Csepel.hu
A 70. évforduló alkalmából a második világháborúban, a Don-kanyarban harcoló 2. magyar hadseregre és az odaveszett több tízezer katonára emlékezett Csepel január 14-én.
A Szent Imre téren koszorút helyezett el a hősök emlékhelyénél Hende Csaba honvédelmi miniszter, Németh Szilárd polgármester, valamint a Fidesz, Jobbik, MSZP és a Vitézi Rend képviselői.
Hende Csaba miniszter ezt követően a Radnóti Miklós Művelődési Házban tartott megemlékező beszédet. Szavai szerint az emlékezés a nemzet összetartozásáról, valamint arról szól, hogyan tud egy ország reménytelen helyzetből is talpra állni. Ilyen esemény volt a Don-kanyarban harcoló 2. magyar hadsereg súlyos vesztesége. „A fronton több mint 200 ezer magyar katona állt hadrendben, akik fegyverrel a kézben parancsot teljesítettek. Éppen ezért mindannyian hősök voltak, akik elestek, fogságba kerültek vagy fagyhalált szenvedtek – függetlenül attól, hogy a háború igazságos volt-e. A magyar veszteség óriási volt: összesen legalább 110 ezren estek el, sebesültek meg vagy tűntek el. Magyarország ugyanakkor nem kerülhette el hadba lépését a Szovjetunió ellen, mert a német hadvezetés folyamatosan sürgette a magyar csapatok felvonulását. Különösen fájdalmas, hogy a Don-kanyarban történt katasztrófáról egészen 1993-ig nem lehetett megemlékezni Magyarországon”– emlékezett a miniszter.
Dr. Horváth Csaba hadtörténész a harcok menetéről és következményeiről beszélt. A történész szerint – a közhiedelemmel ellentétben – a magyar seregek nem fejvesztetten, hanem a körülményekhez képest rendezett sorokban vonultak vissza.
Forrás: csepel.hu
Tekintve, hogy a fenti rövid bejegyzésbe, igen sok marhaságot sikerült belesűríteni, a Doni tragédia tárgyilagos megítéléséhez mindenkinek figyelmébe ajánlom a 2. magyar hadsereg parancsnokának – vitéz Jány Gusztávnak – az alább idézett vallomását!
„1883-ban Rajkán születtem. Édesapám néhai Hautzinger Sándor.
1940 nyarán Werth Henrik barátom ajánlatára a kormányzó megbízott az akkor felállításra kerülő három magyar hadsereg egyikének felállításával és annak parancsnokságával.
Így lettem a 2. hadsereg parancsnoka.
1942. január végén Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök összehozott a Budapesten tartózkodó Keitel német vezérezredessel, és Keitel jelenlétében közölte velem Szombathelyi, hogy a magyar kormány megállapodott a németekkel egy magyar hadseregnek a keleti frontra való küldésében.
Azért vállaltam el a 2. hadseregnek a tengely oldalán való harcbavetését, mert akkor én az Oroszország elleni háborút helyesnek tartottam, mert meggyőződésem volt, hogy az országot Oroszországban kell megvédeni.
A mozgósítás alatt történt szemléimen és a tiszti gyűléseken állandóan hangoztattam azt a tényt, hogy a tengely oldalán harcolva, hazánk megvédése miatt kell kimennünk a keleti frontra, mert Oroszországban fog eldőlni Magyarországnak az ezeréves jövője, valamint az, hogy milyen helyet fog kapni Magyarország az új Európában.
Azt hirdettem, hogy a Szovjetunió az, aki megtámadta Magyarországot, és hogy az a magyar népet rabszolgasorsra akarja juttatni.
1942. május 13-án indult el a 2. hadsereg parancsnoksága a keleti frontra.
A nyári hadműveletek megindulásakor került először sor a parancsnokságom alatti egység harcba vetésére.
A III. hadtest és egy német hadtest (mely alám volt rendelve) a parancsnokságom alatt előrenyomult az Oszkol folyó vonaláig.
