Origo, Index
A magyar történelem legvéresebb és legsúlyosabb megtorlása a pontosan száz éve született Kádár János nevéhez fűződik. Az 1956 utáni elnyomás persze nem Kádár találmánya volt, a szovjet hatóságok nélküle is elkezdték az eljárásokat, de aztán gyorsan átvette az irányítást a magyar pártvezetés.
A Csepel.info-n most az Origo cikkével, bejátszásával valamint a Biszku Béla visszaemlékezéseit is tartalmazó, elhíresült dokumentumfilmmel folytatjuk a Kádár Jánosról és a Kádár-korszakról szóló visszaemlékezéseket.
Bár a Kádár-korszak döntő részében a hatalomgyakorlás a puha diktatúra jegyében zajlott, nem lehet megfeledkezni a magyar történelemben példátlan méretű kivégzéssorozatról, a zömében 1957 és 1961 között zajlott kádári megtorlásról. A Kádár-korszak kezdetén több mint kétszáz embert juttattak bitófára, jeltelen sírokba temették az áldozatok egy részét, több ezer embert bebörtönöztek. Maga Kádár 280 halálos ítéletről beszélt Mihail Gorbacsovnak 1985-ben.
Összehasonlításképpen: az 1848-49-es szabadságharc után Haynau körülbelül 150 embert végeztetett ki, és 1-2 ezer ember kerülhetett börtönbe.
A kádári megtorlás során 10-20 ezer embert kilakoltattak. Sokan az állásukat vesztették el a forradalom után: pedagógusokat, vasutasokat, katonatiszteket bocsátottak el tömegesen. Az országból becslések szerint 180-200 ezer ember menekült el a megtorlás miatt.
A fegyveres harcokban 1956-ban húszezer ember sebesült meg, Horváth Miklós történész szerint a forradalom és szabadságharc önmagában 2346 halálos áldozatot követelt, 1847-et Budapesten, 596-ot vidéken. Ezután tízezres nagyságrendben helyeztek embereket közbiztonsági őrizet alá (magyarán: internálták őket, mintegy 13 ezer emberről lehet szó). Kahler Frigyes jogász-történész idéz ugyanakkor egy állítólagos kijelentést arról, hogy 1956 után 1,1 millió embert akart internáltatni Kádár János.
Kádár fordulata
Hogyan lett Kádár Nagy Imre politikai szövetségeséből egy szovjet protektorátus, egy bábállam vezetője? Ma már egyértelműnek tűnik: Huszár Tibor történész Kádár-életrajzából is kiderül, de M. Kiss Sándor történész írásaiból is tudhatjuk, hogy Kádár 1956 novemberének első napjaiban – valószínűleg Münnich Ferenc hatására – elpártolt Nagy Imrétől és a forradalomtól, és átállt a szovjet oldalra. Moszkvában november 2-án és 3-án hozhatta meg erről a végső döntést.
Mindez alighanem moszkvai fenyegetéssel is párosult, hiszen Kádár könnyen Nagy Imre oldalán, a vádlottak között találhatta volna magát a levert forradalom után. Nem kételkedhetett benne, hogy a szovjetek keményen bántak volna vele, ha előhozzák az 1956. október 25. és november 1. közötti napjait, amikor például életében másodszor vett részt a magyarországi kommunista párt feloszlatásában (MDP) és egy új létrehozásában (MSZMP). Ezt tette már 1943-ban is, amikor Békepárt néven szervezte újjá a pártot.
Az előzmények: a Rajk-per
Kádár tehát féltette az életét, és tudta jól, hogy mitől kell félnie. Hiszen ő maga is szolgált sztálinista belügyminiszterként 1948-tól 1950-ig, és asszisztált legjobb barátja, komája, vagyis Rajk László peréhez 1949-ben. (A komaságról csak annyit: a kivégzett Rajk fia, ifj. Rajk László keresztapja maga Kádár János volt – erről Gyarmati György történész tartott előadást tavaly az állambiztonsági levéltárban.)
