Cigánytalanítás: 3 millió a roma családnak, csak menjenek
Heti Válasz
Egy célpont a Szent László utcában: a csepeli önkormányzat elhallgatta, hogy a kerületünkben mi zajlik
Városrehabilitációra hivatkozva az önkormányzatok ezerszámra telepítettek ki cigányokat az elmúlt években. A belvárosok megújulnak, a szociális problémákat pedig a falvakba “exportálták”. A modellt a liberális vezetésű önkormányzatok dolgozták ki, az állam milliárdokat költ arra, hogy a nagyvárosi romákat új falusi gettókba költöztesse.
Hárommillió forint – ennyit fizetett a Dióssy László korábbi SZDSZ-es polgármester által vezetett veszprémi önkormányzat, hogy egy-egy cigány család elhagyja a város területét. Az összegről szóló csekkhez az érintettek akkor jutottak hozzá, ha a “pereputty” már fenn ült a költöztető kocsin, az elhagyott lakás ablakait bedeszkázták, és a megvásárolandó környékbeli ház tulajdonosát is bemutatták – idézi a kilencvenes évek végétől jó tíz éven át zajló folyamatot Tímár Judit és Nagy Erika tanulmánya.
A királynék városa 163 millió forintot fizetett, hogy – városrehabilitáció címén – problémás szegényeitől megszabaduljon, és őket három környékbeli községbe “exportálja”. (Marian Cozma veszrémi kézilabdázó megölésekor ezért is terjedt el a városban a később alaptalannak bizonyuló hír, hogy a Berhidára kitelepített romák lehettek a gyilkosok.) A szintén liberális vezetésű Ferencvárosban más utat követtek: az önkormányzat magánszemélyektől vásárolt lakásokat a kiköltöztetetteknek – ám az esetek közel felében más önkormányzatok területén.
A belvárosok rehabilitációjára valóban szükség van. A szocializmus idején “burzsoának” tekintett történelmi városmagok polgári lakásait feldarabolták, sok helyre szegény családokat költöztettek. Évtizedekig nem költöttek a centrum felújítására, inkább új városközpontokat hoztak létre. A rendszerváltásra a legtöbb történelmi belváros szinte rommá lett. A főváros belső területein cigánytelepek alakultak ki, például a Keleti pályaudvar mögötti Százház utcában, a Magdolna negyedben vagy a Corvin mozi mögötti részen, másutt zárványszerű nyomortanyák jöttek létre (a ferencvárosi Dzsumbuj, a XIV. kerületi Francia utca vagy a Podmaniczky utcai MÁV-házak).
Kivásárolt romák
A jó minőségű lakóövezetekben pedig pontszerűen helyezkedtek el a helyiek által cigányházaknak nevezett sötét, komfort nélküli lakásokból álló tömegszállások. A szociológusok attól tartottak, összefüggő etnikai gettóvá állhatnak össze ezek a területek. De nem így lett; a szegénysorban élők, köztük a romák száma visszaesett a lakosságcsere következtében. A cigányokat ingatlanfejlesztés, város re habilitáció vagy – főként vidéken – telepfelszámolás címén vásárolták ki az addig döntően önkormányzati tulajdonú lakásaikból.
Feleslegessé vált tömegek
A városlakók hajlamosak azt gondolni, hogy az új házakba költözött középosztálybeli lakókkal a szociális egyenlőtlenségek is megszűntek. Valójában az történik, hogy “a gettó 50 méterről 200 kilométerre költözött”. Közben a kitelepítettek könyörtelenül szembesültek azzal a Ladányi János szociológus által kimutatott ténnyel, hogy a modernizálódó város számára feleslegessé váltak. Ezt jelképezi, hogy a tömbházakból “kivásároltak” lakásainak ajtaját és ablakát távozásukkor befalazzák, nehogy más beköltözhessen oda a buldózer érkezéséig.
A megváltásként kapott összegből pedig csak a periférián lehet lakást venni – a központok szegényei így érkeznek meg a munkanélküliek által lakott egykori iparvidékekre vagy az elnéptelenedő falvakba, esetleg tizenheten egy alig 52 négyzetméteres csepeli lakásba. Feleslegességüket az a tiltakozás is érzékelteti, amivel fogadják őket. A folyamat még jobban elvadítja az esetenként már eleve problémás családokat, akiknek a beköltözése ellen többször még a helyi romák is felemelik a szavukat.
Szántóra cserélt családok
A Zemplénben található Füzéren is tarthatatlan volt, hogy éppen a vár alatti, turisztikai szempontból értékes területen élt 16-18 roma család. Nem költöztették be őket a faluba, ehelyett az önkormányzat a telket, rajtuk a cigányokkal, elcserélte egy vállalkozóval – egy szántóra. A befektető cserelakásokat biztosított a romáknak – tisztes távolságban. De hiába kaptak lakást például Sátoraljaújhelyen, egyetlen napig maradtak ott, másnap már költöztek is tovább.