Ezután elrendeltem, hogy a Don-vonalat megszállva tartó német erőket fokozatosan váltsák le a IV. és a VII. hadtest seregtestjei.
1942 augusztusáig megszálltam a 2. hadsereg zömével a Voronyezstől délre levő, körülbelül kétszázharminc kilométer kiterjedésű Don-szakaszt.
Beismerem, hogy a 2. hadsereg egységei által megszállt területeken állandó partizánvadászatok folytak.
Beismerem, hogy parancsaimban elrendeltem a polgári lakosságnak túszként való összeszedését, és azoknak – rongálás esetén – megtorlásképpen való felakasztását.
A 2. hadseregben szolgálatot teljesítő nemzetiségi származású honvéd egyéneket (szerbek, románok, ruszinok), mint megbízhatatlanokat külön egységbe tömörítettem, valamint elrendeltem olyan elhelyezésüket, hogy azokat saját nehéz fegyvereink tüzével bármikor elérhessük.
Továbbá elrendeltem fentiek megtizedelését is.
Azt is elismerem, hogy az orosz polgári lakosságot munkára igénybe vevő honvéd személyeknek a lakossággal szembeni kíméletlen eljárásra adtam parancsot.
Beismerem, hogy a tábori bíróságok által hozzám felterjesztett halálos ítéleteket jóváhagytam. A kivégzett személyek neveire, valamint az általuk elkövetett bűncselekményre, melyekért őket halálra ítélték, nem emlékszem.
Ha hozott bármelyik tábori bíróság nazarénusok ellen halálos ítéleteket, mert azok hitüknél fogva nem akartak harcolni vagy hadi munkát teljesíteni, úgy ezeket az ítéleteket én jóváhagytam.
A kivégzett személyek számára és nevére nem emlékszem.
Beismerem azt, hogy magyar részről 1942 nyarán két alkalommal rendeltem el az urivi hídfő megtámadását, illetve felszámolását.
E két támadás vesztesége összesen körülbelül ezerötszáz fő volt.
1942 őszén a harmadik urivi támadás körülbelül kilenc-tíz ezer fő veszteséggel járt.
Beismerem, hogy hadseregparancsaimban állandóan a németek melletti végső kitartást, és a harcnak végsőkig való tovább folytatását rendeltem el.
Ezt egységeimnél felkoncolás, megtizedelés elrendelésévei akartam kierőszakolni.
Beismerem, hogy a “Führer” parancsára több ízben elrendeltem a magyar egységeknek – felkoncolás terhe mellett – a végsőkig való kitartását, illetve az utolsó emberig, töltényig, a harcnak folytatását.
Az 1943. január 10-én meginduló orosz támadás után, mely áttörte a 2. hadsereg által tartott doni vonalat, a visszaözönlő magyar egységeket meg akartam állítani és újjászervezni, hogy ezekkel az egységekkel a háborút a tengely hatalmak oldalán tovább folytathassam.
Ennek a célnak elérésére többek között elrendeltem, hogy “kemény emberekből” tábori csendőrosztagokat állítsanak fel, s azok a visszavonuló egységeknek megállítását bármilyen módon kierőszakolják.
Ugyanilyen célzattal elrendeltem záróvonalak létesítését, és parancsot adtam, hogy az azt átlépő, visszavonuló honvéd személyeket minden eljárás nélkül koncolják fel.
A visszavonulás során, a harc alól magukat kivonni akaró, valamint bicegő, sánta, fagyott honvéd személyek kikötését rendeltem el, valamint elrendeltem – testi fenyítésképpen – botozás alkalmazását.
Beismerem, hogy parancsaimban és minden ténykedésemmel azt a célt akartam elérni, hogy a magyar katonai kormányzat vigye be a magyar közvélemény tudatába a tengely hatalmak melletti háború szükségességét, és erősítse meg a magyar lelkeket a végsőkig való kitartásra.
Fentiek elérése végett írtam és hirdettem, hogy Oroszország istentelen rabszolgatartó állam, ahol a munkának a bére korbács és pisztoly.
