TV2 Mokka, Blikk
Kun Tamás és Deme Gábor 2009. december 30-án a Fővárosi Bíróságon – “fekete kasszára”, fiktív számlákra hivatkozva hosszabbították meg Deme előzetes letartóztatását (fotó: Blikk)
2009. január 7-én reggel Takács József az alapos munkával összeállított, több bűncselekményt is leleplező dokumentumokkal teli táskájával indult el otthonról. A városházán a táskát látta nála az alpolgármester is. A TV2 Naplójának magas rangú informátora szerint pár perccel később Takács ezzel a táskával (és a benne lévő százoldalnyi dokumentumhalmazzal) lépett be a Csepeli Rendőrkapitányság épületébe, azzal a határozott szándékkal, hogy ott feljelentést tegyen Deme Gábor és társa ellen sikkasztás, hűtlen kezelés, lopás és okirat-hamisítás miatt.
Este, a tragédia helyszínén, 44 másodperccel Takács József halála után, és mindössze 5 másodperccel Papp László kivégzése előtt ezt a táskát követelte a gyilkos gondnok az életéért könyörgő fiatal tanártól. Kétszer is követelte. Majd lőtt…
Ígéretemhez híven, folytatom a csepeli tragédia hátterének felderítését. Új, többszörösen ellenőrzött bizonyítékokhoz jutottam.
Ahogy arról már korábban beszámoltam, Takács József napok óta a feljelentés lázában égett. Ezért dolgozott özvegyével, segítséget kért egy könyvvizsgálótól, egy ügyvédtől, és erről beszélt a környezetének. Halála napján még a városházára is elment, ahol Orosz Ferenc alpolgármesterrel határozottan közölte, hogy most megy feljelentést tenni.
Átsétált a tér túloldalán lévő kerületi kapitányság épületébe, ahová a BRFK közlése szerint hivatalosan be is léptették. Csepel akkori kapitánya azt nyilatkozta a Naplónak, hogy Takács József csak egy üveg borral ugrott be hozzá, meg azért, hogy megbeszéljenek egy ultipartit. Császár Mihály azt mondta, szóba sem került semmiféle feljelenés.
Este Takács József a Csepel-sziget Általános Iskola és Szakképző intézetben találkozott Deme Gáborral és a vele érkező Kun Tamással, az intézmény volt gondnokával. Takács a tárgyalásra magával vitte fiatal tanár kollégáját, Papp Lászlót, aki egy bekapcsolt diktafonnal érkezett a helyszínre. Később ez segítette a nyomozók munkáját.
A diktafon 29 perc 35 másodpernyi hangot, neszt, zörejt rögzít. Ebből a hanganyagból csak és kizárólag az ügy megoldását segítő részeket közlök, figyelembe véve az elhunytak emberi, és kegyeleti jogait.
A találkozó szívélyes hangnemben indul, az első köszönés az, hogy „Halihó!”, majd jön egy „Szép jó estét!”
Szóba kerül, hogy milyen hideg van kint, a fiatal tanár a közelgő vizsgájáról beszél. A felvételből az is kiderül: az intézményvezetőt meglepi, hogy Kun Tamás is eljött a találkozóra. Érezhetően nem számított rá.
A beszélgetésben később vannak ugyan konfliktusok, de a későbbi vérfürdőnek semmiféle előjele nincs. Még olyan – oldottságra utaló- szavak is elhangoznak, hogy „oké-zsoké”. Technikai eszközökről, számítógépről, mobiltelefonról beszélnek, olykor párhuzamosan is. Takács József többször is megemlíti a másnapot, tehát tervezett még egy találkozót a pedellussal.
Néhány másodperccel halála előtt Takács József így fordul a gondnokhoz, későbbi gyilkosához:
– Holnap szeretettel várlak egy kávéra is, teára is…
Még pár mondat, és a diktafon által rögzített anyagon 12 perc 13 másodpercnél Kun Tamás lelövi Takács Józsefet. Nincs előtte könyörgés, figyelmeztetés, jajveszékelés: a gondnok minden előzmény nélkül tüzel.
