http://tortenelemklub.com/, Mr. Gabee, Csepel.info

2001 szeptember 11-én megrendült a világ, amikor váratlanul egy terrorszervezet súlyos csapást mért az USA –ra. A New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) ikertornyaiba két repülőgép csapódott be. Mindkét épület összeomlott két órán belül, az összeomlást követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott. A harmadik repülőgép a Pentagon Virginia állambeli arlingtoni épületébe repült. A negyedik eltérített gépet egyes feltételezések szerint a terroristák a Fehér Házba irányították volna, de az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták megmenteni a lezuhanásról, az utasszállító repülő Washingtontól mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat. A terrorakció folyamán a géprablókkal együtt összesen 3031 ember vesztette életét.

Az eseménysor ráébresztette a világot arra, hogy földgolyónkon egy új biztonságpolitikai korszak vette kezdetét. Ebben az új korszakban már nem a modern államok tömeghadseregei jelentik egymásra a legfőbb veszélyt, hanem a korábban harmadik világnak nevezett területek terrorszervezetei hordozzák a legnagyobb biztonsági kockázatot minden földlakó számára.

Az akció végrehajtója az Al-Kaida terrorszervezet volt

Az Al-Káida egy 1988 –ban megalakult iszlám terrorszervezet (nevének jelentése: “ülők” vagy bázis) amelyet a gazdag szaúd-arábiai vállal­ko­zó, Oszáma bin Láden hozott létre a Szovjetunió ellen Afganisztán­ban harcolt veteránokból. Feltételezések szerint alvó ügynökei révén a világ 50–60 országában is jelen lehet. A szélsőséges iszlám ideológia alapján álló al-Káida célja elsősorban az Egyesült Államok, de általában véve is a nyugati világ és Izrael, valamint a nyugatbarát iszlám országok meggyen­gí­tése, illetve megsemmisítése. Fennállása során több ezer terroristát képzett ki elsősorban afganisztáni táborokban. 1979-től maga Oszama bin Laden is részt vett az afganisztáni harcokban és a CIA megbízásából a szovjetek elleni ellenállás szervezésében. Később hathatósan támogatta a tálibokat. Az amerikaiak afganisztáni beavatkozása után tartózkodási helye hosszú éveken keresztül teljesen ismeretlen volt.

Az al-Kaida szó arab eredetű, az „ülni” jelentésű kaada igéből képzett névszó, formailag nőnemű folyamatos melléknévi igenév. Mivel a nőnemű alakok többes számot is kifejezhetnek, így jelentése „ülők”. A szóalak azonban önálló főnévként is működik, itt jelentése: „alap”, „alapozás”. Az al-Kaidát az teszi különösen veszélyessé, hogy biztos anyagi hátterű, egy­mással laza összeköttetésben álló, meglehetősen önálló, nehezen fel­de­rít­hető szervezetekből áll. Számos nagyon súlyos merényletért teszik felelőssé. Ezek közé tartozik például a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni 1993-as robbantásos merénylet, az USA kenyai és tanzániai nagykö­vetségének 1998-as felrobbantása (225 halott, több száz sebesült), a Világkereskedelmi Központ elleni repülőgépes támadás 2001. szeptember 11-én (több ezer halott, illetve sebesült), és feltételezések szerint az al-Káidának köze volt a 2004. már­cius 11-i madridi robbantás-sorozathoz is.

2001. szeptember 11-én az al-Kaida eltérített 4 utasszállító repülőjáratot. Két gép a World Trade Center ikertornyaiba csapódott,egy pedig a Pentagon épületébe zuhant. A negyedik gép utasai megakadályozták hogy azt a géprablók, a Capitoliumba irányítsák, Pennsilvaniában zuhant le A World Trade Center elpuszult, a Pentagont azóta helyreállították. A terrorakció folyamán géprablókkal együtt összesen 3031 ember vesztette életét.  Az áldozatok túlnyomó többsége civil volt.

