Csepel.hu
Hatvan esztendővel ezelőtt, 1953 szeptemberében számolták fel a Heves megyében található hírhedt recski kényszermunkatábort, ahol 1950 és 1953 között több ezer embert tartottak fogva bírósági ítélet nélkül. A rabokat kőbányákban dolgoztatták, miközben éheztették, rendszeresen verték, kínozták őket. A recski tábor működéséről, hétköznapjairól máig kevés adat látott napvilágot, de Faludy György író visszaemlékezéseiből, a Pokolbéli víg napjaim című könyvéből tudhatjuk, hogy a táborba csepelieket is elhurcoltak.
Faludy György (1910-2006) szociáldemokrata beállítottságú író volt, s versei mellett regényeivel, önéletrajzi visszaemlékezéseivel és fordításaival vált híressé. Legismertebb művei között tartják számon Villon balladáinak átültetését magyar nyelvre. A II. világháború kitörése előtt nyugatra távozott, mert elfogadhatatlannak tartotta a nácik uralmát. A háború után visszaköltözött Magyarországra, de akkor a kommunisták rémuralmával került szembe. A kommunista hatalom 1949-ben tartóztatta le „felforgató tevékenységéért”, s bírósági ítélet nélkül, meghatározatlan időre a recski munkatáborba zárták. Faludy György a Pokolbéli víg napjaim című könyvében számolt be megpróbáltatásairól. A visszaemlékezés először angolul jelent meg 1962-ben, majd 1987-ben magyarul is kiadták szamizdatként. Az író három évet raboskodott Recsken. Szabadulásának napjára így emlékezik: egy reggel arra ébredtek, hogy az őrök meglepően barátságossá váltak, de alá kellett írniuk egy nyilatkozatot. Ebben az állt, hogy bocsánatot kérnek tőlük, de egyben „jó tanácsokkal” is ellátták őket. (tovább…)