Csepel szempontjából arról nevezetes a Kelet-Ukrajnában található Liszicsanszk, hogy csaknem 300 csepeli férfit hurcoltak ebbe a városba kényszermunkára a II. világháború után. Közülük nem mindenki térhetett haza, mert jó néhányan meghaltak a kimerültségtől és betegségekben. A Magyar Média Mecenatúra támogatásával és a mandiner.hu segítségével eljutottunk a kelet-ukrajnai frontvonalra, hogy dokumentumfilmet forgassunk a harcokról és a kárpátaljai magyarok áldozatokról. Az út részeként felkerestük Liszicsanszkot – beszámolónk a helyszínen készült.  

Szergej Varatyin, a stábunkat szállító kisbusz ukrán sofőrje nem örül túlságosan, hogy Liszicsanszkba vesszük az irányt. Két oka is lehet erre. Az egyik, hogy Liszicsanszkot oroszbarát városnak tartják, Szergej pedig maga is harcolt az oroszok ellen egy évvel ezelőtt a közeli Debalcevónál, ahol az ukrán fegyveresek súlyos vereséget szenvedtek. A másik ok, hogy nincs tudomása semmiféle egykori munkatáborról, ha pedig létezett is, bizonyára megérdemelten raboskodtak ott magyar és német hadifoglyok, akik rátámadtak a Szovjetunióra.