A géprablók a repülőgépekre felcsempészett szúrófegyverek segítségével ölték meg vagy tették hatástalanná a pilótákat, utaskísérőket és utasokat. Az eltérített gépekről indított telefonhívásokból tudhatjuk, hogy késeket használtak két esetben is. A támadást követően pár órával az FBI meg tudta nevezni a terroristákat, néhány esetben azok személyes ismertetőjegyeit is. Az egyiptomi Muhammad Atta volt a géprablók vezetője és a pilóták egyike. (A repülőgép vezetést az USA -ban tanulta meg, oktatója furcsállta is, hogy a landolás gyakorlására mennyire nem fektetett hangsúlyt.) Atta társaival együtt meghalt az akcióban, de poggyásza, mely nem került fel a gépre, felfedte a terrorista társainak személyazonosságát, és más terveket, részleteket és támadásuk hátterét is. A terroristák közül 15 fő Szaúd-Arábiából, kettő az Egyesült Arab Emírségekből, egy fő Egyiptomból és egy fő Libanonból származott. A George Washington University egy filozófia professzora és korábbi CIA ügynök, Jerrold Post szerint a támadók műveltek, vallásukat illetően teljesen eltökéltek voltak. A terrortámadásokat vizsgálók egyike volt az FBI is, melynek PENTTBOM kódnevű vizsgálata az iroda legnagyobb, legösszetettebb nyomozását folytatta le, melyben több mint 7000 különleges ügynök működött közre. Az USA kormánya az FBI állításával állapította meg, hogy a bin Láden által vezetett al-Káida vállalta a felelősséget a támadásokért. Az Egyesült Királyság kormánya is hasonló következtetéseket vont le az al-Káida és Oszáma bin Láden bűnösségét illetően.

Az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt, melynek első eszköze Afganisztán megszállása volt. Így próbálták meg elkapni a tálibokat, akik al-Káida tagokat rejtegettek. A Pentagonban okozott károkat egy éven belül kijavították, majd később a helyszínen megépítették a Pentagon Memorial emlékművet. A World Trade Center helyszínén a romok eltakarítását követően elkezdődtek az újjáépítések.

Oszama bin Laden (1957-2011) és az Al-Kaida

Oszáma bin Láden, teljes nevén Oszáma bin Mohammed bin Avad bin Láden (született: 1957. március 10, meghalt: 2011 május 2) szaúd-arábiai militáns iszlamista, az al-Káida terorrszervezet egyik feltételezett alapítója. Neve klasszikus vokalizáció alapján Uszáma ibn Ládin (tudományosan Usāma ibn Lādin) lenne, de gyakran találkozni félig vagy nem magyarosított névalakjaival is (pl. Osama bin Laden és Oszama bin Laden).  Életét végigkísérték az ellentmondások. Szaud-Arábiában született 1957-ben, Mohamed bin Laden 52 gyermeke közül tizenhetedikként. A jemeni származású apa a mélyszegénységből küzdötte fel magát multimilliomos nagyvállalkozóvá: ő építtette a szaud-arábiai utak 80%-át. Miután Mohamed 1968-ban helikopter-balesetben meghalt, fia sok millió dollárt örökölt – bár valószínűleg jóval kevesebbet mint a hírekben felbukkanó 250-300 millió. Mérnökként végzett a Dzsiddai Abdul Aziz Király Egyetemen, de Bin Laden egyre inkább az iszlám konzervatív, fundamentalista változata tanulmányozásának szentelte idejét. Úgy érezte, hogy ez nyújt védelmet a Nyugat hanyatlása ellen.

Mindössze néhány hónapot dolgozott a családi cégben: amíg testvérei dőzsöltek a jólétben, addig a magas, félénk fiatalember egyre értőbb füllel hallgatta a radikális imámok beszédeit. Afganisztán 1979-es szovjet megszállása örökre megváltoztatta az életét. Magáévá tette az antikommunista ideológiát és Afganisztánba költözött, ahol egy évtizeden át harcolt a mudzsahedekkel együtt – családi hátterét kihasználva, először csak pénzfelhajtóként, míg később maga is fegyvert fogott. Ennek pikantériája, hogy az amerikai CIA kulcsszerepet játszott a mudzsahedek felfegyverzésében és kiképzésében; igaz, Bin Ladennel közvetlen kapcsolata ebben az időben még nem volt. Az al-Kaidát 15 társával (köztük jobbkezével, sokak szerint kijelölt utódjával Ajman al-Zavahiri-vel) együtt 1988-ban, az afganisztáni háború végén alapította a pakisztáni Pesavarban, ahol egy bérelt házban megbújva állítólag órákon át, hajnalig vitatkoztak azon, hogyan építsék fel a szervezetet. És valóban, olyasmit hoztak létre, amire addig nem volt példa: az al-Kaida lett az első olyan muszlim terrorszervezet a világon, amelyet nem érdekeltek a határok. Mindenki beléphetett, aki vállalta, hogy képviseli ügyüket. Nemzetközi volt az al-Kaidát egyik pillanatról a másikra népszerűvé tette a terroristák körében.

