Csepel.hu
Kilencvenedik évét töltötte be július 29-én Laurencz László mesteredző, a magyar női kézilabda-válogatott egykori szövetségi kapitánya. Csapatával világbajnoki ezüstérmet szerzett 1995-ben, majd az 1996-os atlantai olimpián bronzérmesek lettek. Laurencz Lászlót más elismerései mellett a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki 2010-ben, majd Csepel díszpolgára címmel ismerték el tevékenységét 2012-ben. 2020-ban róla nevezték el a Nagy Imre Általános Iskola mellett felépített új sportcsarnokot, miközben a Csepel DSE szakmai igazgatója volt.
Laci bácsit ma délelőtt Borbély Lénárd polgármester is felköszöntötte.
Lapunk is felköszöntötte az idős mestert, aki az egészségi állapotáról elmondta, hogy nemrég esett túl egy alapos orvosi vizsgálaton, és rendben találták. „Az igaz, hogy gyenge vagyok, és nehezen járok: járókerettel, de jobbára inkább csak tolókocsival közlekedem. A feleségemmel gyakran megyek sétálni. Meglátogatnak a Csepel DSE-től, a születésnapomon pedig a Magyar Kézilabda Szövetség képviselői és mások is biztosan felkeresnek. Az időm nagy részét keresztrejtvény-fejtéssel, tévézéssel töltöm: mindenféle sporteseményt megnézek, de különösen a kézilabdát és legutóbb a labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzéseit követtem figyelemmel. Annak idején focistának készültem, végül inkább kézilabdázó lettem. Egy focimeccs meglehetősen unalmas egy kézilabda-mérkőzéshez képest, hiszen nem egyszer úgy telik el a játékidő, hogy egyetlen gól sem születik, sőt még kapura lövés sincsen. Kézilabdában ilyen nem fordulhat el, hiszen folyamatosan potyognak a gólok.” Természetesen szóba kerültek a párizsi ötkarikás játékok. „Reggeltől estig az olimpia eseményeit fogom nézni, különösen azokat, amelyekben magyarok szerepelnek. Most a férfi és a női kézilabda-válogatottunk is kijutott Párizsba, de óvnék a túlzott reményektől, mert hiba lenne túlértékelni csapataink képességét. Az előkészületi mérkőzéseinket megnyertük, de az igazán nehéz ellenfelek az olimpián lesznek. Éremesélyünk nincsen. Annak idején, amikor szövetségi kapitányként Atlantában bronzérmet szereztünk a lányokkal, biztató előjel volt, hogy a megelőző évben második helyen végeztük a világbajnokságon. Erős, összeszokott csapattal álltunk ki, jó esélyünk volt az éremszerzésre az olimpián. Nos, hát meglátjuk, én mindenesetre nagyon drukkolok a fiúknak, lányoknak, hátha meglepetést szereznek…”
Csarnai Attila