Papp László az életéért rimánkodik. A következő fél percet nem idézem szó szerint. Tartalma az, hogy a fiatal tanár könyörög, Kun utasítgatja, hogy hová álljon, mit csináljon, mit ne csináljon, mit keressen, majd az is elhangzik, hogy meg ne mozduljon. A folyamatos könyörgés hatására a gondnok kétszer is megnyugtatja a fiatal tanárt, hogy nem lövi le, csak csinálja azt, amit mond.
Az utolsó utasítás Takács József lelövése után 43 másodperccel hangzik el, kétszer is. Kun Tamás parancsa szó szerint így hangzik:
„Hozd ide a táskáját! Az ő táskáját hozd!”
Öt és hat másodperccel később lövések dördülnek. A gondnok megöli a fiatal tanárt.
A további – egészen bestiális részleteket – szintén nem írom le.
Ami az ügy szempontjából a legmegdöbbentőbb, egyben újabb kérdéseket vet fel:
Az egész tárgyalás alatt egyszer sem hangzik a „táska” szó, sem annak feltételezett tartalma. Mégis: a legutolsó utasítás arra a bizonyos táskára vonatkozik. Eddigi kérdéseimet kiegészítve:
Véletlen csupán, hogy a gondnok a gyilkos lövések előtt pár másodperccel – legutolsó kérésként – mindenáron azt a táskát akarja? Honnan tudja, hogy az fontos dolgokat tartalmazhat? Véletlen csupán? Vagy sejtette, esetleg tudta, hogy mi van benne? Ha igen, honnan? Ha nem, miért ez a legutolsó kérés? Utána már lő…
Forrás: Pokoli.hu
Munkára ajánlotta a kapitány a csepeli kettősgyilkost
A rendőrségnek nincs tudomása arról, hogy Császár Mihály volt csepeli rendőrkapitány járt volna az önmagát megsebesítő gyilkos biztonsági őrnél a kórházban. A hírek szerint ő ajánlotta a hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó intézménybe K. Tamást (52).
– Folyamatos problémák voltak a fegyelemmel az intézményben. Úgy tűnt, hogy arra a munkára K. tökéletesen alkalmas volt. Érezhetően jobb lett a fegyelem az iskolában. Takács elmondta, többször jutalmat adott neki – nyilatkozta a Blikknek Császár Mihály, aki a jelenleg folyó nyomozásról nem kívánt nyilatkozni. Mint mondta, az ügyben a BRFK folytat nyomozást, így minden kérdést hozzájuk kell intézni. Mindazonáltal üdvözölte, hogy kivizsgálják az ügyben betöltött szerepét, hiszen szerinte valaki tudatosan próbálja bemocskolni több évtizedes eredményes és becsületes pályafutását.
Megtudtuk: a csepeli kettős gyilkosságot követően K. Tamás közel egytucatszor kezdeményezett hívást mobiljáról. Például arra is volt gondja, hogy barátnőjével a rendőrkapitányság előtt parkoló autóját Érdre vitesse, ahol a nyomozók aztán lefoglalták. Úgy tudjuk, hogy K. állandóan hencegett magas beosztású rendőr ismerőseivel, és többször felajánlotta, bármilyen közlekedési kihágást el tud intéztetni, még az ittas vezetés sem probléma.
Mint azt megírtuk, a gyanú szerint 2009. január 7-én a Csepel-szigeti Általános és Szakképző Iskolában K. Tamás (52) lelőtte Takács József igazgatót és helyettesét, Papp Lászlót. Társtettesként Deme Gábor (36) gazdasági igazgatót gyanúsítják. Deme szerint K. Tamás kényszerítette, hogy semmisítse meg az iskola kameráinak felvételeit. A Papp László zsebében működő diktafon felvette a vérengzést. Az igazgató özvegye, mint azt Vujity Tvrtkónak elmondta, a gyilkosság óta tudni akarja, hogy milyen titok lappang az ügy hátterében.