Bin Laden Moszkva után hamarosan Washington ellen fordult. Már csak azért is, mert Szaúd-Arábiában – ahol az iszlám két legszentebb helye is található – 300 ezer amerikai katona állomásozott az Irak elleni, 1991-es öbölháború idején. A terroristavezér ezt istenkáromlásnak tekintette. Amerikai célpontok elleni merényleteket kezdett szervezni. Ezzel kivívta a Washington szilárd szövetségeseként ismert Szaúd-Arábia haragját – olyannyira, hogy 1994-ben megvonta tőle a szaúdi állampolgárságot. Bin Laden ezután Szudánba költözött, majd 1996-ban visszatért Afganisztánba. 1998-ban merényletet szervezett az USA kenyai és tanzániai nagykövetsége ellen. A két robbantásban 224 ember halt meg. A Clinton-adminisztráció megtorló csapásokkal válaszolt Szudánban, Afganisztánban és Pakisztánban is. Bin Laden ezeket mind megúszta, ugyanúgy, ahogy mostanáig számtalan más likvidálási kísérletet is. Eközben népes családot alapított: négy feleségétől 16 – más források szerint 18 – gyermeke született. Ugyancsak 1998-ban 150 iszlám fegyveres szervezet vezetőt hívta találkozóra Pakisztánban. Ezen hét szervezet szövetséget alapított „A zsidók és keresztesek elleni szent háború iszlám nemzetközi frontja” néven. Bin Laden fatvát adott ki, miszerint az amerikaiakat és a szövetségeseiket meggyilkolni minden muzulmán számára kötelesség.Más források szerint a fatva valójában a második számú vezető Zavahiri ötlete volt, és ő tekinthető a terrortámadások szellemi atyjának is. Ám a világ első számú közellenségének kétes címét csak három évvel később nyerte el. 2001 szeptember 11., a New-York-i és washingtoni terrorakciók után került az FBI körözési listájának élére: 25 millió dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére. Ezután már csak ritka hangfelvételeken hallatott magáról, kimért baritonján, látszólag észérvekkel buzdítva a nyugati világ elleni harcra. Az időről időre felröppenő hírek szerint bujkált a Tora-Bora rideg hegyei és az iszlámábádi villanegyed útvesztői között is.

Az al-Kaida legtöbb áldozatot követelõ merénylete a WTC ikertornyainak lerombolása volt. Az ezt követõen vele összefüggésbe hozott jelentõsebb merényletek a következõk:

• 2002. április: Tunéziában földgázszállító tartálykocsi robbant fel Afrika egyik legrégibb zsinagógája elõtt. A halálos áldozatok száma 21, köztük sok a német. Pakisztánban: Musharraf elleni merényletkísérlet.
• 2002. június: Pakisztánban merénylet az amerikai nagykövetség ellen, következménye 11 halott és 40 sebesült.
• 2002. október: Indonéziában, Bali szigetén öngyilkos merénylõk két, külföldiek által szívesen látogatott klub ellen követtek el merényletet, amelyben 202-en haltak meg. Az áldozatok többsége helybeli és ausztrál.
• 2002. november: Kenyában egy izraeliek által szívesen látogatott szálloda ellen követtek el 13 áldozatot követelõ öngyilkos merényletet. Röviddel késõbb föld-levegõ rakétákat lõttek ki egy izraeli utasszállító repülõgépre, eltalálniuk szerencsére nem sikerült.
• 2003. május: öngyilkos merénylet a szaúdi fõvárosban külföldiek által lakott épületek ellen, az áldozatok száma 34.
• 2003. május: Marokkóban egy addig ismeretlen csoport intézett támadást zsidó és nyugati célpontok ellen, a halottak száma 29.
• 2003. augusztus: Bagdadban az ENSZ székháza elõtt robbant teherautó-bomba. A 24 halálos áldozat között volt az ENSZ iraki fõmegbízottja.
• 2003. november: Törökországot rövid idõn belül két súlyos merénylet rázta meg, amely 60 ember halálát okozta. Az áldozatok többsége török állampolgár.
• 2003. december: két öngyilkos merénylõ akarta megölni Musharraf tábornokot.
• 2004. március: Madridban a délelõtti csúcsforgalomban több vonaton robbantottak, több mint 200 utas halálát okozva.
• 2004. május: Szaúd-Arábiában, Khobar városban lövöldözés és túszejtés után 22 halott.
• 2004. december: Öngyilkos merénylõ autóbombát robbantott a szaúdi belügyminisztérium elõtt, néhány perccel késõbb egy toborzóiroda elõtt robbant fel egy másik öngyilkos merénylõ autója.