“Nem érezték jól magukat” – indokolja Szamosvölgyi Péter polgármester, miért vásárolt nekik városa házat egy környező faluban. Kérdésünkre, miért nem maradhatott a sokgyermekes cigány család Sátoraljaújhelyen, a polgármester visszakérdez: “És Füzéren?” A Roma Polgárjogi Alapítvány szeretett volna Füzéren lakásokat venni a még ottmaradó nyolc roma családnak, csakhogy hiába, az önkormányzat minden ház és telek esetében rájuk ígért, nem tudták megvenni. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a “kitelepítési” programot végül a roma polgárjogi aktivisták fejezték be, és máshova költöztették a családokat.
Lóuszoda, ökofalu
A szegények kiköltöztetését általában a legszebb programba csomagolják, etnikai tisztogatás szóba sem kerül. Gyöngyös például lóuszodát és osztrák példára ökofalut álmodott szegénynegyedei helyére, a pályázaton elnyert félmilliárd forint azonban csak arra volt elegendő, hogy három-négymillió forintért kivásárolja az ott élőket. Lakatos Zsolt, az Együtt Gyöngyösért Roma-Magyar Egyesület elnöke szerint a városban ennek csak kétszereséből lehetett volna lakást vásárolni. Lóuszoda helyett maradt a költözködés a környező falvakba, legalábbis azoknak, akiknek nem sikerült bérlakást kiharcolniuk Gyöngyösön.
Többen aztán a Jászságban találkoztak a fővárosból kiszorulókkal, például Jászberény Neszűr nevű negyedének egykori hobbitelkein, mely folyamatosan nyomornegyeddé alakul át. Vagyis nem történt más, csak a gettó arrébb költözött, a hat-nyolc négyzetméteres kunyhók egyikébe-másikába 20-30 ember jelentkezett be. Az eredetileg 4-500 fős helyi cigányság létszáma – akiknek legalább fele tisztes megélhetéssel rendelkezett – megduplázódott az utóbbi években. “A leggyönyörűbb, hogy a kitelepítésükhöz még uniós pénzeket is használtak” – mondja Juhász Dániel, a “hűtőgépváros” fideszes alpolgármestere.
Gyöngyösről hét roma család költözött el. Az elmúlt évek gárdavonulásai, tüntetései, de még az olaszliszkai lincselés mögött is érezhető a városokból kitelepítettek érkezése miatti etnikai feszültség. Apró Antal Zoltán romológus szerint “borzalmas lépés a cigányközösségek szétbombázása”, mivel a szegénysorban élők számára a szomszédi, baráti, családi támogatás még fontosabb, mint a jobb helyzetűeknek.
A nyomornegyedek szociális válságkezelés nélküli felszámolása másutt társadalmi szövetet károsíthat. Erre példa Egercsehi, mely a Csókos telep megszüntetésére nyert pénzt a szociális minisztériumtól. Önkormányzati lakást vásároltak – de nem a saját területükön, hanem például Vaján. Tisza Sándor vajai polgármester szerint először csak egy család érkezett, majd még négy-öt, akik immár magántulajdonú lakást vettek. A településrész ezzel halálra lett ítélve, rendszeresek a rendőrségi jelenetek, az “őslakosok” árulják házaikat, a területet felszámolandóvá minősítették.
Menekülő “őslakosok”
Megnőttek a négyezer lakosú, városi rangú Vaja szociális gondjai is, évente kétmillió forintba kerül nekik az egercsehi telep felszámolása, hiszen a be költözött, nyolc-tíz gyermekes nagycsaládokat ezután nekik kell majd segélyezniük.
A szegény, munka nélküli szülők az “őslakosoktól” eltérő életvezetési stratégiát követnek. Segélyből élnek, és a szociális jövedelmeket leginkább a gyermekek számával tudják növelni. A betelepítés hosszabb távú hatását jól érzékelteti a gazdag Paks és a szegény Fadd esete. Az atomváros két hullámban telepített romákat a környező falvakba. 1983-ban az atomerőmű építése után négyszáz cigánytól szabadultak meg. Közülük 120 érkezett Faddra, 12 házat vásároltak a számukra. Majd néhány éve egy paksi külvárosi tanya életveszélyessé válása után három házat vettek nálunk – meséli Fülöp János faddi polgármester. A gazdag város “szociális exportjának” következtében a faluban a romák aránya az 1980-as két százalékról 17 százalékra nőtt. “Az iskolában 35 százalékos az arányuk, az óvodákban már ötven” – jelzi Fülöp, miként változtatja meg egy elöregedő kistelepülés életét egy másutt lebonyolított “telepfeszámolási” program.
Persze a küldő város sosem nevezi cigánytalanításnak a folyamatot, inkább arra hivatkoznak, hogy a gazdagabb településeken nincs elég szabad ingatlan. Ezzel a felkiáltással költöztetett Szeged is hat hajléktalan roma családot Jánoshalmára, Siklós pedig pályázati pénzekkel szeretné a vár tövéből kiköltöztetni a cigányokat a környező falvakba.