Javasoltam ezeket a magyar nép legszélesebb rétegeiben – akár túlozva is – terjeszteni, hogy a fentiekkel gyűlöletet ébresszek a magyar nép lelkében Szovjet-Oroszország és szövetségesei – Anglia és Amerika – ellen, valamint azért, hogy felkészüljön Magyarország lelkileg is a tengely hatalmak melletti totális hadviselésre, illetve a végsőkig való kitartásra.
Ezen felterjesztéseimet többek között azért is tartottam szükségesnek, mert egyre több olyan jelet véltem észlelni, melyből arra következtettem, hogy a magyarság nem tudja, hogy miért harcol, és ezt a harcot miért kell a hazájától kétezer kilométerre megvívnia, valamint ezt a harcot nem tartotta azt érdekében állónak.
Ma már beismerem, hogy ezen felterjesztéseimben foglaltak nagyrésze nem felelt meg a valóságnak.
Az orosz nyomás elől a 2. hadsereg maradványait felsőbb parancsra, először az Oszkol vonalára, majd később Ovratnoc körzetére vonták vissza. Engem pedig szűkebb törzsemmel Budapestre rendeltek.
Hazaindulásom előtt, 1943 áprilisában Kijevben, Hitler nevében Kitzinger német repülőtábornok kitüntetett a német Vaskereszt Lovagkeresztjével.
Budapestre 1943. május 1-én érkeztem, amikor is, tekintve, hogy a korhatárt elértem, legfelsőbb utasításra nyugdíjaztatásom elrendelését közölték.
Becslésem szerint a 2. hadseregnek a keleti hadszíntéren vívott harcaiban hatvanötezer fő vesztesége volt.
1944. november végéig magánemberként éltem Budapesten.
Feleségem betegsége miatt nem akartam az ostromot Budapesten tölteni, ezért kitelepültem Ausztriába, majd Bajorországba kerültem, ahol 1945. május 1-ével amerikai hadifogságba estem.
Onnan a 1946 végén kerültem haza Magyarországra, ahol a katonai politikai osztály kaposvári kirendeltsége október 7-én őrizetbe vett.
Vallomásomat minden kényszer nélkül tettem, mást előadni nem kívánok.
A jegyzőkönyv helyességét aláírásommal hitelesítem.”
Mi hazugság a fenti cikkben Pabar?
Írd már le!
(De ne gyalázd a magyar katonát.)
A KATPOL (Katonai Politikai Osztály) arról híres, hogy ott nem volt kényszerítés, kényszervallatás. Akik vallomástételük közben elhunytak, azok kivétel nélkül veleszületett szívbajban szenvedtek. A KATPOL természetesen Magyarország legcsaládbarátabb munkahelye volt, s már akkor is rendelkezett ISO minősítéssel!
Sejtettem, hogy görbehátú kérdőjel (?!) nem teljesen komplett, de azt, hogy ennyire becumizza Jány Gusztáv állítólag önként tett “vallomását”, még az ilyen féleszűtől sem reméltem.
Tudvalevő, hogy abban a korban az ávósok maguk írták ezeket a “vallomásokat”, s ha az illető nem írta alá, egyszerűen agyonverték.
A “vallomásban” olyan képtelenségek és logikátlan “tények” szerepelnek, amelyeket józan ember nem hisz el, és dokumentumok, szemtanúk beszámolói sem támasztják alá.
Pabarnak fingja nincs a magyar történelemhez, mert ha igen, akkor tudná, hogy az Andrássy út 60-ban az ÁVO mondta meg, hogy mit kell vallani és mit kell aláírni… Érdemes megnézni Mindszenty bíboros életéről készült filmet, hogy milyen módszerekkel akarták rávenni a vallomásra.
Szerinted Rajk László tényleg jugoszláv ügynök volt? Vagy csak azért vallotta ezt, mert az általa oly sokat (és elégedetten) látogatott kínzókamrákban áramot vezettek a heréjébe és gumibottal verték?