/A lista forrása: Kemény János: Az Al-Kaida mozgalom. www.zmne.hu/

Bin Laden az Afganisztánban kialakult szervezetre építve hozta létre csoportjának hierarchiáját, amely a következõ:

• Súra Tanács, a szervezet irányítója, tagjai bin Laden belsõ körébõl valók;
• Sharia és Politikai Bizottság, hatásköre a fetvák kiadása, amelyeket különbözõ akciók – köztük terrortámadások – legitimálására használtak;
• Katonai Tanács, feladata a merényletek kitervelése, célpontok keresése és a kiképzõtáborok fenntartása;
• Pénzügyi Tanács, feladata a pénzszerzés, a kiképzõtáborok költségeinek fedezése, a mûveletek pénzelése, az utazások és egyéb költségek fedezése;
• Külföldi Beszerzések Tanácsa, feladata a fegyverek, robbanóanyagok és technikai eszközök beszerzése;
• Biztonsági Tanács, feladata a vezetõk fizikai védelme, a hírszerzés és a kémelhárítás;
• Információs Tanács, feladata a szervezet propagálása.

Ez a szervezet a funkciók koordinálására szolgált. A merényletek szervezését ezen a struktúrán kívül végezték

Oszama bin Laden elfogása

Az Al-Kaida vezér elfogásának ténye 2011 május 2-án Donald Rumsfeld egykori védelmi miniszter egyik munkatársa révén szivárgott ki, amikor az illető a Twitteren tett egy bejegyzést. Később kiderült, hogy a Fehér Ház és a Pentagon már 2011 márciusa óta készült bin Laden elfogására, ugyanis ekkor tartották az első olyan értekezletet, amelyen felmerült, hogy a pakisztáni Iszlámábádtól északra lévő Abbottabad városában megtalálták a világtörténelem legkeresettebb bűnözőjének búvóhelyét. A haditengerészeti kommandósok vasárnap éjjel fél kettőkor az Arab tengeren állomásozó Carl Vinson repülőgép-hordozó anyahajóról három Apache típusú harci helikopterrel indultak a különleges bevetésre. A négy-hat méteres kerítéssel körülvett villából – ahol bin Laden bujkált – azonnal tüzet nyitottak az őrt álló terroristák, ám az amerikai kommandósok emeletről emeletre haladva végül kiszorították a védőket. A körülbelül 40 perces tűzharcban Bin Ladennel végül egy fejlövés végzett, és rajta kívül életét vesztette legidősebb fia (a szaúdi származású milliomosnak csaknem két tucat gyermeke volt), két futára (az amerikaiak őket követve jutottak Bin Laden nyomára) és a terrorista egyik felesége, akit az amerikaiak szerint a bentről tüzelők pajzsként tartottak maguk elé. A sikeres támadásban az amerikaiak sértetlenek maradtak, és magukkal vitték Bin Laden holttestét. Egyik helikopterük megrongálódott, ezt a helyszínen hagyták. Az elsődleges azonosítás után Obama elnök telefonon felhívta elődjét, a terrorizmus elleni globális háborút 10 éve meghirdető George W. Busht. A végleges DNS azonosítást követően Bin Laden holttestét a Carl Vinson anyahajó fedélzetére vitték, ahol fehér szövetbe burkolták és iszlám szertartás keretében aszülőföldjéhez közeli Arab-tenger vizébe temették. Szakértők szerint az iszlám terrorizmus súlyos veszteséget szenvedett el, ám most bosszúmerényletekre lehet számítani, szerte a világban.