– Indítványoztam, hogy K. Tamás híváslistáját kérjék ki, és használják fel a bizonyítási eljárásban, valamint hogy a rendőrkapitányság parkolóját pásztázó térfigyelő kamera felvételét is vizsgálják meg – nyilatkozta Ruttner György, Deme Gábor védője.
Forrás: Blikk
Csepel.info legutóbbi cikkei a témában:
Önkormányzati lakást is szerzett a gyanúba keveredett rendőrkapitány
Németh Szilárd országgyűlési képviselő írásbeli kérdése a Kovács Tamás legfőbb ügyészhez
MSZP-s vezetők kettős beszéde a kettős gyilkosságról
Ezért ölték meg a csepeli iskolaigazgatót?
Újabb részletek a csepeli kettős gyilkosságról – Itt elolvashatják az eredeti levelet
A Csepel.info népi mozgalma:
Podolák menjen tanúskodni!
A Csepel.info tényfeltáró cikksorozata a csepeli kettős gyilkosságról:
A csepeli kettős gyilkosság – I. A „Pártiskola”
A csepeli kettős gyilkosság – II. Sikkasztás és „fekete doboz”
A csepeli kettős gyilkosság – III. Az iskolai betörés és a gyilkosság
A csepeli kettős gyilkosság – IV. A párt összezár
További cikkek a témában:
A terror iskolája – Amitől a pszichológus-kríziscsoport is kiakadt
Családi ügyekről tárgyaltak – állítják a kettős gyilkosság előtti egyeztetésekről
Podolák és Avarkeszi távozását követeli a csepeli Fidesz
Kettős gyilkosság: a rendőrség nem hallgatta ki a legfontosabb tanút!
… (Itt most káromkodtam egy szolidat egy zenei kottajel első részével, de moderáltam magam 🙂 ) …, ha nem lenne a diktafon, X-akta lenne az egészből!!!! A nyilvánvaló bizonyítékok ellenére sem boldogulnak!!!!
Ha nincs diktafon, egész Csepel a kapucnist keresné még ma is.
A majnem tökéletes történetben ez a tárgy lett a “homokszem”….
Tényleg: a szervert már nem is keresik?
A deme diktafonjaival mivan?
“táskát akarja? Honnan tudja, hogy az fontos dolgokat tartalmazhat”
Ez lehet még kérdéses valakinek?
Kik szólhattak?
1. Orosz Ferenc
2. Császár Mihály
3. Podolák György
Hármójuk közül hármójukat nem hallgatta ki a rendőrség. Deme ráadásul Podolák Györgytől ment a gyilkosság helyszínére, azaz, ha a rendőrségi vádak igazak, akkor gyakorlatilag gyilkolni.
Tudtommal Takács több prominens kerületi képviselővel, vezetővel beszélt, segítségüket kérve Demével kapcsolatban. Demét be is hívták “elbeszélgetésre”, aki állítólag fenyegetően fellépve követelte, álljanak ki mellette, segítsenek neki, mert különben a kezében lévő bizonyítékokat felhasználva (írott dokumentumok és hanganyag) második Zuslag ügyet robbant ki. Köztudott, hogy Deme rendszeresen rögzítette a megbeszéléseit, tárgyalásait diktafonon, ezzel még dicsekedett is. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy tagja volt az Önkormányzat Pénzügyi Bizottságának, valamint állandó delegált volt a CSEVAK Közbeszerzési Bíráló Bizottságában, így sokmindent láthatott, hallhatott, sokmindenről tudhatott. Ezt is vizsgálni kellene!!!!
Kevés szó esett ezekről a hanganyagokról, dokumentumokról.
Ezek ismerete talán hozzásegíthetné a nyomozókat, nyomozó hatóságokat az áldozat hosszantartó töprengésének megértéséhez.
Az egész bagázs szerepét volna célszerű vizsgálni ebben a szövevényes gyilkosságokban.
Remélem a madárkáknak a kiszabható súlyos büntetések következtében, megjön a kedvük dalolni.
Lehet, hogy itt Csepelen is elindul majd egy tisztulási folyamat a közéletben.