Rajkot kivégezték, és Kádár asszisztálására a másik egykori barát, Péter Gábor, a rettegett ÁVH-főnök börtönből írt vallomásszerű irata is emlékeztet. (Pétert még 1954-ben ítélték el, abban az évben, amikor Kádárt kiengedték a börtönből. Kádárt magát is Péter Gábor tartóztatta le 1951-ben. Ez érzékelteti, hogy a kommunista párt vezetői közötti korábbi barátság mennyit ért a sztálinista Rákosi idején, aki a Rajk-pert is kifundálta, de Kádár letartóztatását is elrendelte, majd Péter Gábor börtönbe vetésénél is kulcsszerepe lehetett.)
Péter Gábor így emlékezett vissza Rákosi (“az Öreg”) és Kádár (idősen őt is majd “az Öreg”-ként emlegetik beosztottjai) beszélgetésére a Rajk-perről. Mármint Kádár így idézte fel neki a Rákosival folytatott eszmecserét: “Tudod, Péter, sehogy sem mentek a fejembe ezek a jegyzőkönyvek. Nem tudom, hogy készülnek. Nem tudtam hinni bennük. Tele voltam kétkedéssel. Nem értettem, hogy lehet ez. Bementem az Öreghez, és az Öreg 1 órán át meggyőzött engem, hogy minden így igaz. Ezért most már elhiszem.” Hogy Péter Gábor igazat mondott-e vagy sem, nehezen dönthető el, Kádár János ugyanis hatalomra kerülve, 1956 után mindent megtett, hogy a korábbi koncepciós perek iratait eltüntesse. Ez nem sikerült neki teljesen, de sok filmfelvételt, dokumentumot semmisítettek meg ebből a korból.
Kezdetben az 1956 utáni megtorlás sem Kádáron múlt
Ahogyan 1949-ben a Rajk-perben sem volt döntő szerepe, kezdetben a forradalom utáni megtorlást sem Kádár határozta meg. A KGB és a szovjet katonai hatóságok maguk kezdtek intézkedni, ehhez persze találtak magyar segítőket az egykori ÁVH-sok, sztálinista katonatisztek és a frissen toborzott pufajkások személyében.
Kádár azonban fokozatosan “képbe került”, majd átvette az irányítást is. Münnich Ferenc elérte, hogy a szovjetek által megkezdett “kiszállításokat” leállították, a forradalmárok ellen itthon indítottak eljárást. Szerov tábornok már 6300 magyart rakott vagonba, őket fordíttatta vissza Kahler Frigyes szerint Münnich.
Sortüzek
Az úgynevezett Katonai Tanács december 4-ei ülését szintén Kahler idézi, itt tisztázták, hogy a katonák “hajlandók-e tüzelni a tömegekre”. Ezután került sor a Nyugati pályaudvarnál december 6-án és Salgótarjánban (december 8-án) azokra az emberiségellenes bűntettekre, tömeggyilkosságokra, amelyekről a Fővárosi Bíróság utólag, a rendszerváltás után ítélkezett. Miskolcon december nyolcadikán, Egerben december 11-én történt hasonló mészárlás. Összesen több száz ember vesztette életét ezekben a kiprovokált akciókban.
A karhatalmisták önkényeskedése nemcsak tömeggyilkosságokba torkollott: sorozatos volt a verés, a kihallgatások közben a kemény vallatás, de egyedi gyilkosságok is történtek Kahler szerint. Közben folytak szovjet eljárások is, ezekről azonban kevés adat maradt fenn.
A Brusznyai-per
A Brusznyai-per is állítólag a KGB-vel kezdődött Debrecenben, ugyanakkor a forradalom idején Veszprémben tevékenykedő, nagy tekintélyű, mérsékelt álláspontot képviselő Brusznyai Árpádot 1958-ban már nem szovjet nyomásra végezték ki. És nem is a szovjetek utasítására temették jeltelen sírba, hanem nagy valószínűséggel ebben a helyi, veszprémi magyar pártvezetésnek volt szerepe. Brusznyait a bíróság eredetileg nem is ítélte halálra, hiszen inkább megfékezni próbálta a forradalom idején az atrocitásokat, nem szította a hangulatot október 23. után. Később módosították életfogytiglaniját halálos ítéletre.