A WTC elleni támadás következményei,

az afganisztáni és iraki háborúk 2001-2011

Az afganisztáni háború (2001 – )

A WTC elleni terrortámadást követően az USA haragja Afganisztán ellen fordult, melynek tálib kormánya szoros kapcsolatban állt a terrorakciót végrehajtó Al-Kaidával, és magát Oszaba bin Ladent is bújtatta. A tálib mozgalom – mely az iszlám radikális változatát képviselő szunnita muszlim nacionalista szervezetként működött, és neve az arab talib, azaz tanítvány szóból származott – az 1990-es évek közepén erősödött meg Afganisztánban. A tálibok alig néhány év alatt uralmuk alá hajtották Afganisztán nagy részét, kezükbe kaparintották a kormányt, és együttműködési kapcsolatba léptek az Al-Kaidával is. A 2001 szeptember 11-i terrortámadás után az Egyesült Államok követelni kezdte a táliboktól Oszama bin Laden és más Al-Kaida vezetők kiadását. Miután az együttműködést az afgán kormány megtagadta, 2001. novemberében megkezdődött az Omár molla vezette radikális iszlám állam, az Afgán Iszlám Emirátus amerikai megszállása. A harcok vezetésére jött létre 2001 december 20 –án az ISAF, melyet eredetileg az ENSZ BT a főváros, Kabul környékének biztosítására hozott létre. Pár évig csak ezen a területen fejtette ki tevékenységét. Később, 2003. augusztus 11-én a NATO vette át az ISAF politikai irányítását és koordinálását. 2006. július 31-én az ország déli, majd 2006. október 5-én a keleti részei is az ISAF felügyelete alá kerültek.

A 2001 novemberében meginduló hadműveletekben fontos fordulópontot jelentett a tálibokkal szemben évek óta ellenséges Északi Szövetség csapatainak bevonása. Az északi erők sikeresen kitörtek a tálib gyűrűből és megkezdték az ország elfoglalását. A radikális mozgalom hatalma megingott, Kabul november 13-i, majd a radikálisok legfőbb bázisául szolgáló Kandahár december 9-i eleste már a tálib kormány bukását jelentette. 2002 -re a tálib mozgalom Afganisztánban igen meggyengült. Az országot megszálló hatalmak létrehozták az ország új kormányát (Hamid Karzai vezetésével) választásokat tartottak és megkísérelték az ország visszaillesztését a nemzetközi jogrendbe. A tálibok vezetői Afganisztán déli részére húzódtak vissza.A mozgalomban szerepet vállaló afgánokat az Egyesült Államok terrorizmussal gyanúsította meg, egy részüket guantánamoi fogolytáborba szállította. A tálib katonai mozgalom majd fél évtized elteltével tudta csak újraszervezni magát. Erősödésükre 2006-tól kezdve egyre több merénylet, összecsapás hívta fel a figyelmet. Afganisztánban ma sincs nyugalom, a tálibok még mindig jelentős erőt képviselnek.

Az iraki háború (2003-2011)

A WTC elleni, szeptember 11 -i terrortámadás a muszlim világ ellen fordította az USA közvéleményét, és az ország vezetésében is fölénybe kerültek az Afganisztán és Irak elleni keményebb fellépést sürgető, úgynevezett „háborús párti” politikusok. Az afganisztáni tálibok elleni katonai fellépés után a további katonai aktivizmust pártolók (pl. Donald Rumsfeld védelmi miniszter és helyettese Paul Wolfowitz) úgy vélték, az iraki beavatkozáshoz nem szükséges bizonyítékot szerezni arról, hogy Bagdadnak bármi köze lett volna a szeptember 11-i terrormerénylethez. A Szaddam-rezsim elpusztításának szükségességét egyebek mellett azzal indokolták, hogy a bagdadi diktátor vegyi és biológiai fegyverekkel rendelkezik, sőt minden nappal közelebb kerül nukleáris fegyverei kifejlesztéséhez. Mindezek tetejébe – hangoztatták – Szaddám közvetlenül is támogatja a terroristákat, segíti kiképzésüket.

Az új amerikai katonapolitikai elképzeléseket a West Point-i katonai akadémián mondott 2002 júniusi avatóbeszédében maga Bush formálta doktrínává, amikor kijelentette: Amerika nem engedi, hogy kihívás érje katonai hatalmát, és fönntartja magának a jogot, hogy első csapást mérjen azokra az országokra, amelyek tömegpusztító fegyverekkel fenyegetik a világ békéjét. Irakkal kapcsolatban tehát 2001 után a határozottabb, a háborút elkerülhetetlennek tartó álláspont kerekedett felül. Azonban a Szaddám elleni hadművelet megindításának indoklását nehezítette, hogy a CIA –nek szívós munkával sem sikerült bizonyítékot szereznie arra, hogy Iraknak bármilyen köze lett volna Oszama Bin Ladenhez vagy a szeptember 11-i terrortámadás előkészítéséhez.

