Csepel.info

Csepel.info, Mr.Gabee

Amint Bolla Dezső monográfiájából kiderül, a nemzetőrségből szervezett századok irányítását Andi József látta el. Ezen kívül gondoskodott a beszerzett lőszer, robbanóanyag és a tankok felgyújtására biztosított benzin tárolásáról.

A szovjet csapatok átvonulásának megakadályozása céljából elkészítette az utak felrobbantásának tervét, és ennek értelmében éjjel járhatatlanná tették a Kikötő utat és a Gubacsi hídról levezető útvonalat. Major nemzetőrparancsnok utasítására a szovjet harckocsik gyár felőli támadásának megakadályozására vasöntvényekkel megrakott vagonokat vontattak a Csepel Művek 1. sz. kapuja mögé.

Csepel.info, Mr.gabee

A gyári munkástanács döntött, és felfüggesztették a sztrájkot. Időközben a forradalmi események tragikus fordulatot vettek: a szovjet csapatok több ezer járműből álló konvoja a főváros felé közeledett. Ezen a napon tartóztatták le Maléter Pált és társait Tökölön. Miután az a hír terjedt el, hogy Csepelen lőnek, a Malinyin tábornok vezette szovjet delegáció más úton jutott el Tökölre.

Kotroczó Vince egykori csepeli diák emlékezik: „Malétert és társait egy tárgyalás közben letartóztatták Tökölön. Anyám kikísért a kapuba – egyébként sosem tette – s ott állt, amíg láthattam. Arra jött egy dzsip, fiatalok ültek benne. Leintettem őket, s felugrottam. „Mit csináltok?” – kérdeztem. „Kézigránátot élesítünk” – jött a válasz. „Megpróbálhatom én is?” „Hát, persze!” És megmutatták, hogyan kell. Nem mentünk a főúton, inkább a Kossuth Lajos utca felé kerültünk. Közben megtanultam, hogyan kell összerakni és eldobni egy kézigránátot. Nem volt bonyolult. Mire az Imre térre értünk, már alig bírtam lépni, annyi éles kézigránát volt nálam. A téren az egyik fiú nyakában két karabély volt, az egyiket elkértem, egyszerre úgysem tud kettővel lőni, ő viszont kézigránátokat kért cserébe.”

Hamarosan megkezdődött a harc.

A rendőrség épülete ismét gazdát cserélt, a felkelők visszafoglalták. A nap a Nemzeti Bizottság megválasztását előkészítő jelölőgyűléssel telt. A községháza tanácstermében fellángoltak az indulatok, miután a kommunisták és a felkelők is a saját embereiket akarták delegálni a testületbe. A gyűlésen közfelkiáltással negyven jelöltet állítottak, végül egy sem volt köztük kommunista.

Részlet dr. Balogh Béla, a Csepeli Nemzeti Bizottság tagja visszaemlékezéséből: „Babik Zoli – aki a Csepeli Újságot szerkesztette a forradalom végén – cipelt el gyűlésekre, s így keveredtem bele az eseményekbe. Ő hívott el október 29-én a csepeli községháza tanácstermébe is, arra a gyűlésre, ahol bekerültem a Nemzeti Bizottság névsorába. Bali Vendelt már régebbről ismertem – korábban a katolikus iskola igazgatója volt – akkor éppen Ikarusz-gyári munkás volt. Ivanics Pista bácsi fia az osztálytársam volt a középiskolában.”