Brusznyai sorsa nemcsak a jeltelen sírba tétel miatt emlékeztet Nagy Imréére: a forradalom miniszterelnöke mérsékelni próbálta az egyre jobban elszabaduló indulatokat október 23. és november 4. között. Kezdetben hezitált ugyan Nagy, de aztán egyértelműen a forradalom mellé állt. Az ő kivégzésére ugyanúgy 1958-ban került sor, mint Brusznyaiéra. Ebben pedig a magyar pártvezetésnek, személyesen Kádár Jánosnak volt döntő szerepe.
A Nagy Imre-per
A szovjetek ugyanis – nagy valószínűséggel – 1958-ban már nem kértek halálos ítéletet Nagyra. Többször el is halasztatták Kádárral a Nagy Imre-pert. Kádár azonban a Moszkvával korábban egyeztetett halálos ítéleten nem akart változtatni, és ebben végül az ő álláspontja győzött, nem a nemzetközi helyzetre inkább tekintettel lévő, a Nyugattal ekkor éppen megbékélésre törekvő Hruscsové.
Természetesen az MSZMP vezetése (ezt a pártot Nagy Imre és Kádár János együtt alapította) határozta meg 1956 után a fontosabb perekben a felelősségre vonást. A bíróságoknak ebben a folyamatban a végrehajtói szerep maradt. Így került sor sok más perre, például az Íróperre is. Ennek során Déry Tibort, Háy Gyulát, Zelk Zoltánt és Tardos Tibort ítélték el. A nyugati magyar emigráció hatásának is betudható Standeisky Éva szerint, hogy Déry nem súlyosabb büntetést kapott (kilenc év akkoriban nem minősült súlyosnak), mert a politikai vezetés valószínűleg mérlegelte az írók esetleges keményebb elítélésének negatív külföldi visszhangját is.
Az áldozatok száma
Kahler Frigyes szerint 1956 után a statáriális bíróságok egy év alatt 513 vádlott ellen (304 ügyben) jártak el, 405 személy esetében hoztak elmarasztaló ítéletet: 70 személyt halálra (17,8 százalék) ítéltek. 72,6 százaléknak 10-15 év börtön, 9,6 százaléknak 5-10 év börtön volt a büntetése.
A forradalom utáni megtorlásról egymástól eltérő adatok állnak rendelkezésre: az akkori igazságügyi miniszter, Nezvál Ferenc 10 ezer elítéltről tudott 1958 végéig. Más források 21-23 ezer emberről beszéltek, de Münnich Ferenc például már 1957-ben 25-26 ezer elítéltről tett említést. Nezvál szerint 259 halálos ítéletet hajtottak végre, de ennél vannak magasabb számok is. Szakolczai Attila történész 229 nevet azonosított a kivégzettek közül a kilencvenes évek elején, Gosztonyi Péter ugyanakkor 453 áldozatról szól. Vannak 300 fölötti számok is.
A fiatalkorúak kivégzésének lehetősége itt is adott volt Kahler szerint. Mansfeld Pétert az 1957. évi 34. törvényerejű rendelet alapján végezték ki. (Tehát a közhiedelemmel szemben nem azért vártak a kivégzésével, hogy betöltse a 18. életévét, és nagykorú legyen.)