Az amerikai hadvezetés és diplomácia számára jelentős gondot jelentett az is, hogy európai szövetségeseik (főként Franciaország) nem osztották Irakkal kapcsolatos vélekedéseiket, és azt hangoztatták: ha Szaddám Huszein valahogyan atom- vagy biológiai, illetve vegyi fegyverekhez is jutna, azokat semmiképp sem játszaná át terroristáknak, hanem magának megtartva csupán az USA –ra és Izraelre próbálna velük politikai nyomást gyakorolni.

Az USA álláspontja azonban fokozatosan mégis elfogadottá vált a világ tőkés államaiban, és az ENSZ BT 2002 november elején kiadta a 1441-es számú határozatát, mely az amerikai „háborús párt” akarata szerint ultimátumszerűen előírta Irak számára, hogy 30 napon belül nyilatkozzon tömegpusztító fegyverprogramjáról, engedje vissza az ENSZ fegyverzetellenőreit, és azokat minden korlátozás nélkül engedje be összes épületkomplexumába. Ám az ultimátumban előírt 30 nap leteltével Hans Blix a fegyverzetellenőrök vezetője arról számolt be, hogy Irak továbbra sem működött együtt teljes mértékben az ENSZ ellenőreivel.

Az Irak elleni invázió

Bár az Irak elleni katonai támadásról voltaképp sosem született engedélyező BT határozat, mégis létrejött egy koalíció az invázióban résztvevő országokból. Körülbelül 100 000 katona és tengerészgyalogos amerikából, 26 000 Nagy-Britanniából, kisebb csapatok több másik országból állomásoztattak csapatokat Kuvaitban a háború megkezdéséhez. Északi frontot is akartak nyitni, de Törökország visszautasította területeinek átadását ilyen célokra. A legtöbb ország csak az invázió után küldött csapatokat Irakba.

Ezeket az erőket nevezzük a „hajlandók koalíciójának” (Coalition of the Willing), melynek Magyarország is tagja lett. Az iraki haderő létszámát csak becsülni lehet. Körülbelül 389 000 rosszul felszerelt katona (350 000 gyalogos, 2000 haditengerész, 20 000 légierős, 17 000 légvédelemi), Fedayeen Saddam hadserege 44 000 fő és 650 000 tartalékos. Az iraki légierő és haditengerészet gyakorlatilag nem játszott szerepet a háborúban.

Irak lerohanása 2003. március 20-án kezdődött, a hadművelet neve „Operation Iraqi Freedom” (angolul: Irak Szabadságáért Hadművelet) volt. Az Egyesült Államok hadereje az északi kurd lázadókkal összefogva, nemzetközi koalíciós erők támogatásával támadott. Ezt tekintjük a 2003-as iraki háború kezdetének. A szövetségesek összehasonlíthatatlan informatikai és tűzfölénnyel rendelkeztek, és a levegőből is akadálytalanul vadásztak az irakiakra. A pokoli körülmények és a harc reménytelensége ellenére – a vártakkal ellentétben – Irak védői nem dobálták el fegyvereiket. Már az első csata helyszínén meglepetés várta a szövetséges csapatokat: az iraki olajkikötőt, Umm Kaszrt nem lehetett sokáig tartani, mégis napokba tellett, amíg az utolsó szívós ellenállási fészket is felszámolták. Naszírijában és Nedzsefben is napokig tartó szívós ellenállás volt a jellemző. Sokan joggal tették fel a kérdést: mi lesz ezek után a fővárosban, és hol van a híres köztársasági gárda, Szaddám elit egysége? Az első hetek kínos meglepetéseit azonban a szövetségesekkel gyorsan elfeledtette az a megkönnyebbülés, amelyet Bagdad villámgyors eleste – s ezzel voltaképp megmenekülése – okozott. A Köztársasági Gárda ahelyett, hogy elbarikádozta volna magát a fővárosban, a nagyszámú civil lakosságot kitéve a házról-házra folyó ostromnak és a légitámadásoknak, fegyverzetével együtt „elpárolgott”, ahogyan Szaddám Huszein és legközelebbi hozzátartozói, hívei is.

