101 éves a Csepeli temető

Csepel.hu

101 évvel ezelőtt, 1920-ban történt az első temetkezés a Csepeli temetőben, arról azonban nincsenek hiteles adatok, hogy kit hantoltak el. Csepel-sziget északi részén ugyanakkor már hatezer évvel ezelőtt is temetkeztek, amikről régészeti ásatások során előkerült leletek tanúskodnak.

Több mint ezer, különféle korszakokból származó lelőhelyet tártak fel, ahol őskori, népvándorlás-kori és későbbi évszázadokban létesített sírokra bukkantak – derül ki Bolla Dezső helytörténésznek, a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület elnökének írásaiból.

A legkorábbi leletet, két sírt a Szigetcsúcson találták meg, amely csaknem hatezer éves. Nagyjából ugyanazon a helyen fedeztek fel egy körülbelül ötezer éves urnasíros temetőt, benne harmincnyolc sírral. Kétezer-négyszáz esztendősre teszik azt a temetőt a sziget északi részén, amelyben tizenkilenc sírt találtak. Hároson a VII. századból származó temetkezési helyet, a Csepeli Szabadkikötőben és a Kertvárosban pedig honfoglalás-kori sírokat tártak fel. A krónikák szerint Csepel-szigeten halt meg IV. Béla király hányatott sorsú fia, V. István király 1272-ben, amikor nagy betegen a szigetre vonult vissza, hogy meggyógyuljon. Végül nem itt temették el, hanem a mai Margit-szigeten.

Az 1700-as évek elején alakították ki Csepel község első temetőjét Ófaluban, a jelenlegi Csepeli Szabadkikötőtől kissé délre. A XIX. században két szörnyű járvány is pusztított a faluban. Az 1831-es kolerajárvány idején a nagyszámú halálesetek miatt a temetések szokásos rendjét meg kellett változtatni. A pap csak az előre kiásott sírgödröket áldotta meg, ahol gyászolók nélkül, éjjel földelték el a betegség áldozatait. Fél évszázadra rá, 1885-től két évig szinte minden családot megtizedelt a feketehimlő-járvány. Oltások hiánya miatt különösen sok gyerek halt meg. Az elhunytakat közönséges szekéren szállították a temetőbe tömegesen. Az átlagos életkor nem érte el a 30 évet, a községben csak 1893-ban alkalmazták az első orvost. Az ófalui temető történetének egyik legmegrázóbb eseménye volt, amikor 1909 szeptemberében a Weiss Manfréd Lőszergyárban bekövetkezett robbanás csepeli gyermekmunkás áldozatait kísérték utolsó útjukra. Az első világháborúban, a különféle frontokon elesett csepeliek közül több mint 160 név ismert, de sírjuk pontos helye ismeretlen.

A megépítendő Csepeli Szabadkikötő miatt a község az 1900-as évek elején kényszerült arra, hogy a régi sírkertet felszámolja Ófaluban, és egy újat létesítsen. A falu határában lévő, tízhektáros mezőgazdasági területet jelölték ki, ahol a jelenlegi Csepeli temető található. A régi temető sírjait nagyrészt exhumálták, és a síremlékekkel együtt az újban helyezték el. Az új sírkertben kertészlakást, ravatalozót, boncoló-helyiséget, később kis római katolikus kápolnát is építettek. A bejáratnál kovácsoltvas kapu állt, rajta a felirat: „Feltámadunk”, körben pedig fehér téglából kerítést készítettek. A temetőt 1918-ban nyitották meg, de az első temetés csak 1920-ban történt. A kápolnát 1970-ben lebontották, majd a régi ravatalozó helyett újat építettek 1975-ben.

A temető területét 1989-ben 1,1 hektárral bővítették, de mára már betelt, további területek megnyitására délkeleti irányba van lehetőség. A temető bejáratának sajátos, meghatározó hangulati eleme a főútvonal két oldalát díszítő, kettős hársfasorral kialakított sétány. Hetente három napon, évente összesen mintegy 900 szertartást végeznek a temető ravatalozójában. Több ismert, híres személy nyugszik a Csepeli temetőben, de erről pontos kimutatás egyelőre nem készült.

Cs. A.

Csepel.hu

 

Egy hozzászólás “101 éves a Csepeli temető” bejegyzésre

  1. Előd Erika szerint:

    Nagyon érdekes volt ezeket olvasni. – Egy gyermekkori emlékem: Még kis elemisták voltunk, amikor öcsémmel elmentünk a csepeli temetőbe. Nekem az volt döbbenetes élmény, hogy több gyermeksírt is láttunk ott. Ilyen emlékek – de sok pozitív gyermekkori élmény is évtizedekig megmaradnak az emlékezetünkben. Például az is, hogy családunkban otthon volt Biblia – méghozzá képes Biblia, amelyben az egyik kép Dávid és Góliát történetét ábrázolta. – Jó azt tudnunk, hogy bármely életkorban hal meg valaki, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, az Ő váltságában, nekünk nem reménytelen dolog a halál, mert tudjuk, hogy örök életünk van a mennyben, a testi halálunk után.

Itt lehet hozzászólni !