CSMOA
1912-ben mutatták be Bécsben és egy esztendőre rá, már Budapesten is óriási sikert aratott ez az izgalmas Kálmán operett. A szövegírók olyan történetet óhajtottak kitalálni, ami lehetőséget ad a komponista számára, hogy vérbő, magyaros, „cigányos” muzsikával kápráztathassa el a közönséget. A mese, alapjaiban, máig aktuális, hiszen miről is szól? Apa és fiú konfliktusáról! Főhőse – Rácz Pál – a világhírű, idősödő cigányprímás, aki azt vallja: „A szív kotta nélkül sírja el a legszebb nótákat!” Így természetesen szembekerül, a már modernebb nézeteket valló Lacival, a Zeneakadémián tanuló fiával. Ráadásul a két nagyszerű muzsikus ugyanabba a szép, fiatal lányba szerelmes. S ha még ez sem elég, egy őrült amerikai milliomos nagy összegű fogadást köt az ugyancsak bolondos herceggel, hogy melyikük tudja kiállítani a világ legjobb zenészét, s e posztra természetesen mindkét Rácz pályázik, sőt, még az idős prímás egykori szerelme, a már őszülő, arisztokrata hölgy is előkerül, hogy tovább bonyolítsa Ráczék históriáját. (Ennek némi valóság alapja is van, ha az egykor oly nagy botrányt kavart Rigó Jancsi és Chimay hercegné kalandjára gondolunk!)
Ehhez a legendához született meg Kálmán magával ragadó muzsikája, melyben olyan örökzöld slágerekkel találkozhatnak majd, mint a „Lári-fári nem kell várni, frissen jó a csók”, „Haccacáré!”, „Az ócska Stradivari”. S mindehhez hozzáadjuk az ötletes, látványos rendezést és a remek szereplőgárdát, (Mikó Istvánnal az élen!) biztosak vagyunk benne, hogy a Cigányprímás – Bécs, Berlin, Párizs és New-York után – a mi közönségünket is meghódítja.
