‘Vélemény’ kategória archívum

Zavarban a hazánkkal szemben is oly könnyen ítélkező véleményvezérek

2012. április 15. vasárnap

Heti Válasz

A francia elnökválasztás fő érdekessége nem a küszködő Nicolas Sarkozy és a Dominique Strauss-Kahn kiesése után jobb híján kiválasztott François Hollande, hanem a két szélsőség szereplése.

Nincs mindenütt olyan rend, mint nálunk. Franciaországban jövő vasárnap tartják a köztársaságielnök-választás első fordulóját, a befutóra addig csak tippelni lehet. Igaz, túl sokat nem kockáztat, aki Nicolas Sarkozy elnök bukására fogad. Mert bár a részben magyar származású politikus a felmérések szerint az első fordulóban fej-fej mellett végez szocialista kihívójával, François Hollande-dal, a második körben minden közvélemény-kutató szerint nyolc-tíz százalékos hátrányban van. Ott ugyanis már ki-ki meccs lesz, s a kieső baloldali jelöltek választói döntő többségükben Hollande-ot támogatják majd, míg Sarkozynek nincs ilyen hátországa. Még a jobboldali radikális Marine Le Pen híveinek is kisebbik része fog rá szavazni: az öt év hatalom erősen elkoptatta az annak idején újdonságával, másságával kampányoló Sarkozyt. (tovább…)

Csernai Pál: Neuert leszámítva a teljes védelem méltatlan a Bayern Münchenhez

2012. április 12. csütörtök

Nemzeti Sport, Csepel.info

Egy korábbi siker – Csernai szerint idén nem lesz ünneplés Münchenben

Nem jött be a tippem, kettő egyes Bayern-győzelmet jövendöltem. De ez még nem volna baj a müncheniekre nézve, az már sokkal inkább, hogy egyszerűen nem lehet felfedezni a csapat játékában koncepciót, nincs stílusa – nyilatkozta csütörtökön a Nemzeti Sportnak Csernai Pál, a Csepel egykori labdarúgója, később edzőként nemzetközi sikereket is elérő szakember.

A Bayern és a Dortmund korábbi vezetőedzője hozzátette: Sajnos azt kell mondanom, hogy Manuel Neuert leszámítva a teljes védelem méltatlan a Bayern Münchenhez, és a középpályás sor sem megfelelő az igazán nagy tervek megvalósításához. Egyesek szerint a játékosállománnyal van a baj, mások szerint az edzővel – de az is lehet, hogy mind a kettővel. (tovább…)

„Nincs újabb huszonkét évünk”

2012. április 11. szerda

Magyar Hírlap

Pozsgay Imre: Több miniszteri posztot is betöltöttem, és kijelenthetem, hogy a kormány tagjai nem kaptak ügynökjelentést


„A még fellelhető ügynöklistákat nyilvánosságra kellene hozni, és aki nem ártott másnak, megpróbálhatja ezt bebizonyítani. Vagy bizonyítsák be mások, hogy ártott!” – vélekedett a Magyar Hírlapnak nyilatkozva Pozsgay Imre. A volt államminiszter szerint mindenkinek a tevékenységét egyénileg kellene elbírálnia az utókornak.

– Mit szólt ahhoz, hogy 2012-ben újult erővel jelent meg a közvélemény előtt az ügynökkérdés, illetve az aktanyilvánosság ügye? (tovább…)

Böjte Csaba a Nagyhét és a Húsvét titkairól

2012. április 9. hétfő

Csepel.hu, Magyar Kurír

Fotó: Zarándi Bence

A Nagyböjt és a húsvét titkairól kérdeztük Böjte Csaba ferences testvért, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány megálmodóját és működtetőjét.

Csaba testvér nagyon sok meghívást kap, fáradhatatlanul tevékenykedik, utazik. Mit jelent a nagyböjti felkészülés ebben a nyüzsgésben? Az emberek figyelmének felhívása a szeretetre, a másokkal való törődésre szintén lehet nagyböjti cselekedet. (tovább…)

Törzshelyük a Szürke – miért nincs igazi magyar röplabda

2012. április 9. hétfő

Népszabadság, Csepelirc.hu, Csepel.info

Az 1970-es csepeli bajnokcsapat

Sorozatunkban néhány olyan sportág mind nehezebb hazai helyzetével foglalkozunk, amely korábban sikert sikerre halmozott Magyarországon is, s amely a világon változatlanul hódít. A széria harmadik része a röplabdáé.

Nyolc éve már, de mintha tegnap lett volna. Az athéni olimpiai villamosvonal rendszeres vendégeként mintha satuban préselődnék – zötykölődtem nap mint nap az aktuális helyszínek valamelyikére, s már alig vártam, hogy a pireuszi partszakaszhoz érjen a kocsi. Maga a megváltás volt, amikor végre feltűnt a láthatáron a hatalmas csarnok, amelynek környékén rendre feketéllett a tömeg, és amelynek megállójában szinte kiürült a szerelvény. A pazar aréna a röplabdamérkőzések helyszíne volt. Én meg utaztam tovább néhányad magammal, mert nem akadt ott dolgom. (tovább…)

A magyarság nemzeti érzéseit sérti az emlékmű

2012. április 7. szombat

Csepel.info, Mno.hu

1956, az emlékmű bontása: mindenki tudta, hogy a felszabadulás az elnyomó szovjet csapatoktól való megszabadulást is jelenti

A Szabadság téri szovjet emlékmű „tájseb” a magyar főváros jeles pontján. A héten az ifjú kereszténydemokraták és a Jobbik is felvetette elbontásának időszerűségét. Erről, és az emlékmű szimbolikájáról beszélgetett a Magyar Nemzet Szerencsés Károly történésszel, az ELTE tanárával.

