Tompos Ádám – Mno.hu, Index
Egy gyáva, a fájdalomtól félő kommunistából egy fűthető medencés villában élő kegyetlen belügyminiszter lesz, aki aztán az 1956-os forradalmat szovjet tankokon érkezve fojtja vérbe, csak hogy megszerezze a teljhatalmat. A 100 éve született Kádár János rövid portréja ez, mégis még mindig a hokedlin krumplis tésztát falatozó, termoszból teázó apafigura képe él róla. Ez a gondosan felépített puritanizmus azonban csak egy hamis mítosz.
Számtalan mítosz, legenda, anekdota fűződik az MSZMP főtitkárához. Legyenek bár igazak vagy tudatosan gerjesztettek, esetleg maga Kádár János által gondosan felépítettek, a nagy részük ugyanoda fut ki: egy puritán, munkásosztálybeli ember képét adják, aki a nép fia, csak hát „történelmileg úgy alakult”, hogy a vezetőjük lett. Ennek az imázsnak természetes alapját adja Kádár születésének homályos (vagy annak látszó) körülményei. Legendássá vált elnyújtott „vaálságát”, írásmód szerint ejtett, egymás mellett álló t és j hangjait („a szocializmus útján”) például annak tulajdonítják, hogy a főtitkárnak állítólag nem a magyar volt az anyanyelve. Édesanyjának, a Fiumében (ma Rijeka, Horvátország) dolgozó cselédlánynak, Czermanik Borbálának viszont igen, noha a mai Szlovákia területéről származott. Fiát hajadonként hozta világra, ezért is kapta a keresztségben Kádár a Czermanik nevet, ez módosult később a papírokban Csermanekre. (tovább…)