Megbízásra gyilkolt. De ki a megbízó?
Tudja vki, melyik benzinkút gyulladt ki csepelen?
Valóban itt lenne az ideje a csendőrség felállításának.
A jelenlegi rendőrök csak üldözzék bátran a gyorshajtókat.
Ha itt nem látnak semmilyen összefüggést a gyilkossággal, akkor
miben?
Gratulálok a bűnügyi statisztikáikhoz!!!!
Földhözragadva:
Az a benzinkút gyulladt ki Csepelen amelyikben benzin volt.- de lehet,hogy olaj. 🙂
Este, a tragédia helyszínén, 44 másodperccel Takács József halála után, és mindössze 5 másodperccel Papp László kivégzése előtt ezt a táskát követelte a gyilkos gondnok az életéért könyörgő fiatal tanártól. Kétszer is követelte. Majd lőtt…
Kitől tudta meg, hogy mi van a táskában?
Kivel, vagy kikkel beszélt erről Takács József?
Egy kocsit akkor lehet elvinni, ha van hozzá kulcs. Na ki ment be a kórházba a Kunhoz?
Császár Mihály.
Akkor úgy 90%, hogy ő lesz megnevezve. Kérdés az is, hogy beraktak-e Deméék még a kocsiba valamit, pl. a szervert és a bizonyítékokat?
Bratyizás? Korrupció? Csepelen az MSZP egyik bástyáján? Dehogy is! Pár évvel ezelőtt, amikor egy másik szintén elhíresült csepeli rendőrkapitány és a polgármester 100.000.-100.000.-Ft-l megjutalmazták egymást emlékezetem szerint egy éven belül az sem volt semmi. Persze egymás munkájának nagyra becsüléséül és nem kölcsönösségi alapon adták oda-vissza a lóvét. Még a gondolata is felháborít, hogy ezekről a talpig becsületes, feddhetetlen emberekről bárki rosszat gondolna. Például hogy az elhunyt néhai Takács József halála napján amikor a polgármestertől a kapitányságra távozott, valaki áttelefonált volna a kapitányságra, hogy most indult feljelentést tenni! Tényleg!. Ez gusztustalan!
TESTAMENTUM 2020: ORBÁN VIKTOR, azaz a FELCSÚTI ÖRDÖG LELKETLEN MAGYARMATA…- JÓISTENÜNKÉRT KIÁLT!!!
Ami valójában a MAG volt; – s így a MAGyarok őrizték és életük árán is védték ISTEN teremtő titkát!!!
Aztán jöttek azok, akiknek a SZEMese sem állt jól és SZEMet kreáltak MAG helyett!!!
Az egyik örökít, míg a másik csak néz…- de nem lát!
Mi a MAGok utódai vagyunk!!!
Aztán vannak a SZEMiták a S(Z)EMMIRE KELLŐK!!!…
„A végrehajtó.
Fél kettőkor csengettek a tízemeletes panelépület nyolcadik emeleti lakásának ajtaján. Az ajtónyílásban a végrehajtó és a rakodó álltak. A csengetésre tízéves forma kislány nyitott ajtót.
–Csókolom! Anya mindjárt jön, a Karcsikát eteti éppen. Addig tessenek bejönni a szobába, körbenézni, hogy mit lehet elvinni! – mondta és bevezette őket az egyszerű, de ízlésesen berendezett otthonba. Bentről, a kisszobából az asszonyka kiszólt.
–Jöjjön, végrehajtó úr, nézzen körül, rögtön jövök én is. Nélkülem is felmérheti az elvinni való értéktárgyakat!