A nyomorban élő cigányok eleinte nem lázadnak a történtek miatt, hiszen többnyire jobb lakáskörülmények közé kerülnek. Később derül ki, hogy a “küldő város” kivételével mindenki rosszul jár. A RomAssist Közhasznú Egyesület például 48 embert költöztetett ki a borsodi Hangony telepéről. Közülük három család Ózdra települt át, a putriból felújított, összkomfortos házakba. “Még nagyobb nyomorba döntöttek bennünket” – panaszolja mégis az egyik lakó. Munkalehetőség híján a segélyből élő családok képtelenek kifizetni az alsóközéposztályt is megterhelő rezsit. “A gyerekeknek fontos, hogy megszűnt a telep” – nyilatkozza lapunknak Varga Norbert, a RomAssist elnöke, aki maga is úgy látja, hogy nemzedékek kellenek, amíg a kedvező hatás érvényesül.
Nagyjából látható, honnan tűnnek el a szegények – de hova mennek? A Heti Válasz riportútjain Olaszliszkától Kesznyétenig mindig találkoztunk Budapestről és más városokból kiszoruló cigányokkal. Ladányi János szerint a nagyvárosok szélén létrejövő új gettók mellett azokban a falvakban találjuk meg őket, amelyeknek a rendszerváltásig csökkent a népességük, azóta viszont megfordult ez a tendencia. A Corvinus Egyetem professzora ötszáz ilyen települést talált. Az etnikai gettófalvak száma folyamatosan növekedik, a kérdés csak az, hogy a kitelepítettek visszaszivárognak-e a városokba (mint például Veszprém környékén teszik), vagy a falvak egész térségekké állnak össze, immár megoldhatatlan kihívás elé állítva az országot.
Forrás: Heti Válasz
A témában korábban megjelent cikkek időrendi sorrendben:
Titokban folyik a ferencvárosi romák kitelepítése?
A Csepel.info áttörte a hallgatás falát: megszólalt és tájékoztat az önkormányzat
Nyílt levél Tóth Mihálynak a ferencvárosi romák kitelepítése ügyében
Exportált szociális feszültség
Visszaköltöztetné a kitelepített romákat a fővárosi Fidesz
Csepelre száműzték a roma családot: támogatja az MSZP és az SZDSZ?
Ferencváros folytatja a romák kitelepítését?
Ne Ferencváros döntse el, kik költöznek Csepelre!
Botrányos cenzúra Az Este műsorában
Csepel a kitelepítések befejezését követeli
Nem kér Csepel a kilakoltatottakból
Folyamatosan ürítik a “dzsumbuj” házait
Gegesy válaszolt, folytatódnak a kitelepítések
Szélnek eresztik a ferencvárosi romákat
Folytatódnak a ferencvárosi roma-kitelepítések?
Tanulmányozni kellene a nyugat-európai országokban élő szintik életmódját. Ott a cigányok lakókocsikaravánokban élnek, nem terhelik tartósan egy-egy település lakosságának türelmét. Itt is ezt kellene tenni, régen a cigányok ekhósszekereken laktak, módjuk volt továbbállni, ha egy adott vidéken az idénymunka elfogyott (vagy már szétlopták a környéket). Nálunk is kaphatnának lakókocsikat, s azzal mehetnének az Únióba, a közlekedés szabadsága adott, az illető országok azt veszik zokon, ha bejelentkeznek menekültnek, mert akkor lakást és segélyt kell nekik biztosítani, ami persze csak hathónapig “jár”, azután hazazsuppolják őket. Aki nem kér menekültstátuszt, maga gondoskodik magáról, azt úniós állampolgárként nincs joga egyetlen államnak sem “hazaküldeni”.
Meg persze, aki a házát magával viszi, annak az egész Únió a hazája.
Vegyenek példát a másik etnikumtól, nem kérnek támogatást senkitől, s mégis mindenütt otthon vannak, ahol haszon van.
Nem tudom, ismeritek-e a viccet, amikor két szomszéd beszélget a házaik értékéről, és a roma azt mondja: Az én házam lényegesen értékesebb a tiédnél, még ha rosszabb is, ugyanis nekem magyar szomszédom van. 🙂
Hát így van ez, kérem szépen. Nem sok jó környék van itt csepelen, ha nem szeretnék távfűtést fizetni és nincs pénzem családi házra. Ezekbe költöztetik ezeket a más kultúrával és erkölcsi normákkal rendelkező embereket. Tapasztalatom szerint a romák nagyra becsülik azokat a magyarokat, akik tisztességes hangon és stílusban beszélnek velük, s lényegében nem Ők tehetnek arról, hogy ilyen fizikai és sokszor lelki és szellemi nyomorban kell élniük. Régen ott volt a cigányvajda, akinek a szava szent volt számukra, közösséget tudtak alkotni és együtt éltek. Nem kellett volna erőszakosan rájuk mászni és rájuk kényszeríteni az akaratunkat. Régen dolgoztak a cigányok. Vályogot vetettek, kosarakat fontak és boldogok voltak. Most nyomorognak… Eszembe jut egy dokumentum film az eszkimókról, akik még nem is olyan nagyon régen jégkunyhókban éltek, s rendkívül embertelen környezetben képesek voltak életben maradni. A “civilizált ember” megfertőzte őket a saját civilizációjával. Kis fa kunyhókban, nyomornegyedekben él már nagyrészük. Megismerték, és mértéktelen mennyiségben fogyasztják az alkoholt, megismerték a nemi betegségeket, a tetveket… Miért nem lehetett békén hagyni őket a saját kultúrájukkal? Miért kell, hogy mindenkit a saját képére formáljon az, aki többnek gondolja magát a másiknál?
