„Hiányod éget, sajogva, fájva,
Nem hozhat vissza a gyertya lángja.
Lelked velem van, arcomhoz simul,
Lábam önkéntelen is sírodhoz indul.”
Közeleg az előttünk álló jeles dátum, nevezetesen november 1., vagyis Halottak Napja. Ezen a napon szinte mindenki megemlékezik azon szeretteiről, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk. Sokan kilátogatnak a temetőkbe, hogy legalább néhány percre, és egy lobogó gyertya lángjának erejéig visszaemlékezhessenek a közösen eltöltött időkre. Ez a kis nyugalom mindenkinek jár, ezt senkitől sem szabadna elvenni!
Szomorúan kell azonban tudomásul vennünk, hogy többen akadnak olyanok, akik még ezen időszak a szentségét sem tisztelik, és kihasználva embertársaik emlékezését, vagy az abból adódóan esetlegesen lankadó figyelmüket, bizony még a sírkertekben, vagy azok környékén is meglopják őket. Folytatás »