A megtorlás levezénylői
Kik irányították a megtorlást? Horváth Miklós történész szerint az MSZMP Központi Bizottsága és Politikai Bizottsága határozatai alapján egy operatív bizottság állt fel. Ennek tagjai voltak: Biszku Béla belügyminiszter, Nezvál Ferenc igazságügy-miniszter, Szénási Géza legfőbb ügyész és Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Rajtuk kívül fontos megemlíteni a politikai ügyek nyomozását országosan irányító Szalma Józsefet (ő a Nagy Imre-per előkészítésében is részt vesz, Rajnai Sándorral együtt). Rajnai és Szalma – ha nem Biszkunak, akkor a belügyminiszter állambiztonsági helyettesének, Tömpe Andrásnak jelentettek a Nagy Imre-per előkészítésekor. Szalma és Rajnai tehát végrehajtó volt, hiszen az operatív bizottság a belügyminiszter vezetésével döntött Horváth szerint a politikai nyomozásokról, a vizsgálatok irányáról.
A végrehajtók közé tartoznak a vérbírák is: itt mindenképpen fel kell jegyezni a hírhedt Vida Ferenc nevét. Ő illegális párttagként Kádár János beosztottja volt a Horthy-korban, majd 1958-ban ő ítélte halálra Nagy Imrét, Gimes Miklóst és Maléter Pált. A Nagy Imre-per ügyésze Szalay (Szalai) József volt – a legfőbb ügyész helyettese -, ő kért halálos ítéletet a vádlottakra.
Voltak azonban olyanok is, akik nem vállalták a vérbíróságot, és az ügyészségen sem voltak hajlandóak közreműködni a halálos ítéletekben. Közülük sokakat meghurcoltak, volt, akit elítéltek, még többen elvesztették az állásukat. Mások maguktól hagyták el a bírói-ügyészi pályát. Közéjük tartozott a Kádár-korszak utolsó igazságügyi minisztere, a sokáig jogszociológusként dolgozó Kulcsár Kálmán is.
Részlet Kádár beszédéből, a Moszkvával való egyeztetésről
“Teljes az összhang a Nagy Imre-Losonczy-féle csoport áruló szerepének szigorú megítélésében. Helyeslik harcunkat, amelyet a párt és a népköztársaság erejét aláásó revizionista nézetek ellen, az osztályellenség és az imperialisták aknamunkája ellen folytatunk, a párt forradalmi egységének, a népköztársaság állama, a magyar proletárdiktatúra megerősítéséért, az ellenforradalom erőinek teljes szétzúzásáért.”
Kádár János 1957. március 31-ei beszéde Ferihegyen, a Moszkvából való hazaérkezése után.
Forrás: 1957. április 2., Népszabadság, 2. oldal.
Forrás: Origo
Kiegészítő tény Kádár János halála után 23 évvel 2012-ből, kommentár nélkül:
Négymillióan a létminimum alatt Magyarországon. http://www.168ora.hu/itthon/oriasi-a-nyomor-magyarorszagon-96676.html
Keresztény országban ez egy Pünkösdi poszt! 🙂
“Példátlan megtorlásból született a Kádár-rendszer”
Na, azért ne túlozzunk!
A XX. században volt már a terrorizmusra néhány példa a világon, akár még Magyarországon is!
Esetleg a mi terroristánk jó terrorista?!
A gyűlöletkeltés megy ezerrel Pünkösdkor is.
Szerintem teljesen feleslegesen: a történelem egy lezárt – minden bizonnyal, soha vissza nem térő – korszakáról van szó.
– aki felnőttként élt és dolgozott akkoriban, annak már helyére került az a kor, előnyeivel, hátrányaival. Az embereket a saját életük problémái foglalkoztatják. Kissé uncsi a céltalan jövőkép helyett, a Kádár-korral való előhozakodás.
– a felnövekvő, vagy a fiatal felnőtt generációt felesleges hülyének nézni és félig igaz – félig hazug mesével etetni. Aki értelmes közülük, az tudja, hogy a szocializmus bukása óta eltelt 22 év. Minden rendszerváltó volt már hatalmon és tudjuk, hová juttatták az országot. Ennyi idő alatt kisebb csoda is bekövetkezhetett volna, a hosszú, kilátástalan agónia helyett.
