Vélemény – Forgács István, Mandiner
„Igen, megbántam. Elsősorban rajtam múlt, de a körülmények is nagyban meghatározták, hogy mi és hogyan történt. Nem, egyáltalán nem voltam kitartó, más dolgok érdekeltek, sokszor csak megvontam a vállam. Ha lehetne, újrakezdeném, és teljesen máshogyan csinálnék mindent. De nem lehet. Nem, fogalmam sincs, hogy merre és hogyan alakul majd az életem.”
Csendben hallgatjuk kolléganőmmel az ormánsági kisváros szakközépiskolájában a velünk szemben ülő 19 éves lányt, ahogyan maga elé meredve beszél. Ő már nem tanul itt, de ismerősek neki a falak: tudja, hogy hol vezet a lépcső az udvarra, ismeri a járást az ebédlőhöz. Talán még a tablóját is megtalálná, ha lenne. Pontosabban tabló van, amire ő is felfért volna, ha maradt volna, és befejezte volna.