Kedves Vátesz! 50-60 évvel ezelőtt még működhetett volna az elképzelésed, hogy vándorolhassanak tovább kedvükre a cigány családok. Most, hogy megróbálta a “társadalmunk” átformálni őket, kihúzták a röpülő szőnyeget a talpuk alól, hogyan lehetne visszacsinálni, amit elrontottunk? Akik nem abba az életbe születtek bele, nem hiszem, hogy szívesen neki vágnának egy ismerd meg Magyarországot és a környező országokat expedíciónak. 🙂 Szerintem megtanulták a röghöz kötöttségünket, s nem szívesen költöznek el onnan, ahol már megszokták. Ne feledd el, nem ők a hibásak!
Külön tetszik a sztoriban, hogy egy két polgármester SZDSZ-es!:)))) Hogy is van ez a büdös nagy liberális tolerancia?:))))))))
Vica!
Nem ők a hibásak? Hát akkor ki? Talán én vagyok a hibás, mert én tanultam, és hasonlóan rossz anyagi körülmények közepette diplomát szereztem, és most megállok a lábamon? Talán én adjak nekik kitartást, szorgalmat? Nem elég az adóm? Nem csak nem szívesen költöznek el onnan, ahol már megszokták, de nem is csinálnak semmit szívesen. Nem tanulnak, nem keresnek munkát, de elvárásaik azok vannak. Egy rossz szót nem tudok szólni azokra az önkormányzatokra, akik megtalálják az ilyen-olyan kiskapukat, és uram bocsá EU-s pénzből, de megszabadulnak az élősdiktől. Csepelnek is adott a lehetőség. A korrektek maradhatnak, a többinek fel is út, le is út. Tudod, két fajta település van: az egyik kiköltözteti őket, a másik kényszerből befogadja, és közben tönkremegy. Te melyiken szeretnél élni?
Mo-on a 8 éven aluli magyar állampolgársággal rendelkezők 50 %-a cigány, a másik 50 % az összes többi ………………………….
Vajon mennyibe kerülne 1.200.000 fő egyútra szóló költsége Indiába?
Szerintem tényleg nem ők a hibásak. Annak idején elindult a nagy beolvasztási akció, úgymond emeljük fel őket magunkhoz, ami szerintem rendkívül elhibázott lépés volt. Nem tetszett a cigány kultúra, a cigányok életmódja, hát a vándorcigányokat putrikba kellett költöztetni, kötelezővé tették az iskoláztatást részükre is. Nem vették tudomásul a nagy okosok, hogy másik kultúrát akarnak megerőszakolni. Nem vagyok már mai csirke, de többször találkoztam velem egy korú cigányasszonnyal, aki totál analfabéta volt, tehát még a nevét sem tudta leírni. Nem járatták iskolába, mert számukra ez nem volt fontos. Szűlték a sok gyereket… Miért is? Mert támogatta az állam a sok gyerekes családokat, hát ráálltak, hogy a családi pótlékból éljenek, ahhoz pedig kellett szűlni úgy 8-10 gyereket.
Ne mérd őket magadhoz, mert más kultúra. Lehet, hogy Te is szegény családban nőttél föl, de itt nem a pénzről van szó. Ők nem attól ilyenek, mert nincs pénzük, hanem mert más normák szerint élnek. Nem ugyanazokat az erkölcsi normákat szívtuk magunkba az anyatejjel. Bocs, de nem tudom ezt most finomabban megfogalmazni.
Itt vannak, itt élnek közöttünk, s muszáj valami megoldást találni.
Egyébként azt látom, hogy egyre többen kezdenek valamilyen szinten beilleszkedni a társadalmunkba. Pl. családi házakat, társasházakat építenek, és azt egész jó minőségben teszik. Iskolába járatják a gyerekeiket, némelyikük tisztább, mint sok magyar, és nézz csak körül, milyen sok vegyes házasság vagy vegyes kapcsolat van….