A 30 év alattiak jelentős része szélsőséges pártokra szavazna, ha nem csomagolna éppen. A tehetséges fiatal mérnökök, orvosok szakmájukat szerető, kétkezi munkások egy részét ezekben az években veszítjük el.
A hátrányos családból családból származókat, a lustákat meg kár Kádár-mesékkel traktálni. Írni-olvasni sem nagyon tudnak. Ők maradnak.
“Ez az ország nem méltó Kádár János emlékéhet”-mondotta vala Moldova György “nagy nemzeti írónk! Az eszem megáll, ez az ember a vénüléssel egyenes arányban őrül meg !
Mindig is örült volt.
Lehet, hogy ez az ember örült, vagy örült volt, de ő kimondta legalább az igazat!
És Ti???
Milyen igazat?
Abban egyetértünk, hogy örült.
Gordon!
Nem olvastál Moldovatól semmit? Hogy szoktad írni? Olvasás szövegértés!
Pünkösd ennyire nem fontos, hogy ilyenkor is komcsizni kell? ejnye admin ez a narancs parancs?
Van most valamelyik nevesincs adón napkelte ahol igyenrekláma lehet egy Moldova könyvnek?
Gordon!
Olvasd el Moldovától az”elátkozott hivatal”-t és utána mondd, hogy
Éljen a fityusz és hős Vezérünk! ))) 🙂 (((
Csak úgy mellékesen a hetvenes években Csurkával együtt érettségi tétel volt!
…mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe…
/by Erdős Virág/
Mondjon le!!!!
És mind ez egy mondatban…jól lehetne reppelni ezt a szöveget, de valójában a tartalma nagyon mély, valós és elgondolkodtató…
Azért azt illene tudni a szerzőnek, hogy a Piétát nagy betűvel írják. Ez minősíti az írást.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Olvassátok el a Szent tehén c. Moldova regényt, utána az Utolsó töltény c. önéletírását.
Röviden: így múlik el a múlt dicsősége.
A kommunista eszme egyik alapköve: “a múltat végképp eltörölni indulj velünk”
Fuché szerint: annak nemzetnek, amelynek nincs múltja, jövője se lesz.(elnézést ha
Napóleon híres rendőminiszterének a nevét helytelenül írtam le.)
….És roppant kínos, ha a véres , aljas, homályos, árulásoktól terhes kommunista múlt
napvilágra kerül.(Moszkva-Brüsszel)
Nagyapó szokás szerint hozza a szimpatikus , kekeckedő formáját.
Drága Vénember! Ha egyszer lesz valami értelmes mondanivalód a világnak, örömmel olvasom.
De amíg köpőcsészének használod a fórumot, magad minősíted.
Ha Nyírö József annak ellenére, hogy a nyilas párt orszggyűlési képviselője az utolső pillanatig kitart Hitler és Szálasi mellett és aktív részese a zsidó pogromoknak , depotálásoknak , ha ő nem fasiszta akkor ki? Ezután már csak egy lépés Szálasi rehabilitálása .
KITARTÁS ÉLJEN SZÁLASI
csaba péter! Felvettem ezt Gordonnak, burkoltan egy másik poszton. Ez a Nyírő az a Nyírő, aki még aktívan ott volt a posztján, mikor Bajcsy-t kivégezték Sopronkőhidán? Utána meg miért is menekült el? Aki így menekül el az jó magyar? Aki elmegy munkát vállalni az meg hazaáruló? Vannak itt felfogási problémák. Lehet, hogy én vagyok már egy vén hülye? 🙂
kispajtás! nagyapó úgy nem vénember, mint ahogy én sem vagyok 30 éves már! 🙂
Találkoztam Moldova Györggyel május 1-én a Városligetben. Vettem tőle egy könyvet, dedikálta, kezet fogtunk. Egy tiszta tekintetű őszinte ember. Nem vigyáztak rá TEK-es különítmények. Azért ez jelent valamit. Kíváncsi volnék a Vörös Csepel “irója” is meg merné ezt tenni.