A Legfelsőbb Bíróság 1993-ban bűncselekmény hiányában megsemmisítette a Jány Gusztáv ellen 1946-ban a Népbíróság által hozott ítéletet!
Lajos, mint ejtőernyős, ehhez tartsd magad! A katona oda megy, ahová a hazája küldi!
Akkor is ha a tetű Medgyessy küldi Irakba, vagy a szintén tetű Gyurcsány Afganisztánba!
Kedves röfi “Gordon”!
Kérdezted tegnap, hogy „mi hazugság a fenti cikkben”, ezért ismertetem részedre a legdurvább hazugságokat:
1.) Az első hazugság az, hogy „ez az emlékezés a nemzet összetartozásáról szól”.
Ezzel szemben magad is tudod Te szerencsétlen, hogy mennyire megosztja ma is a világháborús részvétel a magyar lakosságot, ezért marhaság ezzel öszzefüggésben nemzeti összetartozásról beszélni!
Ezt a megosztottságot és érdektelenséget a megemlékezésen résztvevők létszáma is bizonyítja!!!
2.) Második hazugság az, hogy ez az emlékezés arról sem szól, hogy „hogyan tud egy ország reménytelen helyzetből is talpra állni”!
Ez egyrészt azért marhaság és hazugság, mert a doni vereség időpontjában az ország még nem került reménytelen helyzetbe, másrészt azért, mert az emberveszteséggel nem érintett lakosság többségét akkor sem érdekelte és most sem érdekli a Don-nál bekövetkezett vereség!
3.) Harmadik marhaság és hazugság az, hogy „mindnyájan hősök voltak, akik elestek, fogságba kerültek vagy fagyhalált szenvedtek”!
(Megjegyzem, hogy Hende Csaba ezt úgy mondta, hogy „Aki ottmaradt, legyen az honvéd vagy munkaszolgálatos, az mind-mind hősi halott”!)
Szerintem viszont a katonák között minimum az alábbiak szerint illik különbséget tenni:
a.) Hősök, akik teljesítették a kötelességüket és harcolva estek el, vagy a kijelölt gyűlekezési helyre visszavonultak!
b.) Tiszteletet érdemlő áldozatok, a váltásként kiküldött katonák, akik még fegyverrel sem rendelkeztek és ezért váltak áldozatokká, vagy estek fogságba!
c.) Esküszegők, akik a fegyvereiket eldobálva gyáván elmenekültek, vagy megadták magukat! (Megjegyzem, hogy a visszavonulók részére kijelőlt gyülekezési területére bevonult katonáknak közel a fele nem rendelkezett fegyverrel, mert a könnyebb menekülés érdekében eldobálták a fegyvereiket!)
d.) Gazemberek, akik az oroszokkal szemben folytatott harc helyet, a front mögött, a polgári lakossággal és magyar katonákkal (munkaszolgálatosokkal, nemzetiségiekkel, és nazarénusokkal) szemben kegyetlenkedtek!
4.) Negyedik marhaság és hazugság az, hogy „a Don-kanyarban történt katasztrófáról egészen 1993-ig nem lehetett megemlékezni Magyarországon”!
Ez azért nem igaz, mert az érintett családok általában megemlékeztek a halottaikról. Csupán a látványos álszent „ünnepségek” megtartására nem került sor, mert ha minden vereségünket ünnepelni akarnánk, akkor másra nem is maradna időnk!
A nem érintett lakosság többi részét egyébként ugyanúgy nem érdekelte ez a téma akkor sem, mint ahogy nem érdekli ma sem!
5.) Ötödik nagy hazugság, hogy „a magyar seregek a körülményekhez képest rendezett sorokban vonultak vissza”.
Ezzel szemben a tények az alábbiak:
– Január 14-én este már 50 km széles rés tátongot a magyar védelmi vonalon.
– A következő napokban a szovjet támadóékek szét darabolták a magyar hadsereget, és egyes részeit bekerítették, ezért a hadsereg arcvonala darabokra szakadt.
