Csepel.hu
Tari Tibor ifjú kora ellenére a régi tárgyak szenvedélyes gyűjtője. Évek óta lelkesen kutatja a Csepelhez kapcsolódó ritka és különleges darabokat, több száz retró tárgy tulajdonosa. Gyűjteményének éppúgy része az NDK-s hajszárító, a Sokol rádió, mint a Danuvia Csepel 125-ös motorkerékpár. Tibor a Jedlik Ányos Gimnáziumban tanul, a sport fontos része az életének, tíz éve atletizál, a Csepeli-Dac versenyzője. Többpróbázóként országos és nemzetközi versenyek, diákolimpiák sikeres szereplője. 2018-19-ben kimagasló tanulmányi és sporteredményéért Jó tanuló – Jó sportoló elismerésben részesült.
A régiségeknek otthont adó garázsba lépve valódi időutazásban lehet részünk. A fal mellett régi Csepel biciklik és motorkerékpárok állnak. A polcokon retró játékok mellett kávéfőzők, zseblámpák, hajszárítók sorakoznak, de megtalálhatók itt szódásszifonok, demizsonok, vasalók, régi tévék és rádiók is.
Egy Wartburggal kezdődött
„A régi tárgyak iránti szenvedélyem egészen kiskoromig nyúlik vissza. Óvodából hazafelé menet egyszer megláttam egy Wartburgot, ami nagyon megtetszett. Járműfanatikus lévén elmeséltem otthon apának. Előkerült apa régi Matchbox-gyűjteménye, így sikerült beazonosítanunk az autót. Ez az első élményeim egyike, a gyűjtőszeretet azonban a véremben van, hisz dédapám és nagypapám is gyűjtők voltak, kedvelték a régiségeket, de apukám is megmentett már jó néhány kidobásra ítélt darabot. Komolyabban tizenkét éves korom óta foglalkozom ezzel a hobbival. Ekkor kezdtem el rokonok, ismerősök körében is keresgélni, szóltam, ha régi tárgyakra, hagyatékokra bukkannak, gondoljanak rám. Ha láttam valakinél egy retró darabot, megkérdeztem, mit kezdene vele. Sok tárgyat kaptam és vásároltam is az évek során”‒ meséli Tibor. Hobbiját a barátok is érdekesnek találják, támogatják, sőt segítenek, hogy újabb tárgyakra leljen, de nagyszüleitől is rengeteg régiséget örökölt.
„Az itt látható tárgyak negyede nagypapám gyűjteményéből való. Ő a Csepel Művekben dolgozott, a villanyszerelőrészleg vezetője volt. Sok tárgyat kapott a munkájáért cserébe, többek között innen származnak a motorkerékpár-alkatrészek is. Ez a hamutartó nagypapám asztalán állt, a sakk és a kártyatartó is az övé volt, de a porcelánok is” – mutat a vitrin mögött lévő tárgyakra Tibor. „A hetvenes-nyolcvanas évekbeli játékok is jórészt egy helyről származnak, a környékünkön sokáig lakatlanul álló házból kerültek ide. Az új tulajdonos megengedte, hogy körbenézzek a padláson, s ami megtetszik, elhozzam” ‒ idézi fel.
Csepelhez kötődő tárgyak
Tibor két éve már csak Csepelhez köthető tárgyakat gyűjt. Mindennek örül, amin „Csepel” vagy „Weiss Manfréd” felirat olvasható. „Nagyon szeretem ezt a különleges, ritkaságnak számító Radiátor és Kazán feliratú órát, de büszke vagyok a teljes Globus konzervgyűjteményemre is, mely az 1920-as, 1930-as évekből való. Weiss Manfréd gyára kezdetben a Lövölde téren működött, 1892-ben költözött át Csepelre, ekkor még konzerveket is gyártottak, az első világháború idejére azonban átálltak a lőszergyártásra” – avat be Tibor. Ahogy mondja, minden tárgynak megvan a maga története, minden darabot számon tart. Szereti, ha tárgyak eredeti állapotban kerülnek hozzá, ha valami felújításra szorul, igyekszik megjavítani. Helyszűke miatt azonban néha meg kell válnia egy-egy darabtól, így is csak a gyűjtemény negyede látható a garázsban, a többi otthon van. Tibor főként a közösségi média retrócsoportjaiban keresgél újabb tárgyakat, de apróhirdetési oldalakon is szívesen böngészget. A hobbiját maga finanszírozza, ismerősöknél vállal munkát, füvet nyír, kertészkedik, és az eladott tárgyakból is akad bevétele.
Sport és gyűjtőszenvedély
„Most vásároltam meg az első hagyatékomat, ami Weiss Manfréd feliratú dombornyomott levélpapírt, jegyzettömböt, töltőceruzát, hamutálat és egy belépőt is tartalmaz a gyár sporttelepére” ‒ mondja. Tibor antik és retró tárgyak iránti szeretetét mutatja az is, hogy a kötelező ötvenórás közösségi szolgálatot a Királyerdei Művelődési Ház Helytörténeti Gyűjteményében teljesítette. „Ott voltam nyári munkán, ügyeltem a kiállításon és a bunkerben is. A gyűjtemény munkatársai példaértékű munkát végeznek, egyszer szeretnék én is egy hasonló kiállítást létrehozni, a tanulás és a sport mellett, azonban ez egyelőre csak terv.” A jövőről beszélgetve Tibor elmondta, érettségi után a Testnevelési Egyetemen szeretné folytatni tanulmányait, atlétika edzői vagy osztatlan tanári szakon. A kereskedelemben is el tudná képzelni magát, hiszen régóta foglalkozik tárgyak vételével-eladásával. „Szeretnék tovább fejlődni az atlétikában is, válogatott szintre eljutni. Minden álmom egy olimpia, a tízpróbán belül pedig elérni a 9000 pontot. Ami a gyűjtőszenvedélyt illeti, régi vágyam egy Weiss Manfréd 100-as motorkerékpár, illetve egy háború előtti Weiss Manfréd kerékpár is.”
Szép, érdekes hobbija van a fiatalembernek, sok- sok tárgy tűnik le / kopik el az évek során mellőlünk, olyanok, amiket hosszú évekig használtunk, mert rég nem változott ilyen gyorsan a világ. Így nosztalgikus érzés újra látni őket 🥰
Férfiember hobbi nélkül olyan, mint a sör hab nélkül.
Gyűjteni jó. A kiállításra érdekes lesz.