Ha kikerülnek a prérire, ahol se munkalehetőség, se semmi, akkor mihez kezdenek? Valószínűleg lopnak, mert hát csak kell enni valamit annak a mérhetetlenül sok gyereknek…
Néhány éve beszélgettem egy cigányasszonnyal, aki azt mondta nevetve: mi vagyunk a kisebbség? Lehet, hogy ma még igen, de néhány év múlva többség leszünk. Nézd csak meg a magyart! Szűl 1, 2 esetleg 3 gyereket, miközben mi átlagban legalább 8-at. Ha olyan okos vagy, hát számolj!
… és igaza van. Magunknak köszönhetjük, a családpolitikánknak.
A szaporításukat a politikusainknak köszönhetjük, ez igaz. Magunknak (értsd: magamnak) nem, mert én ugyan nem szavazok olyanra, aki ezt a “romapolitikát” támogatja.
De az embereknek nem azért van tele a tökük a cigányok többségével, mert sok a gyerekük. “Ők nem attól ilyenek, mert nincs pénzük, hanem mert más normák szerint élnek. Nem ugyanazokat az erkölcsi normákat szívtuk magunkba az anyatejjel. Bocs, de nem tudom ezt most finomabban megfogalmazni.” Itt a lényeg: a más erkölcsi normákban! És ezeket a “más erkölcsi normákat” nem a többségi társadalomnak köstönhetik, ez a sajátjuk!
Valóban vannak becsületesen és jól dolgozó romák is, rájuk nem is szoktam alkalmazni a cigány szót, mert az inkább egy életformát ír le. De a többségük nem ilyen. És ne mondja nekem senki, hogy mi szocializáltuk őket így, mert az én szüleim is csinálhattak volna 8-10 gyereket, csak épp több eszük volt annál. Az intelligencia hiánya pedig hadd ne legyen már a “mi” bűnünk.
Ezt az országot Magyarországnak hívják. A neve azt jelenti, hogy a magyarok törvényei szerint működik, akinek mások az erkölcsi normái, az vagy alkalmazkodik, vagy mehet, amerre lát. Ha én elmegyek a világ másik felére, nekem kell beilleszkednem az ottani kultúrába. Itt nekik kell. Ennyi. Ha nem tudnak, akkor ne csodálkozzanak, ha a többség nem akarja őket a gyerekei közelében látni.
Tudod, volt nekem egy okos kutyám. Ő sem tudta leírni a nevét, de sokkal jobban beilleszkedett a társadalomba, mint a cigányok nagyrésze. Nem lopott, nem bántott senkit, tiszta volt, a saját tulajdonunkat becsülettel védte. Soha nem idomítottam a cigányok ellen, de mégis csak őket ugatta meg. Nem faji alapon, mert aki normális cigányt ismerek, azokat sose ugatta meg. A kutyák sokszor nagyon jól ráéreznek a másik őszinteségére. Szegény kutyusunk nem kapott segélyt, nem is szavazhatott, pedig több esze volt mint a tesco utalványért szavazó cigányklánoknak, ezt garantálom. Pedig mennyi finom kolbászt kaphatott volna egy szavazatért. 😉
munkásököl!
A cigányok ugyanúgy magyarok, mint te vagy én!
Igazad van csepeli. Magyar állampolgárok.
Igazad van, munkásököl!
Én is számtalanszor leírtam már, hogy a szegénység nem ok bizonyos – a cigányság körében jellemző – életmódra.
Tanulni lehet, szorgalom kérdése. Tisztálkodni, tisztának lenni lehet, igény kérdése.
Régen, amikor magyar családokban 4-5-6-7-8 gyerek volt, nem voltak ilyen szociális elkorcsosulások. Azt ettek, ami volt. Ha valamelyik gyerek nem ment iskolába, akkor a a családfő akkora pofont adott, hogy egyenesen az iskoláig pörgött, ott pedig az oktató küldte haza egy választaslival.
Másrészről számomra hihetetlen, hogy emberek dupla, vagy tripla identitásúak tudnak lenni. Ki minek vallja magát. Mi szerint él. Ez határozza meg, ki is ő. Nem lehet senki egyszerre magyar és cigány/zsidó/bantu. Vagy ez, vagy az. El kell dönteni. Lehet azt mondani, hogy Magyarországon élő zsidó/cigány/hottentotta, de nem helyes a magyar, mint jelző odabiggyesztése.
“Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás!”
Végülis igazad van, Attila.
A cigány sem szereti, ha lemagyarozzák. Ők cigánynak/romának vallják magukat, a magyarokat pedig lekicsinylően parasztnak nevezik.
Tudomásul kellene hát venni, hogy magyar állampolgár többféle náció is lehet, s mindenki szereti annak tudni magát, ami.
csepeli!
Nem ugyanúgy magyarok mint te vagy én. Magyarnak lenni nem egy papírfecni kérdése, amin az állampolgárság rovatban az szerepel, hogy magyar. Annál is inkább nem, mert határainkon túl számos nem magyar állampolgár él, aki magyar. De pl. a te terminológiádban a Székelyföldön élő cigány az mi? Magyar? Román? Cigány? És a bukarestben élő cigány? Van különbség a kettő közt? És van különbség az itteni cigány és a román állam területén bárhol élő cigány közt? Akkor mi alapján magyarok ők ugyanúgy, mint te vagy én?
