Csepel.hu
A Szárcsa Általános Iskola az idei tanévben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Az intézmény 1961. októberében nyitotta meg kapuit. A Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak növekvő létszáma, az újonnan kerületbe költözők magas aránya indokolta az iskola létrehozását.
A Szárcsában a kezdetektől pezsgő és színes élet folyt: szakkörök, őrsi gyűlések, sportversenyek, kirándulások, farsangi bálok, táborok, ünnepélyek tarkították a hétköznapokat. A jubileumi év alkalmából az intézmény színes programokkal, rendezvényekkel várta egykori és jelenlegi diákjait, tanárait. Május 18-án a gyerekek az iskola kertjében cserjeültetéssel emlékeztek a kerek évfordulóra, május 27-én pedig nagyszabású gálaműsorral léptek színpadra a Királyerdei Művelődési Házban.
Az „Ilyenek vagyunk” című jubileumi gálaműsoron Borbély Lénárd polgármester mondott ünnepi köszöntőt, majd díszoklevelet adott át Vígh Krisztina intézményvezetőnek. Az ünnepségen jelen volt Morovik Attila alpolgármester, Zupkó János önkormányzati képviselő, Tóth János tankerületi igazgató, Milovszky Istvánné (Zsóka néni) és Kapuvári György egykori igazgatók is.
Vígh Krisztina megnyitó beszédében kiemelte, ebben a tanévben hatvan színes programmal emlékeznek az évfordulóra. Az intézmény nagysikerű iskolatörténeti gyűjteménye a szárcsások múltját, jelenét mutatja be. A Szárcsát emberközpontú iskolának nevezte, melynek vonzerejét a sport alapozta meg. A diákok mindmáig számos sportversenyen kimagaslóan szerepelnek. Beszédében kitért az iskola legújabb hagyományaira is, az angyalfa állításra, az internetes vetélkedőkre, a karácsony- és tavaszváró hangversenyekre is.
Az intézmény születésnapi gálaműsorán zenés-táncos produkciók, dalok, versek és színjátékok elevenedtek meg a színpadon. A műsorszámokat az énekkarosok fellépése színesítette. A születésnapi gála, a Valahol Európában című musical nagysikerű dalával zárult.
Vígh Krisztina és Kapuvári György a Szárcsa iskola jelenlegi és egykori igazgatója nagy örömmel és lelkesedéssel készültek az ünnep programra. Még a gálaműsor előtt beszélgettünk velük.
Kapuvári György közel húsz évig töltötte be az iskola igazgatói posztját. Bár budapesti születésű Szombathelyen végezte a középiskolát, majd a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola testnevelés-matematika szakán szerzett diplomát. Egy-egy évet Dukán és Gyékényesen tanított, majd 1976-ban a Szárcsa iskolában kapott munkát. Bár az iskola meghatározó ponttá vált az életében 1986-88 között a Csikó sétányon lévő általános iskola kötelékében folytatta a tanítást. A szíve azonban visszahúzta és két év kitérő után ismét a Szárcsában folytatta. 1996 -tól igazgató lett. „Nagy ugrás volt ez az életemben sokat készültem rá, úgy érzem, hogy jól sikerült a váltás, igazgatóként harmonikus, jó kapcsolatot alakítottam ki a kollégáimmal, a tanulókkal és a szülőkkel is. Ugyanakkor igyekeztem megfelelni a kihívásoknak, az új feladatoknak is”- mondta Kapuvári György, aki bár már nyugdíjas, de aktív életet él. Hat unokája van, hetente háromszor visszajár az iskolába. „Nyugodt szívvel vonultam nyugdíjba, mert láttam, jó kezekbe kerül az iskola. Az intézmény 50 éves jubileumát az én igazgatóságom alatt ünnepeltük. Az évforduló alkalmából könyv is megjelent, az önkormányzat is segítette a méltó ünneplést. Ha nem jött volna a pandémia, talán nagyszabásúbb lehetett volna a 60. születésnapi program, de így is szép és emlékezetes marad ez a jubileum”- tette hozzá.
Vígh Krisztina 2015 óta a Szárcsa iskola vezetője, földrajz-testnevelés szakos tanár. Ezer szállal kötődik az intézményhez, hisz itt töltötte általános iskolai éveit, később pedig hivatását is itt gyakorolta. A Szárcsa pályája meghatározó helyszíne. Ahogy fogalmaz nagy nyugalommal, békességgel lát rá az iskolára, olyan mintha mindennap hazajönne. „Igazgató úrral gyakran felidézzük, sokat nevetünk azon, hogy 1976-ban együtt kezdtünk a Szárcsában, csak más- más szerepkörben, én akkor mentem első osztályba. A gyerekkoromat Csepelen töltöttem, bár már hosszú idő óta Törökbálintról járok be, de a szülői ház a párhuzamos utcában van, így csak át kellett sétálnom”- meséli Vígh Krisztina. „Örülök, hogy ennek a hivatásnak valamennyi lépcsőfokát végig járhattam, hogy tanítványból napközis nevelő, majd testnevelés és földrajztanár, osztályfőnök lettem, de a diákönkormányzatban is vállaltam feladatot. Úgy gondolom, hogy az igazgatói megbízás jókor jött. Hiszek abban, hogy egy-egy szakmán belül időről-időre meg kell újulni, fontos, hogy más területeken is kipróbáljuk magunkat. Az új feladathoz rengeteg segítséget, hihetetlen támogatást, sok-sok szabadságot kaptam igazgató úrtól és az egész tantestülettől is. Úgy érzem minden időben történt, mindig belekóstolhattam valami újba, ami motivált arra, hogy a pályán maradjak.”
És azokon a technikai órákon,amelyeket a fent említett díszvendégek ” elfelejtettek” megemlíteni,bizony nagyon kemény munka folyt.
Volt szabás-varrás,fiúknak modellezés,mindkettőnek fotószakkör,lányoknak sütés-főzés!!!!
A tanárok és a külső oktatók a szívüket-lelküket adták,amit mi,a tanulók nagyon megbecsültünk,imádtunk odajárni!
Tehát NEM CSAK SPORT!!!!!!!!!volt,hanem ezer más,érdekes foglalkozás,ami sokaknak meghatározta a jövőbeli továbbtanulását is.
Az első,a ” beköltözős napon”, a még üres udvarra névvel ellátott fákat ültethettünk.
Kis táblácska lógott a nevekkel,sokat jelentett,óvtuk-vigyáztuk a fákat.
Szerettük az iskolánkat.
Ibolya!
Az sem mavolt, emléxem én is.
Más szelek fújnak. A “tudás” nem jó nekik! 😬