Csepel.hu
Táblaavató ünnepséget rendeztek és fűzfát ültettek az idén januárban elhunyt Ludasi Róbert (1953-2021) mesteredző, a Csepeli Kajak-kenu Egyesület egykori elnöke emlékére a Csepeli Kajak-kenu Egyesület Hollandi úti sporttelepén szeptember 22-én.
Az eseményen megjelent a mesteredző felesége, Ludasi Róbertné, valamint Sárfalvi Péter, az utánpótlás nevelésért felelős helyettes államtitkár, Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke, Kiss Tamás olimpiai bronzérmes kenus, a Csepeli Kajak-kenu Egyesület elnöke, Ábel Attila alpolgármester. Az emlékezők között számos egykori tanítványa, olimpiai és világbajnok sportoló is részt vett.Kiss Tamás beszédében úgy emlékezett Ludasi Róbertre, hogy nemcsak edzője, mestere volt, hanem bajtársa is. „Istenáldotta mester volt, aki tudta, mi kell a versenyzőinek a legjobb eredmény eléréséhez.” Sportvezetőként is sokat köszönhet neki a kajak-kenu sportág. Élete, munkája nem volt konfliktusmenetes, de ez is hozzátartozott személyiségéhez. A 2008-ban váratlanul elhunyt olimpiai bajnok Kolonics György halálát soha nem tudta feldolgozni. Bár a most felavatott emléktábla mutatja, milyen sikereket ért el, emberként csak az ismerheti igazán, aki együtt dolgozott vele. Puritán ember volt, nem szerette a felhajtást. Emlékét megőrzik és ápolják.
Schmidt Gábor emlékeztetett rá, hogy idén nyolcvan éves a sok sikert megért kajak-kenu szakág. Ludasi Róbert erős, nyíltszívű, őszinte ember volt, tetteivel segítette a sportolókat. Érezte, mi kell az egyre jobb eredmények eléréséhez. Életének utolsó évtizedeiben idejének java részét a csepeli kajak-kenu telepen töltötte. Itt érezte jól magát, sorra nevelte ki a kiváló versenyzőket. Közöttük is a legnagyobb Kolonics György volt; ők ketten olyan örökséget hagytak Csepelre, amely hosszú időre útmutatóul szolgál a jövő nemzedékének. „Hiszem, hogy a csepeli egyesület újra olyan híres lesz, amilyen volt” – mondta Schmidt Gábor.
Ludasi Róbertné családja nevében megköszönte az egybegyűlteknek, hogy őrzik férje emlékét. „Számomra ő nem ment el, itt van velem. Ezen a csepeli telepen érezte magát jól, és tudta, hogy én meg otthon állom a sarat. Így töltöttük együtt az elmúlt ötven évet. Jólesik hallani azokat a kedves szavakat, amelyeket mondanak róla. Néha nyers volt a modora, de ez azért történt, mert akadályok merültek fel. Bennem nem maradt hiányérzet. Szerető családja van, tanítványai rajongtak érte” – mondta Ludasi Róbertné.
Az emléktáblára huszonkét nevet írtak fel, akik Ludasi Róbert kezei alatt lettek olimpiai, világ- és Európa-bajnokok. Közülük sokan személyesen vettek részt a táblaavatón és gyújtottak mécseseket. Mások mellett jelen volt Csabai Edvin és Hüttner Csaba.
Ludasi Róbertné egy személyes élményét is megosztotta lapunkkal: „Jó ötven évvel ezelőtt, 1970-ben Robi és én is a Spartacusban sportoltunk. Robi kenuzott, én kajakoztam. A Nagy-Dunán, a Lánchíd magasságában kajakoztam egy edzésen, amikor egy hajó erős hullámokat vert, és felborultam. Robi sietett a segítségemre a kenujával, és valahogy kihúzott a partra. Minden így kezdődött el közöttünk.”
Cs. A.
