„Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők!
Tudom, hogy Önök már kialakították az álláspontjukat. Tudom, hogy a jelentést az Önök többsége meg fogja szavazni. Azt is tudom, hogy az Önök véleményét a hozzászólásom nem fogja megváltoztatni. Mégis eljöttem ide Önökhöz, mert Önök most nem egy kormányt, hanem egy országot és egy népet fognak elítélni. Azt a Magyarországot fogják elítélni, amely ezer éve tagja a keresztény európai népek családjának. Azt a Magyarországot, amely munkájával, és ha kellett, vérével járult hozzá a mi nagyszerű Európánk történelméhez. Azt a Magyarországot fogják elítélni, amely fellázadt, és fegyvert fogott a világ legnagyobb hadserege, a szovjet ellen, és súlyos véráldozatot hozott a szabadságért és a demokráciáért, és amikor kellett, megnyitotta határait a keletnémet sorstársai előtt. Magyarország megharcolt a szabadságáért és a demokráciájáért. Most itt állok, és látom, hogy azok vádolják Magyarországot, akik örökül kapták a demokráciát, akiknek nem kellett személyes kockázatot vállalniuk a szabadságért, és most ők akarják elítélni az antikommunista, demokratikus ellenállás magyar szabadságharcosait.
Folytatás »