A végrehajtó és sofőrje beóvakodtak a nagyszobába. Megálltak a szoba közepén és tekintetük végigsiklott a szoba berendezési tárgyain, mozdítható, nem létfontosságú értéktárgyak után kutatva. Tekintete a színes TV-én, egy újnak tűnő szekrénysoron és két, a falon lógó olajfestményen állapodott meg. Közelebb lépett a képekhez. Mindkettő elég réginek látszott. Tájképet ábrázoltak. Számára ismeretlen festő képei voltak. Közelebb lépett. Leemelte az egyiket és megnézte a hátuljára ragasztott tanúsítványt. 1953-ban készült. Huszadik századi hazai festő műve. Dunát lehet belőlük rekeszteni. A hetvenes években a Kultúrcikk Ipari Vállalat kisteherautóival a Képcsarnok raktáraiból felpakolt kortárs művészek elfekvő képeivel megrakodva az újonnan átadott panellakásokat járó ügynökök éves részletre árusították őket. Jó, ha megérnek egyenként 8-10 ezer Ft-ot.
Miután végzett a terepszemlével kiballagott a konyhába. Kihúzta a viaszosvászonnal letakart konyhaasztal alól a hokedlit. Kézhátával lesöpörte az asztallapról a morzsákat és elővette a dossziét. Kivett egy foglalási jegyzőkönyvet. Elkezdte felírni sorban: l db használt szekrénysor 45.000 Ft, egy db használt színes Tv 32.000 Ft, két olajkép 16.000 Ft. Itt tartott, amikor előjött a kisszobából a fiatalasszony. A vízcsapnál lemosta kezét, megtörölte a radiátorra terített konyharuhában és kezet nyújtott a végrehajtónak.
–Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megvárakoztattam Önöket, azt hiszen nélkülem is el tudják végezni a munkájukat az urak! Főzhetek egy kávét?
–Köszönjük, elfogadjuk. Asszonyom, tisztában van azzal, hogy a lakáson négyszázezer Ft. Jelzálogkölcsön van bejegyezve, melyért, mivel nem fizették ki a Banknak, a férj elhalálozása miatt, önöknek kell jótállni. Mivel többszöri felszólításra sem törlesztettek, így foglalásra, majd később a kiegyenlítetlen, még fennmaradó összeg ellenértékeként árverezésre kell bocsátanom az ingatlant.
–Tudomásul veszem-, sóhajtotta a fiatalasszony és kitöltötte az időközben lefőtt kávét. A végrehajtó, miközben a kávéját kavargatta, megkérdezte.
–Hogy történhetett meg, hogy itt maradtak ennyi adóssággal?
–a férjem kényszervállalkozóvá vált a saját vállalatánál. Biztosítása nem volt. Minimálbér után fizetett adót, Tb járulékot. Amíg tudott dolgozni jól ment. Megvolt mindenünk. Hanem tavasszal rosszul lett. Kiderült gyomorrákja van. Erre vettük fel a két kölcsönt. Próbáltuk az orvosokat megfizetni. Kellett a gyógyszerekre, a csodadoktorokra. Szerettük volna kijátszani a halált, de a halál ügyesebb volt nálunk… sajnos szegény Alfrédem pokoli kínok közt meghalt. Én fizetés nélküli szabadságot vettem ki és itthon ápoltam. Mire visszamentem volna tanítani, megszüntették a státuszomat.
Mit kezdjen magával egy kirúgott matematika tanárnő? A lakásrezsit fizetni kell, a gyerekeknek enni kell, tudni, adni, néha egy –két ruhadarabra, cipőre is kell költeni. Felvettem hát lakásfelújításra a másik 200 ezret. Az is elment a gyógyításra. A kezeim között lehelte ki a lelkét. De legalább a családja, a gyerekei vették körül utolsó óráiban. Nem bántam meg, hogy felvettem a kölcsönöket. Őérte tettem. Mondogatta pedig szegény, hogy Ancikám, hagyjatok meghalni! Gondoljatok a jövőtökre, ne költsünk az orvosokra, csodaszerekre, nekem a nélkül is végem van!
Nem hallgattam rá.
–a szülőktől, rokonoktól nem tudna kölcsönkérni, hogy legalább elkezdje törleszteni? Meg tudnánk úgy oldani, hogy halasztást kérek, mondjuk két évre. Nem kellene a lakást elárverezni! Legalább 100. 000 Ft-ot kellene befizetnie. Most ahogy összeszámoltam, ha nagy jóakarattal becsülöm is fel, nyolcvanezer körüli összeget tudunk elvinni. Az ágyakat nem rekvirálhatom el a gyerekek alól, a gyerekbútor semmit nem ér, a mosógépet nincs szívem elvinni, a többi kacattal nem tudok mit kezdeni. Ékszerei nincsenek?