Magyarnak lenni hitvallás kérdése. Aki magyar, az nem csak az ezzel járó jogok miatt magyar, hanem vállalja az ezzel járó kötelességeket is. Aki nem így tesz, annak ez az ország csak egy hely, ahol jókat lehet enni-inni. Ez nem egyenlő a haza fogalmával.
Attila!
Az első bekezdéssel maradéktalanul egyetértek.
A kettős identitás kérdése szerintem bonyolultabb ennél. Az aradi 13 közt volt számos nem eredendően magyar nevű, esetleg magyarul nem is beszélő ember. Akkor és ott ők vállalták a magyarsággal járó legsúlyosabb kötelezettséget. De valószínűleg volt nekik másik identitásuk is. Lehet valaki egyszerre egy adott származás birtokosa és a magyar nemzet méltó tagja. De ez esetben – ahogy Te is írod – nem helyes a magyar, mint jelző odabiggyesztése. Ha ő magyarnak vallja magát, akkor ő pl. cigány származású magyar, vagy sváb magyar, vagy zsidó származású magyar, de semmiképpen sem magyar cigány, magyar sváb, vagy magyar zsidó.
De a dupla identitás csak akkor működőképes, ha a két identitás közt nincs hatalmas kulturális szakadék. Mert hogy is érezhetné magát valaki egyszerre pápua-új-guineainak, meg mondjuk dánnak? De két alapvetően hasonló értékekre épülő kultúra (pl. két keresztény értékrendű kultúra) esetében simán belefér nálam, hogy valaki rendelkezzen azzal az identitással, ahonnan az ősei származnak (pl. büszke legyen hagyományaira, generációkon át öröklődő pozitív tulajdonságaira stb.), de mindenek előtt magyarnak vallja magát annak minden kötelezettségével együtt, és akkor csorduljon könny a szemébe, amikor a magyar himnuszt hallja, nem amikor egy másikat. Mondom, ennek feltétele, hogy azok a pozitív tulajdonságok, hagyományok, amelyekre büszke a származása miatt, azok ne álljanak ellentétben a magyar értékrenddel. Tehát ebbe nem fér bele az, amikor a cigány arra a hagyományra büszke, hogy amíg más nem figyel oda, addig a széket a kilopja a rajta ülő alól, vagy hogy bármilyen szituációból kihazudja magát. Mert ez ellentétes a magyar értékrenddel, így ez nem fér bele a kettős identitásba. Aki erre büszke, az cigány, de nem magyar. Max. magyar útlevele van, amivel csak szégyent hoz az országra, ha használja.
Csepeli írja: “A cigányok ugyanúgy magyarok, mint te vagy én!” Eljött a történelmi pillanat, mikor kénytelen vagyok egyetérteni csepelivel.
Saját tapasztalat:
1970-es évek végén, jó barátságban éltünk egy cigány családdal. A gyerekenk együtt játszottak. Az enyimektől mivel nagyobb növésüek, de amúgy egyidősek voltak, rengeteg ruhát, cipőt játékokat kaptak.
Két hónap időtartamra külföldi kiküldetésben voltam, mikor gyerekeink összekülönböztek olyan formában, hogy a cigány fiú gyerek az én lányomat összemarta. A fiam ezt nem hagyta és alaposan megverte a cigányfiút úgy, hogy négy öltéssel kellett a száját összevarni.
Este 22:00-kor a cigánygyerek apja rátörte az ajtót a családomra és késsel fenyegette meg a feleségem.
Abban az időben külföldön kiküldetesben lévő sokat nem ugrálhatott, de letelt a két hónap.
Hazajöttem, lerendeztem a konfliktust (gondolom, a mai napig emlékszik rá). Én ettől a naptól kezdve utálom a cigányokat.
munkásököl:
Az magyar, aki magyarnak vallja magát. Ha a cigány magyarnak vallja magát, akkor magyar.
Más kérdés, hogy mivel a nemcigány magyaroktól folyamatosan csak gyűlöletet és kirekesztést kap, igen hamar elmegy a kedve attól, hogy magyarnak vallja magát.
Egyébként könnyű mondani, hogy tanuljanak meg dolgozzanak, csak éppen amikor az iskolában megkülönböztetik és elszigetelik őket, mert cigányok, és a munkahelyekre pedig nem veszik fel őket, mert cigányok, akkor ez néminemű nehézségekbe ütközik.
Magyarnak lenni nem születés, hanem vállalás kérdése. Illyés Gyula.
Magyar az, aki magyarul érez. Aki sorsközösséget vállal velünk. Mindenki más csak országlakos. Vátesz.