– 1945. május 1-jén három emlékművet avatott fel a megszálló Vörös Hadsereg Budapesten. A központi ünnepség Malinovszkij marsall részvételével a Szabadság téren volt, ekkor avatták fel a ma is látható obeliszket. Emellett felavattak egy emlékművet a Szent Gellért téren, amelynek szintén aranyozott „vörös csillag” volt a csúcsán, valamint egyet a Vigadó téren, amely később sokáig Molotov nevét viselte. Ez utóbbi helyén korábban egy hangulatos találkozóhely, a Hangli kioszk állt, amely mellesleg arról volt nevezetes, hogy az FKGP vezetői a két háború közt rendre ide szervezték összejöveteleiket. A vigadó előtti obeliszk tetején egy kétmotoros repülőgép modellje volt látható, nyilván a szovjet légierőnek állítva emléket. (tovább…)

Fülkeforradalom

2012. április 3. kedd

Képmentő 263. rész

Népszabadság

Telefonbőség az Erzsébet híd tövében (Népszabadság/archív – Bánhalmi János)

Nem tudom, önök milyen képet őriznek emlékezetükben ezekről a sárgás utcai dobozokról, de nekem úgy dereng: mindig csak a baj volt velük.

Ha voltak, nem adtak vonalat. Ha adtak, nem jött létre kapcsolat, vagy ha létrejött, rendre megszakadt. És közben recsegtek, elnyelték a tantuszt (később a forintost, majd a kétforintost stb.), a készülékhez erősített lánc végéről (már ha maga a lánc megvolt még) gyakran hiányzott a kagyló – jobb esetben csak a membránt vagy a mikrofont lopták ki belőle -, a fülkék falához ezüstre mázolt szögvasakkal odacsavarozott telefonkönyv pedig fonnyadt, esős úton halálra gázolt salátára emlékeztetett. (tovább…)

Nem talált megoldást, inkább ordibálásba fulladt az XKK cigányfóruma

2012. április 1. vasárnap

Heti Válasz

A Pesty Fekete Doboz adását a köztévéről levették, mi feltettük: szerintünk csak szókimondó, és az nem baj

„Fasiszta vagy!”, „Te a Jobbik szekerét tolod!”, „Nem is vagy te cigány!” – mindenki Forgács István ellen fordult az XKK pénteki romaügyi fórumán. A lapunkban többször publicisztikát közlő szakértő az aktuális dokumentumfilmje miatt célkeresztbe vett Pesty Lászlóval együtt volt kénytelen állni a verbális pofonokat.

A Heti Válasz március 29-i lapszámának reflektoranyagai azokat a magyar településeket mutatják be, ahol az országos számarányokat tekintve kisebbségben levő cigányok helyben immár jó idege többséget alkotnak; számításaink szerint az ismert demográfiai folyamatok változatlansága esetén egy-két évtizeden belül a mostani félszázról kétszázra nőhet az ilyen helységek száma. Lapunk megjelenésekor pedig még igencsak forró téma Pesty László új, köztévén debütált dokumentumfilmje, mely szinte az összes létező jogvédőnél kicsapta a biztosítékot. (tovább…)

„Hát milyen cigány vagyok én egyáltalán?”

2012. március 28. szerda

Mno.hu

A Pesty Fekete Doboz adását a köztévéről levették, mi feltettük: szerintünk csak szókimondó, és az nem baj

Forgács Istvánt sokan támadják most. Mindezt azért, mert a romaügyi szakértő Pesty László köztévén sugárzott filmjében elmondta, hogyan látja a magyarországi cigány közösségek helyzetét.

Nézetei viszont nincsenek összhangban azokkal a liberális elképzelésekkel, amelyeket korábban ő is vallott. És amelyek szerinte zsákutcához vezettek. (tovább…)

Képmentő: kommunista szombat Csepelen

2012. március 26. hétfő

Csepel.info vélemény, Nol.hu

Érdekes képet tett fel Népszabadság online verziója “Dolgos kommunistázás Csepelen” címmel. A képhez írt cikk némi filozofálással indul a kommunistázásról, gyengéd csuklómozdulattal egyenlőségjelet téve – és ezzel lekommunistázva – a munkásőrt, a pártpropagandistát, a KISZ-titkárt, a környezetük szebbé tételéért ingyenmunkát végzőket, a rendszert bírálókat vagy éppen a ma harminc évesnél idősebbeket egyaránt.

A szerző felidézi a “régi szép időket”, amikor Polgár György elvtárs még nem a Pártra nézve kellemetlen híreket kíméletlenül radírozó utolsó csepeli főcenzorként volt elhíresült, hanem csak egyszerű kommunista pártcsinovnyikként végezte propagandista munkáját – vélhetően akkor még többet használva a tollat, mint a radírt. Hiszen ezekben az időkben, amikor a baráti Szovjetunió éppen a hálás afgán népnek nyújtott baráti katonai segítséget, kinek is jutott volna eszébe leírni az igazságot?  (tovább…)