–Voltak, de mindent eladtam, zálogba tettem, nem tudtam kiváltogatni őket. Minden, ami értékünk volt elment a gyógyításra. Az orvosok a végsőkig hitegettek, biztattak bennünket, pedig tudták, hogy nincs remény! És a főorvos az utolsó pillanatban is zsebre gyűrte a hálapénzt! De, legalább a lelkiismeretem tiszta. Én mindent megtettem.
–Hol dolgozik? A munkahelyén nem tudnak segíteni?
–Óvodában vagyok dadus. Ők sokat segítenek. A kisfiú ott van velem, míg dolgozom. Ingyen étkezünk. A maradékot hazahozom éthordóban. Mindig marad, mert naponta van egy-két lemondás. Este, amikor lefektetem őket, a lépcsőházat takarítom, az is hoz valamit a konyhára. Komolyan mondom magának, sokszor kétségbeesésemben, már azon gondolkodom, hogy áruba bocsátom a testemet. Még fiatal vagyok, kívánatos… Mindent megtennék, csak utcára ne kerüljünk. Nem bánom, vigyen el mindent, ami mozdítható! Vigye a mosógépet is, a hűtőt is! Talán összejön az a 100. 000 Ft.
–Jól van, asszonyom. Hozzáírom a hűtőgépet, a gyerekbútort, az annyi, mint 105.000 Ft. Megkérem magának a halasztást és a részletfizetést a helyzetére való tekintettel. Láthatja, nem vagyok én olyan szemét, szőrösszívű végrehajtó, mint sokan hiszik! Ürítsék ki a szekrényeket, majd Cicvarek kolléga segít, aztán lehordja a rakodóval a teherautóra sorban.– mondta és arra az időre, amíg a kipakolás, folyik bement a nagyszobába és leült a Tv-vel szembeni fotelba. Bekapcsolta a készüléket és keresett egy adót találomra. Mindegy mivel üti el a kínos perceket, csak terelje el a figyelmét erről a kellemetlen dologról. Legszívesebben leitta volna magát, mint annyiszor máskor, ha besokallt a sok szomorú rekvirálástól.
Amint üldögélt, betotyogott a három év körüli aranyszőke hajú kisfiú, Karcsika. Odasompolygott elébe, megérintette a térdét. A végrehajtó összerezzent az érintésre. Kérdő tekintetet vetett a csöppségre. A kisfiú, félénken megszólalt.
–Bácsi, nézzünk mesét!
–Ahogy gondolod– mondta Pemete és átkapcsolt a mesecsatornára. A kisfiú az ölébe fészkelődött. Érezte a friss, üde gyerektest illatát. Ült és mereven bámult maga elé. Gondolatai messze jártak. Látta amint az ötvenes években apját bekényszeríttették a TSZ-be. Amint az utolsó tehenet, a lovat is a kiscsikóval, elhajtották a közösbe. Teherautóra pakolták az ekét, boronát, mindent. Ott maradtak a gazdasági épületek kifosztva, üresen. Mikor elmentek az apja nem szólt semmit. Csak ült a gyújtóst aprító tőkén és mereven maga elé bámult. Aztán elindult a padlásfeljáró felé. Felment. Felakasztotta magát a mestergerendára. Ottmaradtak a semmire. Anya, ők hárman, gyerekek és a nagymama. Élni kellett, tanulni, iskola mellett a háztájiban dolgozni, hogy megéljenek valahogy…
Múltba révedéséből Cicvarek hangja riasztotta fel.
–Végeztünk, főnök, vinnénk a TV-ét.– a végrehajtó, beleegyezően bólintott. Cicvarek kihúzta a konnektorból a TV-dugóját. Elsötétedett a készülék. Ekkor szokatlan dolog történt. A kisfiú leugrott az öléből és a TV-t cipelő Cicvarek lábaiba csimpaszkodva sírt, kis öklével ütötte, ahol érte.
