Csepel.hu
Tulajdonképpen minket a futball “hozott össze” annak idején, hiszen mindketten a Csepel kölyökcsapatában kergettük a labdát. Később az ifibe is felkerültünk, mind a ketten, de aztán később az öttusa felé vitt bennünket a sors… Emlékszem, jómagam az 1954- es budapesti világbajnokság hatására lettem öttusázó, engem elvarázsolt az a miliő, az az elegancia, az az egész atmoszféra, ami azt a versenyt jellemezte, ráadásul Benedek Feriék képviselték a magyar színeket, aki kvázi elcsábított bennünket az öttusa világába. Emlékszem, szegény Szondy Pista majd megfulladt a kőkemény futóverseny után a Szabadság- hegyen és úgy lett harmadik, hogy a lovaglásban a győztes svéd Thofelt tudta őt megverni… De csapatban azért nem sikerült bennünket megelőzni, a harmadik Szondy lett, az 5. Benedek, a hetedik pedig Tasnády.
Szóval így indult az öttusa karrierem, de valahol Béláé is… Benedek Feri (a legendás öttusa edző) is imádta a futballt és korábban látott már is bennünket játszani, így amikor jelentkeztünk nála, hogy kipróbálnánk az öttusát már tudta, hogy kik vagyunk… Béla talán két hónappal utánam csatlakozott az öttusázókhoz, de el kell, hogy mondjam, rendkívül jó kis futballista is volt! Benedek Ferinek a futball és az öttusa is a “mániája” volt, így nem volt nehéz dolgunk nála “bevágódni”… Gyakorlatilag egyből bedobott minket a mély vízbe, hónapokkal a jelentkezésünk után máris versenyen képviseltük a Csepelt, nem is rossz eredménnyel. Szerencsére a futballtól sem kellett elszakadnunk, mert edzések után hátul a Csepel sporttelep egykori betonos kézilabdapályán Feri (Benedek) bedobta a futball labdát és kezdetét vették a hatalmas meccsek… Az egyik oldalon jómagam és Fáklya Béla, a másikon Balczó Bandi és Földi vittük a prímet a focimeccseken. (zárójelben jegyzem meg legtöbbször mi nyertünk… )
