Csepel.hu
November 10. A szovjetek nagy páncélos erőket vontak össze, és egy időben északról és délről megkezdték Csepel elfoglalását. A támadók a Tanácsház tér környékén ütköztek a legkeményebb ellenállásba. Erről a tényről aznapi jelentésében Zsukov marsall is beszámol az SZKP Politikai Bizottságának.
Kotroczó Vince, aki gyerekfejjel részt vett a harcokban, így emlékszik vissza: „A tér sarkán, az óra alatt feküdt egy orosz katona, csupaszon, pirosra sülve, csak a csizma volt rajta, a ruhája leégett. Még lélegzett. Az egyik srác odament és fejbe lőtte. Nem volt esélye a túlélésre, csak megkímélte az életét… Este az oroszok bejöttek a HÉV-végállomás elé, ott megálltak és onnan tüzeltek…Egy bolond ember nem ment le a pincébe a többiekkel, hanem – szép, napos idő volt – félmeztelenül éppen mosott. Az aknaszilánkok összelyugatták, mint a szita, olyan lett, dőlt belőle a vér. Belegöngyöltem egy szőnyegbe, hogy ne legyek véres, talpra állítottam, és a vállamra vettem. Nagyon nehéz volt, tántorogva vittem. Közben ő sivalkodott, folyamatosan kiabált Istenhez.”
