Csepel.hu
„Csepelen olyan kulturális alapot kaptam, amiből máig is építkezem.” – mondta Csórics Balázs a Királyerdei Művelődési Ház színpadi estjén. Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, Kölcsey Himnuszának tiszteletére elnevezett emléknapon a színházi és televíziós szerepeiről ismert – magyar nyelvért, versért, zenéért szenvedélyesen rajongó – sokoldalú előadó verses-zenés önismereti utazásra hívta az egybegyűlteket. A közönség vastapssal jutalmazta a szívtől szívig ható, ízig-vérig magyar kultúráról szóló szubjektív előadást.
„Két olyan meghatározó tanár is itt van ma este közöttünk” – mutatott a nézőtőrre a technikustól fényeket kérve Csórics Balázs – „akik nélkül, ma nem állhatnék itt a színpadon.”
Az egyik fénycsóva, Imre bácsira, a régi Kolozsvári Utcai Általános Iskola testnevelő tanárára vetült, akinél Balázsnak sikerült felállítani egyéni rekordját a két percen belüli iskolakör lefutásával, a másik pedig az imádott magyar-történelem szakos osztályfőnökére: Ani nénire, aki elindította a versekkel való foglalkozás, a gondolkodás és tanulás rögös útján: Az ő kedvéért egy kötelező Ady vers helyett vagy tizenötöt is megtanult, és a filmklubjában látott Holt Költők Társasága is meghatározó élmény maradt az akkor tizenegy éves diák számára.
De az énekhez, a ritmushoz való vonzalom sokkal korábbra datálható. A csepeli Kárpáti utcában felcseperedő Balázs így emlékszik vissza kétéves korának egy meghatározó jelenetére: „Hétvége van, a régi konyhaasztalon szürke, ón pogácsaszaggatóval a kis kezemmel szaggatom a pogácsát anyuval. És elkezdjük énekelni a Parasztkantátát: Üdv rád és házad népére te jó szántóvető…és anyukám egyszer csak rám szól, hogy tartsam a dallamot, ő meg ráteszi a másik szólamot, és én megtudom tartani a magamét!” Balázs mérhetetlenül hálás a szüleinek, amiért soha nem álltak a művészete útjába. Amikor a saját zenei ambícióiról lemondani kényszerült édesanya meglátta a fiukban rejlő tehetséget, minden módon egyengetni kezdte kései gyermeke útját: Balázst zenei általánosba íratta, aki aztán kilenc évesen már a Magyar Rádió Gyerekkórusában énekelt, majd tizenhárom évesen a Dévai Nagy Kamilla féle Krónikás Zeneiskola tagjaként három hétig Amerikában turnézott. Volt otthon pianino, ötödikben klarinétozni kezdett. A gitár, amin ezen az estén játszott, szüleitől kapott diploma ajándék volt.
„A vers univerzális, időtlen, mindenkiben kicsit mást jelent és mégis ugyanazt. Egy szerelmi kapcsolatban mindenki Romeó és Júliát játszik. József Attila Mamájában pedig a kisgyermek fájdalmát bárki átélhette. A vers gyógyír minden minket feszítő problémára.” -véli Balázs. 2020. január elseje volt – emlékszik vissza a színművész – amikor elkezdett a TikTok-on verset mondani. Ebből nőtte ki magát egy élő irodalmi kívánságműsor, amit már hat éve csinál. Balázs úgy érzi, hogy számtalan dolgot alulértékelünk a kultúránkban. Ezért is lehetséges az, hogy a rendhagyó irodalom órához hasonlítható estjén Wass Albert, József Attila, Petőfi, Reményik Sándor, Juhász Gyula versei mellett jól megférnek a popdalok és a népszerű rajzfilmek betétdalai, mert azok is ugyanúgy értéket képviselnek.
Aki pedig a magyar nyelv szómágiájával ismerkedne, próbája gyorsan felmondani magának az itt következő Balázs által kitalált nyelvtörőt: A magyar ember képtelen embereknek képzéseket tart, hogy képessé tegye őket addig képtelenségnek hitt dolgokra és a képzés végén képesítést ad nekik a képzettségükről.
Végezetül, hogy mit jelent számára a magyar nyelv és kultúra, arról így vall: „Egész lényemmel és minden dologgal, amit csinálok azt próbálom megmutatni, hogy milyen döbbenetes erő és hatalom van a kultúránkban. Alázattal kell vele bánnunk és fel kell hozzá nőnünk!”
Pozsonyi Veronika