–Ne vidd el e mesedobozomat! Nem engedem, ne, ne! –sikoltotta. Majd mikor belátta, hogy erőlködése semmit sem ér és vele együtt kifelé lépked az ember a szobából, mint egy tolvaj, hirtelen elengedte a lábát és visszaszaladt a végrehajtóhoz. Felkuporodott az ölébe, átkarolta a nyakát és sírva, hüppögve sikoltotta bele az arcába.
–Bácsi, te, hagyod, hogy ellopják a mesémet? Hát Te sem tudsz segíteni? – csak szorította a nyakát, könnyeivel összemaszatolva a végrehajtó arcát. Ekkor végleg betelt a pohár. Pemete ölébe kapva a gyereket, hirtelen felpattant, kilépett a folyosóra. Még elérte a liftre várakozó Cicvareket.
Ennyit mondott csak neki:– vidd vissza a TV-t!
–De, főnök…– aggályoskodott Cicvarek. Pemete ellentmondást nem tűrően nézett rá. A sofőr tudta, ha a főnök szemei villámokat szórnak, akkor nem szabad ellenkezni. Elindult hát vissza a készülékkel a szobába. Pemete a gyerekkel a karjaiban, arcukat egymás arcához szorítva bement a szobába és leült a fotelba. Megvárta, míg Cicvarek bekapcsolja a TV-ét. A kisgyerek átölelve a nyakát, csókolta, ahol érte és sírva-kacagva hüppögött.
–Tudtam, hogy nem engeded, tudtam, szeretlek bácsi, te jó ember vagy!
Pemete megrázkódott. Az értetlen arccal előtte ácsorgó Cicvarek zökkentette vissza a valóságba.
–Mi a téma főnök? – kérdezte aggódó arccal, arra gondolván, főnöke kiakadt, mint a kakukkos óra. – Pemete ránézett és csak ennyit mondott neki.
–Hozzatok vissza mindent! A szentségit ennek a rohadt világnak!
Miután mindent visszahordtak, akkor így fordult a sírva hálálkodó fiatalasszonyhoz.
–Idefigyeljen Müllerné! Én kifizetem az adósságát! Na, de ne gondolja, hogy csak úgy, eltüntetem a sarát, vegye ezt hitelnek, amit majd apránként ledolgozik nálam!
Én agglegény vagyok. Minden hétvégén eljönnek hozzám a gyerekekkel. Kitakarít, kimossa a szennyest, két napra megfőz. Megebédelnek nálam, és éthordóban elviszi a vasárnapi ebédjüket. Na, megegyeztünk?
Az asszony hűdötten nézett rá, aztán a plafonra pillantott, hogy ha most nem szakad le, akkor, mégis csak van isten. A könnyeivel küszködve csak bólintani tudott.
Pemete átadta a lakáscímét, telefonszámát és miután mindent visszaraktak a helyére úgy, ahogy jöttek, el is tűntek. Elvitte őket a fagyos őszi szél.
–Az Egyujjasba! – adta ki az utasítást a sofőrnek–be akarok rúgni! A kocsmába érve így szólott a csaposhoz: Irmuskám, bülbülmadaram! Ma mindenki az én vendégem!
–Mi történt végrehajtó úr, csak nemhogy, magára szakadt az OTP?
–Nem, Irmuska, ennél súlyosabb a helyzet: megérintette a lelkemet a jóisten!”
Szerrel és tettel: PáLoS TReND.
https://www.youtube.com/watch?v=o4zG-LyxjDE&t=35s
https://www.youtube.com/watch?v=I5oAcQkIFcc&t=271s
https://www.youtube.com/watch?v=rHc751TJuQk&t=126s
A soros-féle bértollnokok sok történetet hazudnak. Most az álhírgyáros MSzP-s és Molnár Zsolt hazudott egy jót Révfülöpről.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Nekem bőven sok, amikor Orbán a képünkbe hazudik!