Csepel.hu
Illusztráció
„A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket” – szólt egykoron a nyugatiak imája. S bár a haditechnika fejlődésével az íjak kiszorultak a hadsereg eszköztárából, ma ismét reneszánszukat élik ezek a fegyverek – természetesen már csak egyesületi keretek között. Herczeg Zsolttal, a Csepeli Íjász és Hagyományőrző Egyesület elnökével beszélgettünk.
Először folytatnám kicsit a történelmi utalásokat, hiszen a tűzfegyverek megjelenéséig és azt követően is egy ideig, azokkal párhuzamosan, használtak íjat a csatákban. Ezeknek kétségtelen előnye – a keréklakatos tűzfegyverekkel szemben –, hogy légyegesebben megbízhatóbbak voltak azoknál. A tűzfegyvereknél a golyó kilövése után a töltési idő is túl hosszú és problémás volt, különösen a lovas huszároknál. Később, a megbízhatóbb fegyverek elterjedésével valóban háttérbe szorult az íjászat. Bár az ismétlőfegyverek megjelenéséig az íjjal gyorsabban lehetett egymás után lőni, ám a tűzfegyvereket könnyebb volt használni és a kezelésüket megtanulni. Korunkban nagyon sokan fedezték fel újra az íjászatot: először mint sportot, és később mint a hagyományőrzés fontos eszközét. Ahhoz, hogy igazán tudjuk használni a fegyvert, nagyon sok gyakorlás kell, mert hozzá kell „nőni” az íjhoz.
(tovább…)