„Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni – / bátrabb új hont a mult időkben / fürkészni, mint a jövendőben –?”
Ez az idő eljött már régen – mégsem élhetünk eszerint. Mert egykoron felülhettünk a vonatra Udvarhelyen, s elutazhattunk Fiuméig, hogy a „Corpus Separatum” sós levegőjében gyógyítgassuk a morbus hungaricust. S egyszer sem kellett elővenni az úti passzust. Vagy Podolinból zötyöghettünk Szabadkáig ugyanígy.









