekedés minden fontos ágazatában jelen volt az elmúlt 125 évben, ezért az intézmény fontosnak érezte, hogy a jeles évfordulóhoz kapcsolódva hitelesen bemutassa ezt a történetet. “A páratlan családtörténeten keresztül a magyar gyáripar jelentős fejezetei villannak fel a múzeumban, valamint a családi hagyatékban megőrzött és most tudományosan feldolgozott fotók, dokumentumok és tárgyak segítségével a Közlekedési Múzeum virtuális kiállításában” – idézi az intézmény közleménye Vitézy Dávid főigazgatót. (tovább…)
Ujjával fogta be a lyukat a Nemzetközi Űrállomáson Alexander Gerst (42) német asztronauta, miután mikrometeorit ütötte át a Szojuz-űrhajó falát. Így néhány percig speciális védőruha nélkül érintette meg az űrt, ilyet előtte még senki nem csinált.
– Hirtelen jó ötletnek tűnt, de nem gondoltam, hogy ez lenne a legjobb megoldás – közölte később nevetve a földi irányítással Gerst.
A balesetre és a nyomában fellépő szivárgásra pár órával korábban az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) földi irányítóközpontjában figyeltek fel, mialatt a hatfős legénység aludt. (tovább…)
Újraéledni látszik a magyarok hun eredetéről szóló vita. Szegedi genetikusok honfoglaláskori leletek vizsgálata alapján azt állítják, hogy a Kárpát-medencébe érkező őseink jelentős százalékban a hunok DNS-ével rendelkeztek. Ráadásul azt is feltételezik, hogy nem a honfoglalók, hanem az itt élő avarok beszélték a magyar nyelvet.
A régészeti genetika egy fiatal tudományterület, mely elsősorban csontmaradványokból kivont DNS alapján próbálja rekonstruálni a múltbeli eseményeket és a leszármazásunk ágait-bogait. A legrégebbi leletek, amelyeket sikerrel tudtak genetikailag analizálni, több tízezer évesek. Így állapították meg például, hogy a neandervölgyi ember nem tűnt el véglegesen a Föld színéről, mivel a mai ember DNS-ének 2-4 százaléka tőlük származik, magyarul, szaporodtunk velük. Török Tibor és csoportja a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékén a honfoglalók genetikáját tanulmányozza. A kutatók a csontmaradványokból kinyert mitokondrium DNS-ből próbálják a magyarok őstörténetének mozaikjait kirakni. Tanulmányukbanarra a meglepő eredményre jutottak, hogy a honfoglaló magyarok a hunoktól származnak, legalábbis részben. Ez a nézet, mely sokáig uralkodott, a jelenlegi régészeti felfogás szerint hamis. Nagy vita alakult ki a genetikai eredményeket illetően. A genetikus csoportot vezető Török Tiborral a Szegedi Tudományegyetem professzora, Boldogkői Zsolt beszélgetett.
70 éve – 1947. augusztus 31-én zajlottak le a hírhedt kékcédulás választások, melyen a Kommunista Párt csalással szerezte meg a szavazatok többségét, és ezzel megnyílt az út a diktatúra kiépítése felé. Csarnai Márk csepeli történész írását változtatás nélkül közöljük.
Amikor 1945 tavaszán befejeződött a háború, Magyarországra a károk fölmérése és a helyreállítás megkezdésének feladata várt. A hatalmas anyagi veszteségek mellett az ország életét a szovjet megszállás is nehezítette, ráadásul hatékony közigazgatás sem állt rendelkezésre. Az ország romokban hevert, újra kellett indítani az életet. Fél évvel a fegyverek elhallgatása után − bizonyos korlátokkal − szabad választásokat tartottak. (tovább…)
“Linder Béla (…) Belgrádban telepedett le. A későbbi Jugoszlávia nem felejtette el a neki tett szolgálatot: halála után, 1962-ben díszsírhelyet kapott a délszláv kommunista vezetéstől”
Csarnai Márk, Újkor.hu
A győztes államok területi igényei Közép-Európában és a Balkánon (Wikipedia)
1918 novemberében a szerb csapatok megkezdték Magyarország déli részének megszállását. A trianoni békeszerződésben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak ítélt területeken túl Baranyát és Baja térségét is egészen 1921-ig ellenőrzésük alatt tartották, ahol 1921. augusztus 14-én a Károlyi-kormány és a tanácsköztársaság prominensei, valamint a helyi szocialisták kikiáltották a Baranya-bajai Szerb–Magyar Köztársaságot. A Horthy-rendszerrel szemben délszláv védelem alá helyezkedő államalakulat mindössze nyolc napig létezett, ugyanis a megszálló csapatok kivonulásával a köztársaság összeomlott. – Bejegyzésünkben Csarnai Márk csepeli történész írását közöljük.
