Csepel.hu
Talán nem mindenki tudja, hogy a 62 éves Törő László az egyik legígéretesebb labdarúgó volt Magyarországon a hetvenes években. A Csepelben játszott, tizenhárom évesen 45 gólt lőtt tizenhárom meccsen, ifjúsági és Budapest-válogatott lett. Később leigazolta a kor legjobb csapata, az Újpesti Dózsa, ahol a nemrég elhunyt focizsenivel, Törőcsik Andrással együtt edzett. Jelenleg a Csepel Utánpótlás Sportegyesület (CSUSE) edzőjeként foglalkozik a fiatal csepeli labdarúgókkal.
„Ha felismerték volna, mire vagyok képes, és komoly, szigorú ráhatással lettek volna rám, akkor többet érhettem volna el. De nem akarok senkit megbántani, mert rajtam is múlott, hogy felnőttként nem lettem élvonalbeli labdarúgó” – összegzi pályafutásának alakulását Törő László. Nyíregyházán született 1960-ban, majd a szüleivel Budafokra költözött. Csepelen 1969 óta lakik. A Bolyai János Szakközépiskolában érettségizett és híradásipari műszerész végzettséget szerzett.
Leigazolás 12 évesen
„Budafokon rollerrel jártam a meccsekre, a Budafok akkor az NB II-ben szerepelt. A nyarakat nagyszüleimnél, Nyírábrányban töltöttem, és mást sem csináltunk, csak fociztunk, kerékpároztunk, fürödtünk a kanálisban. Csepelen a mai Lajtha László Általános Iskolába jártam, jó tanuló voltam, négyes-ötös. De, amikor lehetett, mentünk a grundra focizni. A II. Rákóczi Ferenc úton volt egy betonpálya, mi dühöngőnek hívtuk; leraktuk a csőkaput vagy egy-egy ruhadarabot, ezek a futballkaput jelezték. Összejöttünk húszan-harmincan, 12–18 éves srácok, délben, ebéd után, hétvégenként. Volt bőrfocink, de rúgtunk mindent, amit lehetett: kislabdát, konzervdobozt, bármit. Ebből meg lehetett tanulni a játék ritmusát, a technikát. Tizenkét éves voltam, amikor szóltak, jelentkezzek focizni a Csepelbe, ahol egyből leigazoltak. Ez 1972-ben történt, s emlékszem, az első nagypályás, tornacipős meccsen az Újpest ellen játszottuk, és 3:1-re kikaptunk. Nagy II. Pista bácsi volt az edzőnk. Tőle tanultam meg a fegyelmet, s azt is, hogy a pályán kívül hogyan kell viselkedni. Nagyon sok gyerek focizott nála” – idézi fel Törő László.
Magyarország, Ausztria
„Előbb Budapest-, aztán ifi- és katonaválogatott lettem. Legalább húsz mérkőzésen léptem pályára a válogatottban. A Csepel ificsapata akkor az ország legjobb négy együttese közé tartozott. A felnőtt csapat az NBI-ben játszott; Kóczián Antal edző szerződést akart felajánlani nekem, de a szüleim nem engedték. Mindössze tizenhat éves voltam. A felnőttek tartalékcsapatában játszottam. Aztán 1978-ban az Újpest elkért engem és a szintén csepeli, nálam egy évvel fiatalabb Kende Jenőt egy játékoscserével. Az Újpestben akkor olyanok rúgták a labdát, mint Fazekas, Fekete, Zámbó, Nagy Laci, Tóth András, Dunai Ede és persze Törőcsik András. Ő zseni volt, olyan technikás, úgy trükközött a labdával, hogy élményszámba ment nézni. Bene Feri, aki szintén klasszis labdarúgó volt, de kezdett kiöregedni, a cserepadon ült. Én csak a tartalékcsapatban kaptam szerepet. Játszani akartam, ezért egy év múlva eligazoltam az NB II-es Gyöngyöshöz. Utána játszottam a Kossuth KFSE-ben, a Ráckevében, az NB I-es Dunaújvárosban, majd a Nyíregyházában. Ezt követően Ebedli Zolival együtt hét évig Ausztriában futballoztam egy hetedosztályú csapatban, amely felkerült a hatodik, majd az ötödik osztályba. Ott kétszer lettem gólkirály. Ausztriában el kellett fogadtatni magam, mert ha nem ezt teszem, nem kellettem volna. 37 évesen hagytam abba a labdarúgást.”
Törő László a Testnevelési Főiskolán előbb segédedzői diplomát szerzett, majd szakedzői végzettségre is szert tett, és pedagógiai képesítése is van. „Märtz János, aki a Csepel FC elnöke volt, a 2000-es években hívott, hogy legyek az utánpótláskorú labdarúgók edzője. Részt vettem a CSUSE hét évvel ezelőtti megalapításában. Most az U13 és az U16 korosztályú focistákkal foglalkozom, de felügyelem az U7, U9 és az U11-esek edzéseit is. Vannak lelkes, tehetséges focistáink: van például egy olyan tizenkét éves srác a kezem alatt, aki elképesztően ügyesen bánik a labdával, és még bármi lehet belőle.
Grundról indulni manapság elavult dolog. A futballakadémiáké a jövő. A zember beadja oda a gyerekét, ott meg nem tudom mi történik valahogy túlzásba viszik a szoláriumot. Még ennyi akadémiát végzett barna focistát látni…