Október 23-a kapcsán már leírtam, azok a cigányok, akik 56-ban a magyarokkal vállvetve harcoltak, ők vállalták a sorsközösséget, ők magyarok. Az olaszliszkai cigánylány anyja, aki azt kiáltotta “Öld meg a magyart!”, ezzel a kijelentésével deklarálta, nem tartozik a magyarok közé, ő csak országlakos.
A problémák szőnyeg alá söprésével nem oldódnak meg, növeli a bajt, aki elfedi azt. Munkásökölnek igaza van, aki odamegy egy neki idegen kultúrába lakni, annak kell alkalmazkodnia. Ez így van amióta világ a világ.
Az meg egyenesen hülyeség, ha az “oszd meg és uralkodj” elv értelmében hatalommegtartás érdekében egyenesen szítják az ellenségeskedést. A futótűz sokszor a gyújtogatót is körbezárja.
Vátesz! Tudtommal Illyés vöröskatona volt Tanácsköztársaság idején, ami önmagában nem bűn, csupán ebből is könnyen belátható, hogy sokfelé megfordulhat egy ember az élete során, és nem a származása dönti el, hogy milyen fából faragták.
Munkásököl írja: “De a dupla identitás csak akkor működőképes, ha a két identitás közt nincs hatalmas kulturális szakadék. Mert hogy is érezhetné magát valaki egyszerre pápua-új-guineainak, meg mondjuk dánnak?”
Ez országos baromság, mert mondjuk úgy érezheti magát annak, hogy az apja dán, az anyja meg pápuáról való. Ez ilyen egyszerű.
Munkásököl írta: “De valószínűleg volt nekik másik identitásuk is. Lehet valaki egyszerre egy adott származás birtokosa és a magyar nemzet méltó tagja. De ez esetben – ahogy Te is írod – nem helyes a magyar, mint jelző odabiggyesztése. Ha ő magyarnak vallja magát, akkor ő pl. cigány származású magyar, vagy sváb magyar, vagy zsidó származású magyar, de semmiképpen sem magyar cigány, magyar sváb, vagy magyar zsidó.”
Úgy gondolom, hogy inenntől kezdve ez nyelvészkedés, üres szófosás. 2008. március 8. előtt sokat emlegetett nyelvészprofesszor jó tanítványa lehetnél.
Gordon, sem én, sem Illyés nem származási alapon tartott valakit magyarnak, de attól sem lesz senki magyar, hogy papírja van róla, hogy állampolgár. Akkor biztosan országlakos, de még nem magyar. Magyar az aki, azonosulni tud lelkileg a többivel, felvállalja az azonossággal járó hátrányokat is. Nem magyar az, aki csak a haszonért magyar, legyen az akár osztalék, akár segély.
“Gordon, sem én, sem Illyés nem származási alapon tartott valakit magyarnak”
Látod épp ez a nagy baj az elméleteddel. Én egyfajta “származási alapon” tartok valakit magyarnak. Csak másféle “származási alapon”, mint egyesek. Vagyis, az a lényeg, hogy az anyanyelve magyar-e, vagy sem. Ehhez a körhöz (kb.13 – 14 millió) ember még hozzájöhetnek azok, akik másod vagy harmadgenerációs bevándorlók, vagy esetleg elrománosodott csángók, magyarabok stb-k, akik egy idegen országban élnek. Anyanyelvük már nem a magyar, de valamiféle egyéni érzelmi okok miatt továbbra is kötődnek nemzetünkhöz, ezért utólag részben megtanul(hat)ják nyelvünket.
Magyarnak lenni tehát nagyrészt születés kérdése (valóban nem állampolgárság kérdése, hiszen 3-4 millió a világban mindenfelé élő magyar ember nem magyar állampolgár). Tehát a magyarsághoz való tartozás születéstől fogva illeti meg a később magyar anyanyelvű embereket. Tehát az a csecsemő is magyar, aki még nem tud beszélni, és nem tud semmit “megvallani”, vagy “aszerint” élni. Bár ezt az “aszerint élni”-t még egyikőtök sem tudta pontosan és elég körültekintően megfogalmazni. Mi szerint? A btk szerint, vagy a ptk szerint, vátesz szerint? Miszerint? Kiszerint? Nevetséges és pongyola megfogalmazás ez az “aszerint”, ugyanis senki nem tudja mit jelent, ezért mindenki azt képzel bele, amit akar. És itt kezdődnek a problémák.
Ezért jobb az én elméletem, mely a születést veszi figyelembe, és a későbbi anyanyelvhez viszonyítja, hogy születésekor ki volt magyar, illetve a későbbiekben ki lesz magyar.
Mindehez természetesen hozzájönnek mindazok, akik sikeres állampolgársági vizsga után a saját egyéni életük alakulása okán nálunk telepednek le, és alapítanak családot.
“Tehát a magyarsághoz való tartozás születéstől fogva illeti meg a később magyar anyanyelvű embereket. ”
Kivéve, akiket Trianonban elcsatoltak. 🙁
Ja, az egy másik történet, arra is megvan a magyarázat, gondolom.