Az első világháborús vereséget követően a francia antant csapatok által támogatott szerb erők északi irányban nyomultak előre, hogy érvényesítsék Magyarországgal szemben fennálló területi követeléseiket. A történelmi Magyarország feldarabolásánál az újonnan létrejött Szerb-Horvát-Szlovén Királyság legalább olyan mérvű területi igényekkel lépett fel, mint a románok és a csehek. A délszláv kormány – a Trianonban később elcsatolt országrészeken túl – további területek megszerzésére törekedett, így Baranyát is elfoglalták, a Duna-Tisza-közén pedig egész Bajáig nyomultak. (tovább…)
Az 1986. április 26-án bekövetkezett csernobili robbanásokat a reaktor tervezési hibája és egy felelőtlen, nem engedélyezett kísérlet okozta. Harminc évvel ezelőtt 1986. április 26-án következett be az ukrajnai Csernobilban a világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű-szerencsétlensége.
A Kijevtől 130 kilométerre épült erőműben 1000 megawattos, könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktorok működtek. 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktorát két robbanás vetette szét, felszakítva az épület tetejét és falait. A reaktorban tíz napig égett a tűz, és több százszor annyi radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.
Az Etna dél-keleti oldalán február óta folyamatosan folyik a láva, ezt akarta megnézni egy turacsoport, köztük a BBC egyik tévéstábja. Megközelítették a hóhatárt, ahol egy helyen a közelükben a láva hóval találkozott, és robbanás történt.
A robbanás hatására forró gőz és kődarabok repültek a turisták felé, akik közül tiz fő megsérült, hetet kórházba is kellett szállítani. Az eset körülbelül 2700 méteres magasságban történt a BBC beszámolója szerint, a csoportért egy mentőcsapat ment föl a hegyre.
Nagyszalontán (Csepel mai testvérvárosában – Csepel.info), 1817. március 2-án született Arany János, vagyis e nevezetes pillanat nemsokára lesz éppen 200 éves. “Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, / Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.” – kérdezte tőle Petőfi 1847-ben. Ki és mi volt valójában Arany?
A kérdésre a választ Tarjányi Eszter kereste az Élet és Tudomány 2017. január 6-i számában. Az írás szövegének első részét az alábbiakban változtatás nélkül közöljük. A képillusztrációkat saját magunk szerkesztettük. Az Arany200 emlékév eseményeiről honlapunkon igyekszünk rendszeresen beszámolni. (tovább…)
Hetvenöt éve, 1942. január 4-én, Zsablyán kezdődött el a Magyar Királyi Honvédség délvidéki nagy „tisztogató akciója”, amely „hideg napok” néven vonult be a történelembe. Az eljárásnak több mint háromezer áldozata volt. A honvédség razziájára válaszul 1944–45-ben a szerb partizánok több tízezer magyart gyilkoltak meg. Bejegyzésünkben Csarnai Márk csepeli történész írását osztjuk meg.
1942 elején, az előző év tavaszán Magyarországhoz visszacsatolt Bácskában felerősödött a szerb partizánok tevékenysége. A partizánok január 4-én egy lakatlan tanya körül tűzpárbajt folytattak magyar karhatalmi alakulatokkal, az ütközetnek mindkét részről több halálos áldozata volt. A rejtőzködő partizánok felkutatására Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke razziát rendelt el, amelynek levezénylését Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyra, a területileg illetékes V. (szegedi) honvédhadtest parancsnokára bízta. (tovább…)