– Számos magyar egység parancsnokai magukra hagyták a katonáikat, és ebben a káoszban a szovjetek néhány nap alatt 26 ezer foglyot ejtettek.
– A “rendezett visszavonulás” legkeményebb cáfolata az, hogy Stomm Marcell hadtestparancsnok február 1-én azt a parancsot adta ki, hogy „mindenkinek a saját belátására bízom a jövőjét”! (Ő maga és vezérkara, pedig február 2-án megadta magát az oroszoknak.)
Eközben az eredetileg több mint 50 ezer fős III. hadtest bekerített maradványai rettenetes körülmények között próbáltak kitörni az orosz gyűrűből, és csak február 14-én (több mint egy hónappal a harcok kezdete után) tudtak csatlakozni a 2. magyar hadsereg többi maradványához.
A fentiekkel jellemezhető „RENDEZETT VISSZAVONULÁS” után, az 1943. március 3-i jelentés szerint, az 1943. janár elején még kb. 200 ezer fős 2. magyar hadsereg személyi álománya 2913 tisztre, és 61.116 katonára csökkent.
A páncélos hadosztály összes harckocsija odaveszett, és csak 2 db páncévadász jármű tudott bevonulni a gyülekező helyre!
6.) Végül pofátlanul azt röfögted, hogy „De ne gyalázd a magyar katonát!”.
Jegyezd meg röfi, hogy én már csak azért sem szoktam (általánosítva!) gyalázni a magyar katonákat, mert az apám a 2. magyar hadsereg páncélvadász tisztjeként végig részt vett a Don melléki harcokban és az embereivel több mint száz orosz harckocsit megsemmisítettek meg a háború alatt.
Az apám egysége 1943. január 12-én déltájban kapott parancsot arra, hogy Urivnál nyújsanak páncélvadász támogatást az akkor már harcban álló magyar katonáknak!
Orosz hadijelentésekben dokumentált tény, hogy az első két nap alatt az oroszok az urivi hídfőnél bevetett 132 harckocsijukból 83 elvesztettek!
Büszke vagyok rá, hogy az apám képes volt az embereivel a visszavonulást fedezve úgy visszatérni a Don-melléki a pokolból, hogy Ő volt a gyülekező helyre február közepén bevonult fentebb említett egyik páncélvadász jármű parancsnoka.
Van-e még kérdésed röfi, és érted-e már azt, hogy én kikhez mérem a hősöket?!
Kedves „szigetország” és kedves Bubó „Doki”!
Csak nem Viagrát vett be tegnap a gazdátok, és annak a hatása miatt írtátok le rám vonatkoztatva, annak a két szánalmas majomnak a jellemzőit, amely majmok a tökörből visszanéznek rátok?
Ha lenne egy csepp eszetek, akkor felfoghattátok volna, hogy tegnap 18:55-kor én KOMMENTÁR NÉLKÜL közöltem Jány Gusztáv vallomását, amelyvallomásban vannak ugyan vitatható részek, de kronológiailag és egészében sokkal hitelesebb képet ad a doni-tragédia körülményeiről, mint a csepel.infon közölt fenti bejegyzés!
Nyilván a Viagrától a fejetekbe tolult vér hatására írta azt a szerencsétlen Bubó “Doki”, hogy „fingom sincs a történelemhez”, miközben az ÁVO ide keverésével bizonyítványt állított ki a saját történelmi ismereteinek a hiányosságairól!
Összekeverte a Katonapolitikai Osztályt az ÁVÓ-val, és elfelejtette, hogy Jány felett még a koalíciós pártok által delegált tagokból álló bíróság ítélkezett!
Megjegyzem, hogy én teljesen hihetőnek tartom a katonai dicsőségre vágyó Jánynak, a vallomásban ismertetett hozzáállását háborúban való részvételhez, mert tények bizonyítják, hogy abban a politikai és katonai helyzetben a Magyar Honvédség élén álló német származású főtisztek (Knausz Ferenc, Berger Károly, Wert Henrik, Tutzentaller Lajos, Stomm Marcell és Hautzinger Gusztáv) nagy lehetőséget láttak saját maguknak a háborúban, és valószínűleg sokkal fontosabbnak tartották Németország érdekeit, mint a magyar érdekeket! (Remélem tudjátok, hogy kiket takarnak fenti nevek?!)
