Csepel.hu
Háborús menekültként 108 indiai orvostanhallgatónak nyújtott átmeneti menedéket a csepeli önkormányzat a Hollandi úton található ifjúsági táborban csütörtök késő este. Az egyetemistákat két napra rá, március 5-én, szombaton az indiai nagykövetség elszállította, illetve hazautaztatta. A 20-25 év közötti indiai fiatalok az Ukrajna déli részén fekvő nagyvárosból, Zaporizzsjából menekültek a nyugati határra, ahol az indiai nagykövetségük tanácsára és segítségével érkeztek Magyarországra.
A rendkívüli helyzetben a csepeli önkormányzati cégek vezetői a katasztrófavédelemmel és a rendőrséggel összefogva két óra alatt megteremtették annak a lehetőségét, hogy elegendő ágy, matrac, élelem álljon rendelkezésre az indiai menekültek fogadására.
A 25 éves Rashid így számolt be az élményeiről:
„Amikor kitört a háború, tudtuk, hogy menekülnünk kell. Mindannyian orvostanhallgatók vagyunk: vannak, akik most kezdték el az egyetemet, én végzős vagyok. Már csak a bizonyítványomat kell megkapnom, de nem tudom, mikor térhetek vissza Ukrajnába. Úgy indultunk el, hogy mindent hátrahagytunk, én mindössze a kis kézitáskámat hoztam magammal, benne az iratokkal. Van nálam némi költőpénz és a bankkártyám, hogy szükség esetén fizetni tudjak. Zaporizzsjából a magyar határra több mint harminc óráig tartott az út; utaztunk vonattal, busszal, amivel lehetett. Felmerült, hogy Lengyelországba vagy Romániába megyünk, de végül Magyarország mellett döntöttünk. A nagykövetségünk segített, hogy átjussunk a határon. Gondoskodnak rólunk, intézik a továbbutazásunkat. Úgy néz ki, hogy hamarosan repülővel hazautazhatunk Indiába. Beszerzik a repülőjegyet, várjuk a fejleményeket. Indiában élő hozzátartozóinkkal telefonon tartjuk a kapcsolatot, mondtuk nekik, hogy ne aggódjanak, már biztonságban vagyunk.
Sosem jártunk Magyarországon, itt mindenki segít bennünket. Már a határon a gondunkat viselték. Csepelen elszállásoltak, enni adtak, tisztálkodtunk, segélycsomagot kaptunk. Hadd szorítsam meg a kezeteket, mert hálásak vagyunk. Köszönjük nektek, magyarok!”
Cs. A.
Azt hittem nincs elég indiai Csepelen.
Örülj hogy nem afrikai cserediákok, lányok 90%-a hasas volt közülük. Úgy kell más ország egyetemére járni.
Baba,
megnyugodhatsz, folyamatosan szállítják őket Indiába, ők szeretik valamiért a hazájukat, csupán diákként voltak Ukrajnában.
László,
El sem hiszed, hogy a 4-5-6 év alatt, amíg tanul, gyereket vállal egy diák. Szerencsére a vérmagyar nem csinál ilyet, végigseggeli az egyetemet, és csak utána szaporodik. Hülye…
Én voltam a csepeli ponton, találkoztam pár fiatallal. A tekintetükben látszódott, hogy rá akarják beszélni az ovis korú gyerekeket nemváltó műtétre…
FIdiótak
Egy sem maradt itt, nyugi. A saját hazájuk, a legrövidebb időn belül küldte értük a gépeket!
Ugyanúgy, mint a lengyelekhez.
Ja és nem fizettették ki velük.
csepeli kérdező. Voltam hazánkban tanuló izraeli állampolgárok között. Átlagosan 5 év ittlét, pl. orvosi egyetem, közben 2-3 gyerek csinálva, ezalatt szinte mindegyiknek komoly vállalkozásuk is volt. Mire hazamentek annyi “megtörtént” velük mint egy magyarral 15-20év alatt. De az afrikai az ösztönlény…