Részben az 1947-es párizsi békeszerződésben csatolták el őket. A korábbi mintegy 170 ezer négyzetkilométernyi Magyarországot ismét visszacsonkították. Akkor a mai Kárpátalja és É-erdély, egyes területeit leszámítva főleg magyar lakosságú területeket vesztettünk el. Bár az 1941-ben német hadműveletek mögött elfoglalt délvidéki területek is kevert lakossággal rendelkeztek.
Egyébként kizárólag csak Romániával szemben tarthattunk volna meg némi határmenti területet (Csehszlovákia és Jugoszlávia ugyanis győztesként jött ki a háborúból ), de végül ezt sem sikerült kiharcolni. A kérdés már akkor eldőlt, amikor Romániának volt annyi esze – a magyar politikai elit túlnyomó többségének sajnos nem -, hogy kiugorjon a háborúból. Egyszerűbben fogalmazva: akik a magyar kiugrást ellenezték (nyilasok, németbarát magyar hadvezetés, németbarát magyar politikai elit, németbarát magyar közigazgatási potentátok + többi elmeroggyant), és részben megakadályozták, vagy elcseszték ( élen járt ebben az első vh végén a Szent István csatahajót már az első komoly bevetésén elveszítő “kimondottam tehetséges” ellentengernagy úr) tehetnek arról, hogy olyan, akkor még magyar többségű városok, mint Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad, Nagyszalonta + környékbeli területek ma nem hozzánk tartoznak. Meg lehet nekik köszöni.
folyt.köv
maminti reggeli feljajdulása azért is érthetelen, hisz éjjeli hsz-emben világosan leírtam, hogy:
“Magyarnak lenni tehát nagyrészt születés kérdése (valóban nem állampolgárság kérdése, hiszen 3-4 millió a világban mindenfelé élő magyar ember nem magyar állampolgár).” Az un. elcsatolt területeken egyébként 2,3 millió magyar él. A 3-4 millió úgy jön ki, hogy megsaccoltam hány magyar élhet még a világ többi részén, és hozzáadtam őket a 2,3 millióhoz.
Szerintem pedig magyar az, aki magyarnak érzi és magyarnak vallja magát. Aki romának vállja magát, az Magyarországon élő roma, stb. A világ bármely részén érezheti magyarnak magát bárki, pl. afrikában él egy törzs, akik magyarnak érzik magukat, mivel állítólag egy valaha közöttük élt magyar katonához a mai magyar négereknek vérségi kötelékük van. Miért ne lehetnének magyar négerek? Végülis magyarnak vallják magukat.
Csepeli, mondj nekem légyszíves egy iskolát, ahol szegregálják őket.
Bár abban igazad lehet, hogy faji alapon működő iskolák léteznek. Lásd lauder.
Iskolázatlan embert nehéz akármilyen munkakörben alkalmazni, főleg akkor, ha a szignója x. Sokan találkoztunk már azzal, hogy “köszönjük a jelentkezését, de sajnos cégünk elvárása, és az ön pályázati anyaga nem áll összhangban.”
Sok százezer ember mehetne nyivákolni az ombudsmanhoz ilyen alapon.
Vica!
“Szerintem pedig magyar az, aki magyarnak érzi és magyarnak vallja magát.”
Ez így van. Még minimum elvárás, hogy magyarként is gondolkozzon, cselekedjen.
Ugye itt áll példának az szdsz. Hiába vallja magát magyarnak, ha nem aszerint cselekszik.
“Miért ne lehetnének magyar négerek?” Mert értelmetlen. Munkásököltől vagyok kénytelen kölcsönözni, mert nem tudom jobban megfogalmazni:
“Ha ő magyarnak vallja magát, akkor ő pl. cigány származású magyar, vagy sváb magyar, vagy zsidó származású magyar, de semmiképpen sem magyar cigány, magyar sváb, vagy magyar zsidó.” Hozzáteszem végre valaki, aki érti is ezt.
Arról valóban nem a romák tehetnek, hogy azok a hazug politikusok, akik- más bőrére- az integráció élharcosai, elsőként szegregálják településeiket.
És vannak olyan települések, akiknek a vezetői hosszú évek óta közömbösek választóik iránt és kiszolgálják a várostisztogatókat.
Gondolom, nem szükséges példákat felhozni rájuk.
“Ugye itt áll példának az szdsz. Hiába vallja magát magyarnak, ha nem aszerint cselekszik.” – írja attila. Már emgint ez az “azerint”… Mégis mi szerint? Leírná valaki, vagy ez csak töltelékszó, ami a logikai szakadékok áthidalására szolgál? 🙂
Gondoltam, hogy ezzel feltépek nálad néhány sebet, hiszen még gyászolod a törpepártot.
Nagyon jól kellene tudnod, hogy egy “magyar” pártnak MI SZERINT kellene működnie, döntést hoznia. Gondolkozz, hogy mi lehet ez, és vegyél igénybe logikai áthidalásokat, ha szükséged van rá.