A fentiek figyelembevételével értékeljétek Jány (Hautzinger) Gusztáv valomását!
Lajos, azért mint törvénytisztelő állampolgár tudomásul vehetnéd a Legfelsőbb Bíróság határozatát, nem történt bűncselekmény! A magyar katonák ma is, és régen is betartották a hadviselés nemzetközileg elfogadott szabályait. Ami a Délvidéken történt, az abból fakadt, hogy a szerbek nem tartották be a hadviselés szabályait, ma az amit ők tettek, azt terrorizmusnak nevezik, nevezetesen civilruhába átöltözve, orvul gyilkolták a magyar haderő tagjait. Nos a genfi egyezmény a katonaruhában harcolókra vonatkozik, meg a civilekre akik viszont nem harcolhatnak. A fegyverrel támadó “partizánok” golyót érdemeltek a fejükbe! Az egyezmények azért írnak elő egyenruhát a katonák részére, hogy meg lehessen különböztetni a hadviselő feleket a lakosságtól! Ráadásul egy szerb nő olyan virágcsokorral üdvözölte a bevonuló magyarok parancsnokát, amiben bomba volt, ami fel is robbant. Ezután érthető a megtorlás ténye, arról nem is beszélve, hogy Titó katonái tízszeres bosszút álltak a magyarokon. Remélem, a Történelem Ura elégtételt vesz rajtuk, de lehet hogy már meg is tette, az albánok megszaporításával!
Kedves László!
Alaposan félre érted a helyzetet és kevered a dolgokat.
Én soha nem vitattam a Legfelső Bíróság felmentő határozatát, és egyetlen szóval nem foglalkoztam azzal, hogy Jány bűnös vagy nem bűnös!
Véleményem szerint, az 1947-ben készült vallomás, az 1947-es ítélet megsemmisítése ellenére, egy olyan létező dokumentum, amely egy csomó adatot sokkal hitelesebben tartalmaz, mint a napjainkban írt különféle politikai indíttatású förmedvények!
Tehát a Don-melléki eseményekkel kapcsolatos egyes vitás kérdések eldöntéséhez ma is az egyik leghitelesebb bizonyíték.
A tegnap 23:20-kor elküldött írásodra reagálva, felhívom a figyelmedet arra, hogy Jány Gusztávot nem lehet azok közzé az egyszerű katonák közzé sorolni, “aki oda megy, ahová küldik”, mert Jány a feladatát személyes találkozások keretében Hitlertől kapta, és a részleteket a legfőbb német katonai vezetőkkel tárgyalta meg!
A megkülönböztetés szempontjából az sem lényegtelen, hogy a Hitlerrel folytatott személyes megbeszélései után, Jány csak formálisan tartozott Horthy kormányzó és a magyar katonai vezetés alárendeltségébe és minden vonatkozásban a németeket szolgálta!
Ennek volt az egyenes következménye, hogy a háború után ugyanarra a sorsra jutott, mint a háborút elvesztő Németország katonai vezetői!
Ezek a barom komcsik bárhová nyúlnak,abból fekália lesz:
http://privatkopo.hu/WebArticleShow.aspx?MN=Hirmix&AGM=Joghalo&AN=klivinyiblog&LN=Hungarian
Kedves Pabar “Írásjeles” Lajos!
Látom nem értetted, hogy miről írtam és próbálod félremagyarázni a tényeket. Arról írtam, hogy a kommunizmusban a vádló szava számított. Hogy jobban megértsd: FINGOD SINCS AZ EGÉSZRŐL!