Kedves “Rend”!
Itt van Moldova elvtárstól egy kis szösszenet, amiben helyesli, hogy Csermanek-Kádár 56 hőseit kivégeztette.
Ilyenek a tiszta tekintetű, őszinte baloldaliak?! Hát igen.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_1956_ut%C3%A1ni_megtorl%C3%A1s_sor%C3%A1n_kiv%C3%A9gzettek_list%C3%A1ja
vermes!
“Vae victis!”
A győztesnek mindig igaza van!
További magyarázkodás csak szócséplés!
Nem!
jól tudod Részese Bajcsi Zsilinszki Endre meggyilkolásának.
Úgyhogy ideje Bajcsi Zsilinszky Endre szobrának is az eltávolítása.
Mert Antifasiszta volt.
Kitartás éljen Szálasi!
No Nagyapó akkor ki a magyar Nyírő vagy Bajcsi válassz demokrata vagy vagy szar szemét fasiszta?
Nagyapó nem varrsz gombot nyírőre?
Antifasiszta?Ezért gyilkolták meg a parasztvezér Achim Andrást?
“az biztos, hogy a Zsilinszky fiúk, a 26 éves Zsilinszky Endre ügyvéd és a 24 éves Zsilinszky Gábor családi sérelem miatt gyilkolta meg a „parasztkirályt”. Egyfelől az apjukat sértő újságcikkek, másfelől a Zsilinszky család nőtagjaira tett trágár kijelentései miatt május 14-én reggel felkeresték a lakásán Áchimot. Amennyire az eseményeket rekonstruálni lehet, a házigazda rövid szóváltás után dulakodni kezdett Endrével, ekkor Gábor kétszer rálőtt, a második lövés már menekülés közben találta el. Áchim hamarosan belehalt sérüléseibe, a Zsilinszky testvéreket pedig bíróság elé állították. Végül az önvédelmet megalapozottnak találták, és felmentették őket.
Hosszú árnyék
Bár Áchim Andrást minden kétség szerint személyes indíttatásból gyilkolták meg, hívei és politikai örökségének őrzői politikai okokra vezették vissza a történteket. Gonda József egykori cikkében (A Jövendő, 1912. február) egyenesen így fogalmazott: „…itt nem a magánbecsület, nem a női tisztesség, nem szubjektív sérelem volt a támadás alapoka. A közélet harca ez, évszázados nagy viadal, parasztok és urak elszánt gyűlölettel vívott régi-régi harca.” Hasonlóképpen vélekedett Siklós András (História, 1987/056): „A lázongó magyar, szlovák, román parasztok Áchim András zászlója alatt gyülekeztek, közös frontot alkotva az elnyomók ellen, sorsuk, helyzetük jobbra fordulását várva, remélve és követelve.”
A gyilkosság hosszú árnyként vetült rá az idősebb testvér életére, amint azt Vigh Károly is megállapította: „A halálos lövést leadó Gábor a Horthy-korszak negyedszázada alatt kényelmes és jól jövedelmező gazdasági vezető állásokra (mint a Stádium, majd a Magyar Bauxit és a Péti Nitrogénművek vezérigazgatói széke) tett szert, és végig az ellenforradalmi rendszer haszonélvezője maradt. Ugyanakkor Endrét a későbbi baloldali, demokratikus ellenzéki politikai magatartása miatt a szélsőjobboldali és nyilas tábor nemegyszer az Áchim-gyilkosság vádjával akarta a képviselőházban elhallgattatni. Bajcsy-Zsilinszkynek Németh Imréhez 1937-ben írt leveléből, amelyben oly mélységesen fájlalja a „nagyszerű embertorzó” tragikus halálát – egyéb jelek mellett – arra következtethetünk, hogy Zsilinszky lelkére élete végéig nyomasztó teherként nehezedett 1911. május 14-ének végzetes reggele.”