A volt iraki elnököt 2003 decemberében, az invázió megkezdése után 9 hónappal, szülővárosa Tikrit közelében lévő tanyai lakóépület pincéjében fogták el. (Egy oldalfalba nyíló lyukban bújkált) A CNN jelentése szerint Szaddámot az elfogása után a bagdadi repülőtérre vitték, s ott szembesítették korábban elfogott egykori iraki vezetőkkel, hogy azok azonosítsák őt. Az ideiglenes iraki kormányzótanács soros elnöke azt közölte, hogy egy elvégzett DNS-teszt igazolja, hogy valóban Szaddámot fogták el.

Az iraki bíróság 2006 novemberében ítélte akasztás általi halálra Szaddám Huszeint az 1982-es, 148 halálos áldozatot követelő dudzsaili mészárlás miatt. (Az irak-iráni háború alatt, 1982-ben a Bagdadtól 80 km-re északra fekvő síitta településen 148 lakost végeztek ki megtorlásul egy Szaddám elleni merényletkísérlet miatt.) A volt iraki diktátort 2006. december 30-án, közép-európai idő szerint hajnal 4 óra körül akasztották fel. Beszámolók szerint a Koránt vitte magával. A kivégzésről készült felvétel szerint – és több szemtanú állítása szerint is – a volt iraki elnök ellenezte csuklya felhelyezését az akasztáshoz, közvetlenül a halála előtt nyugodt volt, iszlám imát mondott, amikor kinyilt alatta a csapóajtó.

Az invázió 2003 végére nagyrészt végretért, ám 2004 -ben a lázadás egyre szervezettebbé vált, leginkább a már említett szunnita háromszög területén. A háromszög magában foglalja Bagdadot, és az iraki nép 35%-át. A lázadók csak gerilla módszerekkel tudtak kárt okozni, többek között öngyilkos bombamerényletekkel, út menti bombákkal, házilagos robbanószerkezetekkel, gránátvetőkkel. Ezen kívül megpróbálták tönkretenni az elektromos, víz és olajszállítási infrastruktúrát. 2006-ra semmit nem csökkent a bombatámadások száma, sokszor azért támadtak, hogy gátolják a hatalomra segített új iraki kormány működését. Az ellenállóknak sikerült civileket is fogságba ejteniük, főleg újságírókat és munkásokat. Napjainkban a koalíciós erők megpróbálják fenntartani az új kormányt, hogy megerősödve önállóan is hatalmon tudjon maradni, ám mindmáig ez nem sikerült. Bár Barack Obama új amerikai elnök hatalomra kerülésekor arra tett ígéretet, hogy ki fogja vonni az amerikai csapatokat, ám Irak még most is anarchikus és megosztott ország, mely nem tudni mit fog kezdeni új önállóságával.

Az iraki háború hivatalos vége 2011 december 13-án jött el, amikor Barack Obama amerikai elnök a Fehér Ház Ovális Irodájából közvetített beszédében bejelentette: az amerikai csapatok harci küldetése Irakban véget ért!

“Ma este bejelentem, hogy az amerikai harci küldetés Irakban véget ért. Az Iraki Szabadság Hadművelet befejeződött, és most már az iraki népé a fő felelősség az országa biztonságáért.”

Az iraki háború 8,5 évének számadatai: A hosszú háborúban összesen 1,5 millió amerikai fordult meg. A háború csúcspontján, 2007-ben 170 ezer amerikai katona állomásozott egyidejűleg a közel-keleti országban. (Az utolsó évben, 2011-ben alig 50 ezren maradtak.) Az áldozatok száma amerikai részről: 4487 halott, iraki részről 100 ezer áldozat. Az Egyesült Államok több mint 800 milliárd dollárt költött a katonai akciókra a 8,5 esztendő alatt! Összehasonlításképp: a vietnámi háborúban – az amerikai részvétel 13 éve alatt (1960-1973) összesen 58 253 amerikai esett el, és egyszerre, egyidejűleg a legtöbb ott állomásozó katona (1969-ben) 543 ezer fő volt!

Harmat Árpád Péter

This entry was posted on 2018. szeptember 11. kedd at 09:00 and is filed under Megemlékezés, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.