Csepel.hu
Első alkalommal rendezték meg a Csepel SC korábbi sportolóinak találkozóját a Királyerdei Művelődési Házban szeptember 13-án, amelyen csaknem százhatvanan vettek részt. Olimpiai és világbajnokok jelentek meg az eseményen, de természetesen bárki ott lehetett, aki valaha a Csepel SC-ben versenyzett. A tervek szerint ugyanúgy hagyománnyá szervezik a találkozót, mint a Csepel Művek egykori dolgozóinak évente megrendezett összejövetelét.
A sportolókat Borbély Lénárd polgármester köszöntötte.
Elismerését fejezte ki, hogy versenyzőink vitték a városrész jó hírét szerte a világba, és Csepel büszke rájuk. A sport gerincet ad, kitartásra ösztönöz, megtanít egymás tiszteletére, az eredmények pedig jó érzéssel töltenek el. A Csepel SC története 1912-ben kezdődött, amikor megalakult a Csepeli Testedző Kör. Eleinte csak egy futballszakosztály működött, később gyorsan nőtt a szakosztályok száma. A sportolást felkarolta Weiss Manfréd gyáriparos is. 1956-ban kapta a Csepel Sport Club nevet, de ezen a néven 2000-ben megszűnt, és a megmaradó szakosztályok egyesületként működtek tovább. A múlt kötelez, és az lenne jó, ha a Csepel SC a csepelieké volna. Ennek megvalósítása a mindenkori önkormányzaton keresztül lehetséges. Jelenleg egy alapítvány kezében van a Csepel SC, a kuratóriumában pedig nincsen önkormányzati tag. Az önkormányzat együttműködésre törekszik a sport és civil szervezetekkel, de a Csepel SC nem kívánt csatlakozni ehhez, noha jó lett volna ma együtt ünnepelni. Támogatásként elkülönítettek 111 millió forintot részükre cserébe azért, hogy az önkormányzat kuratóriumi tagot delegálhasson, de a megállapodás nem jött létre. „A sport arról szólna, hogy összekössön bennünket, és ez a célom nekem is” – mondta Borbély Lénárd.
Miközben szempillantás alatt szinte mindenki egykori sporttásra, barátra akadt, és egyfolytában a régi szép időket emlegették, a társaság egy része a színházterembe vonult, ahol egy bűvész szórakoztatta a közönséget. Néhányan az előtérben folytatták a beszélgetést. Híres sportolók sora tűnt fel: Pacsai Márta kézilabdázó, Maracskó Tibor öttusázó, Buzek László röplabdázó, Kőbán Rita kajakos, Papp Margit ötpróbázó, Melis Zoltán evezős, Pálffy Tamás kosárlabdázó, Kovács István birkózó, és még jó néhányan. Szekeres Ferenc maratoni futó éppen szembejött, és gyorsan megvitattuk, hogyan döntötték meg a maratoni táv világcsúcsát a minap. „Elképesztő! Ráadásul a női világcsúcs is jobb már egy hónapja, mint amennyi idő alatt én lefutottam a távot, és hosszú évekig magyar csúcstartó voltam” – magyarázta.
Említsük meg, hogy harmincegy csepeli sportoló szerzett olimpiai érmet, összesen negyvenegyet, mivel akadtak, akik kétszer vagy többször is a dobogóra állhattak. Balczó András öttusázó például háromszor lett olimpiai bajnok, de gyengélkedése miatt nem tudott eljönni a találkozóra. Vagy emlékezhetünk Kolonics Györgyre, aki kétszeres olimpiai bajnok, de túl korán meghalt. A legeredményesebb sportágak közé tartozott a kajak-kenu, öttusa, evezés, vívás, kézilabda, labdarúgás, birkózás, súlyemelés. A Csepel SC a legjobbak közé tartozott az országban!
Békásiné Nagy Ilona olimpiai bronzérmes kézilabdázó játékostársaival ült egy asztalnál, akik annak idején a magyar bajnoki címért küzdöttek. „Igen ez kiváló alkalom, hogy találkozzunk, de Pacsai Márta barátnőmmel például rendszeresen összejárunk. Az egészségem jó, nagy örömet szerez a két és féléves unokám. A sportközvetítéseket éjjel-nappal nézem, az atlétikai vébéért is odavoltam. Jövőre is itt leszek” – mondta.
Egy másik asztalnál ültek a labdarúgók. Kiszúrtam a 85 éves Gelei Józsefet, aki 1964-ben olimpiai bajnok volt kapusként Tokióban, igaz, akkor a Tatabányában játszott, később azonban a Csepel edzője lett. „Az olimpián az összes selejtezőn én védtem, a döntőben azonban Szentmihályi, mert a románok ellen megsérültem. Amikor Csepelre kerültem edzőnek, olyanokra néztem fel, mint Nagy II. István, Marosvári Béla, Keszthelyi Mihály. A fiam is a Csepelben futballozott, de most nem tudott eljönni, mert külföldön van. Csupa jó barátra találtam itt, remélem, jövőre is megívnak.”
Maracskó Tibor olimpiai ezüstérmes és világbajnok öttusázó nem titkolta bosszúságát az öttusasport változásai miatt. „Már semmi kapcsolatom nincsen a sportággal, mert szakmai szempontból szétverték. Annak idején úgy álmodták meg, hogy legyen egy férfias, katonai sport, ez pedig az öttusa, amelyben van lovaglás, vívás, lövészet, úszás és futás. Most egy nap alatt bonyolítják le a versenyt, igazi pisztoly helyett lézerrel lövöldöznek, a lovaglást meg most szüntetik meg. Sok sporttárssal találkoztam most, megbeszéltük a régi ügyeket, és azt, kivel mi történt. Balczó Bandi igazi legenda volt, vele, illetve a feleségével elég sűrűn beszélek telefonon.”
Kovács István olimpiai bronzérmes és világbajnok birkózó elegáns öltönyben jelent meg, 73 évesen is jó erőben van, szűkszavúan beszélt. „A birkózók is eredményesek voltak a Csepelben, találkoztam korábbi sporttársakkal. Jó dolog ez a találkozó, és máskor is szívesen eljövök, de azt sajnálom, hogy helyi szinten létezik ez az ellentét a mostani Csepel SC-vel. Nagyon kár ezért…”
A résztvevők azért sem unatkozhattak, mert ebéd után Solymosi Tóni énekes szórakoztatta a közönséget, utána Gulyás László sportriporter pódiumbeszélgetésen kérdezett meg néhány csepeli sportolót, edzőt. A színházterem bejáratánál megnyitottak egy kiállítást, amelyen értékes relikviákat, kupákat tettek közszemlére, és tablókon ismertették a csepeli sport történetét. Dicsőséges a múlt, de mit hoz a jövő? A találkozó valamennyi résztvevője emléklapot kapott, s várják vissza a sportolókat jövőre.
Cs. A.
Összes fotó itt:
https://photos.app.goo.gl/NBHYbNz9y9yiC7NN6
