Csepel.hu
„Apám egy ideig egy liszicsanszki szénbányában dolgozott, ahol térdig ért a víz. Sohasem száradt meg a ruhájuk másnapra. A hét minden napján legalább tíz órát melóztatták őket. Még a vasárnap sem volt szabad, mert akkor tartották a sztahanovista műszakot. Nők is voltak a bányában, de többségüket az építőiparban dolgoztatták kőművesként” – mondja Hack Gábor, akinek az édesapját, az 1999-ben elhunyt Hack Józsefet hurcolták el Csepelről a Szovjetunióba kényszermunkára 1945 januárjában.
A levéltári adatokból mára kiderült, hogy Csepelről 269 férfit hurcoltak el „málenkij robotra” 1945 januárjában. A szám lényegében megegyezik azzal az adattal, amelyet a 92 esztendős Strein Oszkár közölt lapunkkal korábban, akinek az emlékezete szerint mintegy 300 csepelit hajtottak el a községből. Az idős férfi az egyetlen csepeli túlélő azok közül, akiket a második világháború után a Szovjetunióba vittek kényszermunkára, és csak három és fél év után engedték szabadon. Hack József egyike volt az elhurcoltaknak; a jelenleg is Csepelen élő fia, Hack Gábor pedig beszámolt édesapja megpróbáltatásiról.






![traffipax-655x360[1]](http://csepel.info/wp-content/uploads/traffipax-655x3601.jpg)




