Csepel.hu
Tóth László (Lecsó) trombitaművész több mint húsz éve a Nemzeti Filharmonikusok tagja a klasszikus és kortárs művek mellett olyan szuperprodukciók felvételeiben működött közre, mint az Amerika Kapitány, a nagysikerű dél-koreai sorozat a Squid Game vagy a Star Trek, de a focirajongók által oly jól ismer Bajnokok Ligájának himnuszában is játszott. Pályájáról, az előtte álló feladatokról beszélgettünk és persze arról is, hogy érzi magát újdonsült csepeliként.
László zenei érdeklődése, tehetsége már korán megmutatkozott. Hároméves korában, a várban sétált a szüleivel, amikor meghallott egy fúvós zenekart, a trombita teljesen elvarázsolta, magával ragadta. Hatévesen került zeneiskolába, majd jött a konzervatórium, utána a főiskola. Bár a zenei pálya felé vezető út jól kikövezettnek tűnt, mégis sok nehézség, probléma szegélyezte. „Minden amellett szólt, hogy befejezzem a zenélést. Gyerekfejjel két komoly műtéten estem át, hogy trombitálhassak, de ezt nem éreztem áldozatnak, tehernek. Egyértelmű volt, hogy ez az én utam.”
László 1999-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, tele nagyra törő álmokkal, tervekkel. „Szerettem volna úgy játszani, mint a nagyok, hogy valaha egyszer a nyomdokaikba érjek. Az igazi példaképem Maurice André francia trombitaművész. Először 1989-ben a Tavaszi Fesztiválon találkoztunk, kisgyerekként őszinte csodálattal néztem fel rá. Azt kívántam, én is tudjak legalább egy olyan hangot fújni, mint ő, akkor megérte az évtizedes gyakorlás. Később, pedig Párizsban részt vettem a nevével fémjelzett trombitaversenyen, ami egy meghatározó élmény volt számomra. Tisztaszívű, ragyogó ember volt, aki nagyon nehéz sorból küzdötte fel magát, és lett a világ legjobb trombitása. Halála nagyon fájó volt.”
Mikor Lászlót a főiskola utáni zenei indulásról kérdeztem, elmesélte, a kezdet nem is volt olyan egyszerű, hisz több zenekarhoz is elment próbajátékra, de nem jutott be, ami kedvét szegte. „Bár tartottam a kudarctól édesapám nógatására szerencsét próbáltam a Filharmonikusoknál, ahol éppen felvételt hirdettek. Elsőre senkit nem vettek fel, de újabb próba jött, oda már az esélytelenek nyugalmával érkeztem, nem voltam túl összeszedett, így meglepett, amikor a Kocsis Zoltán odajött és gratulált, hogy én lettem az első trombitás. Óriási dolog volt a Nemzeti Filharmonikusokhoz bekerülni, bár egyből bedobtak a mélyvízbe. Két frissen felvett kollégámmal a poklokat jártuk meg, nagyon nehéz dolgunk volt, de kitartottunk és a világ egyik legjobb trombitaszólama lettünk.”
Koncertek és filmzene
A komolyzene László művészi munkájának az egyik oldala, a másik, pedig a filmzene. 2005 óta rendszeres közreműködik mozifilmek, tévésorozatok, videojátékok zenei felvételein. Így például, hallható A hősök kora, a Transformers, az Amerika Kapitány: Polgárháború, a Star Trek és a Pókember című filmben is, de részt vett és játszott a Bajnokok Ligája himnuszában is.
Az egyik legizgalmasabb munkája a Nyerd meg az életed (Squid Game) című sorozat, mely egy hónap alatt, több mint 110 milliós nézőszámot ért el, és ezzel a Netflix történetének valaha volt legsikeresebb sorozata lett. Valamennyi részben megszólal Tóth László előadásában Haydn E-sz dúr trombitaversenyének III. tétele, a szereplők erre a dallamra ébrednek. „Amikor vállaltam és eljátszottam ezt a darabot csak annyit tudtam, hogy egy dél-koreai sorozatról van szó, de többet nem, így azt sem, hogy a film hogyan nyúl hozzá a műhöz. Csak később szembesültem azzal, miről is szól a sorozat, de úgy gondolom, ez a zene még jobban kiemeli a történet bizarrságát, abszurditását. A sorozatban egy magyar big band és egy szimfonikus zenekar is játszott, ez volt az első produkció, ahol név szerint is említettek minket a stáblistán, ami nagyon jó érzés volt.”
Mikor arról kérdezem, melyik nagyobb büszkeség egy jól sikerült koncert vagy egy sikeres filmzene, a válasz egyértelmű. „Nem rég a MÜPA nagytermében játszottuk Gustav Mahler 9. szimfóniáját. Mindig törekszem arra, hogy az előadásra teljesedjen ki a munkám, akkor nyújtsam a legjobb teljesítményt. Ez ezen az estén sikerült. Az előadás végén, több mint egy percig csönd volt, utána a karmester, Kovács János meghajolt, majd odajött hozzám megszorította a kezem. A közönség és a zenekar is tapsolt ezek olyan pillanatok, amiből nem sok van az életben, ez igazi büszkeséggel tölt el.”
Kikapcsolódás, tervek
A sok próba mellett Lászlónak az igazi kikapcsolódást a kert körüli munkák jelentik, de szeret főzni és horgászni is. „Szalkszentmártonban van egy kis nyaralóm, amúgy egy éve költöztem Csepelre. Próbáltam úgy lakást keresni, hogy az otthonom és a munkahelyeim között jól megoldott legyen a közlekedés, először Budafokra gondoltam, de úgy hozta az élet, hogy Csepelen találtam meg azt a lakást, amibe beleszerettem. Jól érzem itt magam, csendes, hangulatos a környék, otthonos a lakásom, minden elérhető pár méterre tőlem. Ugyanakkor remek szomszédaim vannak, kedvesek, barátságosak.
Ami a munkát illeti, László folyamatosan készül, próbál, tanít. A Filharmonikusoknál jó előre megvan a műsor, így előre tud tervezni. Júniustól Miklósa Erika operaénekesnővel koncertezik, de ott a filmzene, stúdiómunkák is. Ahogy fogalmaz, még tíz évig szeretne első trombitás lenni, utána a növendékekre koncentrálna. Zenei szerepálma mindenesetre már valóra vált, 1989-ben eljátszhatta Kongresszusi Központban Maurice Andréval és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral Bach II. Brandenburgi versenyét. „Újabb álmok azóta nem születtek. Úgy hiszem, a gyermekkori csodavárás mély érzéseit már nem tudja semmi sem felülmúlni. Hálásnak kell lennem, hogy ez az élmény akkor megadatott.”
Szöveg: Potondi Eszter
Fotó: Tóth Beáta