Maradjunk annyiban, hogy a doni csata a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb veresége volt. A németek, és a németekkel cimboráló magyar tisztek vitték a halálba
a sok vétlen katonát.Szenvedéseik szálljanak rá az ANTANT-ra is, akik okozták a világ-
égést. Acsarkodás helyett csendben gyújtsatok gyertyát az emlékükre!
Kedves álarc mögött vitézkedő broki “Doki”!
Úgy látom, hogy hülyébb vagy mint hat pár rendőrcsizma, és ezért vagy képtelen megérteni, hogy Jányi Gusztáv vallomását nem az ártatlansága, vagy a bűnössége megítélése céljából, hanem viszonyítási alapként, a doni fronton történtek hiteles kronológiájának bemutatása céljából idéztem!
Sajnálom, hogy Te súlyosabb eset vagy mint Móricka, mert férfi ember esetében az még érthető ha mindenről egy női nemiszerv jut az eszébe. Az viszont valami ferde hajlamra utal, ha egy broki “Doki”-nak mindenről csak a tökös ÁVH-s keretlegények és kommunista bírók jutnak az eszébe, ezért javaslom, hogy fordulj orvoshoz, vagy egy buzibárban vezesd le a feszültségeidet!
Végül a történelem-tudásoddal kapcsolatban arra hívom fel a figyelmed szerencsétlen broki “Doki, hogy az állításoddal ellentétben, Jány Gusztáv 1947 augusztusban tartott perének az időpontjában ugyanúgy nem volt Magyarországon még kommunizmus, mint ahogy az állításod ellenére nem harcolhattak nemzetőrként a csepeli németek 1848-1849-ben a magyar szabadságért, mert a nemzetőrséget 1848. őszén – a fegyveres harcok megkezdése előtt – a beolvasztották a honvédségbe és a nemzetőrséget egy kormányrendelettel megszüntették!
Ráadásul a Csepel-szigeti nem magyar nemzetiségű nemzetőrökben annyira nem bízott a magyar kormány, hogy 1848. augusztusban a Görgey Artúr által vezetett szolnoki nemzetőröket vezényelték ide Csepel-sziget védelmére!
Remélem, hogy a fentiek alapján belátod, hogy egy kalap szart sem ér a történelem tudásod és abbahagyod a szemtelenkedést kedves broki “Doki”?!
Ez a púpos, én már csak így nevezem a féleszű kérdőjelet, nem érdemli meg, hogy szót ejtsünk róla, de mások tanulságára megjegyzem.
Megemlékezésről volt szó, ami a nemzeti összetartozást is jelenti. Azok a magyar katonák, akik ott harcoltak, a magyar nemzet tagjai és összetartoznak mindannyiunkkal. Az, hogy a púpos szerint az emberek érdektelenek a Don-kanyarban történtek iránt, hazugság. Engem és sokunkat érdekel, mi történt ott. A púpost nem érdekli, noha állítólag az apja is ott harcolt, ezek szerint a saját apját is lesz@rja.
Még egy adalék azoknak, akiket a púpos megvezetni próbált. A német állam is gondozza saját katonáiknak a sírjait és ápolja az emléküket, noha Németország agresszorként lépett fel a háborúban. Ez azonban nem a német kiskatonák bűne.
Kedves álarc mögött vitézkedő broki “Doki”!
Annak érdekében, hogy nyugodtan tudj aludni, jó éjszakát kívánva arra hívom még fel a figyelmed Te szerencsétlen buzi, hogy pupos az, akit anyád a világra szart és “Doki” fedőnéven itt fórumozik!
Hé, te púpos!
Nem Doki írta azt a bejegyzést, hanem én — miért szidod az ártatlan Dokit?
Te mindig így vagdalkozol, amikor szópárbajba keveredsz? Azt sem tudod már, kinek írod a bejegyzéseidet, csak hazudozol összevissza…
Aztán meg mi bajod a púposokkal? Legalább a hozzád hasonlókat tiszteld, ha már szegény édesanyád ilyen nyomorékot szült, mint becses személyed!
Bocs kedves “Doki”! Elnéztem, a 19:26-kor küldött írás feladóját.
Visszavonom a neked címezve elküldött írásomat!
Ezer bocs!!! (és egy anyamedve!)
Kedves “szigetország”, Te szánalmas idióta barom!
Mindenek előtt megköszönöm, hogy figyelmeztettél a 19:26-kor elküldött és téged megillető írásom hibás címzésére!
A hiányérzeted megszüntetése érdekében, neked címezve alább megismétlem az eredetileg is neked szánt írásomat:
Kedves álarc mögött vitézkedő szánalmas barom “szigetország”!
Annak érdekében, hogy nyugodtan tudj aludni, jó éjszakát kívánva arra hívom még fel a figyelmed Te szerencsétlen buzi, hogy púpos az, akit anyád a világra szart és “szigetország” fedőnéven itt fórumozik!
Te púpos kérdőjel!
Mi a bajod a púposokkal? Nem gondolod, hogy a testi fogyatékkal élők — ahová te is tartozol — nagyobb tiszteletet érdemelnének? Tehetnek ők arról, hogy a gerincük meghajlott, a hátuk meg felpúposodott?
Kedves álarc mögött vitézkedő szánalmas barom “szigetország”!
Nincs semmi bajom a púposokkal, és még az sem zavar, hogy Te nehezen vagy megkülönböztethető a kétpúpú ázsiai dromedártól, valamint egy nagy rakás szartól!
Csupán annyi a kérésem hozzád, hogy engem ne tévessz össze azzal a szerencsétlen véglénnyel aki borotválkozáskor vissza szokott nézni rád a tükörből!
Ja és ne párosodj túl gyakran az anyáddal, mert véletlenül olyan utódokat produkáltok, amelyeknek a háta a bordás krokodilra fog hasonlítani!
Lajos! Tán a segged oLAJOS, hogy ennyire bevadultál ma este? 🙂
Figyelj baromkám! A reformkor megújulási folyamatából a zárt nemzetiségi kis falu (Csepel) népe keveset érzékelt. Viszont az 1848/1849-es szabadságharcot – ez a magyar nyelvet alig ismerő népesség – nemcsak anyagiakkal, hanem 62 nemzetőrrel is támogatta.
Ez a dolog egyik része, a másik pedig, hogy bunkó egy alak vagy! Ha valakivel (jelen esetben szigetországgal) bajod van, akkor ne az édesanyját szapuld, pláne ne ilyen közönséges stílusban. Te mit szólnál, ha valaki a felmenőidet szidná? A csepeliek most láthatják, hogy a Csepel-Háros Lakossági Egyesület kapcsolattartója egy igazi elmebeteg.
szigetország!
Ne is foglalkozz ezzel a hülyével, aki a tavaly március 28-i Francia-öböl melletti avartüzet azzal magyarázta, hogy egy elhaladó meghibásodott mozdony égő olajat köpködött a kipufogó csövéből… 😀 😀 A vicc csak az, hogy erre hogy a francba volt képes egy dízelvonat? 😀 😀 😀
Kedves álarc mögött vitézkedő broki “Doki”!
Csak vettem észre, hogy tegnap este nem tudtál nyugodni és még éjféltájban is dőlt belőled a hülyeség.
A 23:02-kor küldött förmedvényedben leírtakra válaszolva, arra hívom fel a figyelmed, hogy a “magyar nyelvet alig ismerő csepeli népesség” nem azért állított ki 62 nemzetőrt, mert lelkesedett a magyar szabadságharcért, hanem azért, mert a nemzetőrségről szóló 1848-ban kiadott törvény rendelkezése szerint, kötelező volt jelentkezni a nemzetőrségbe minden olyan 20 és 50 év közötti korú férfinak, aki 200 forint értékű házzal, földdel,illetve jobbágytelekkel rendelkezett, vagy a jövedelme évente elérte az a 100 forintot.
Az általad “a magyar nyelvet alig ismerő csepeli népesség”-nek a magyar kormány iránti lelkesedése pedig azzal jellemezhető, hogy 1848. szeptember 20-án a kormány a megbízhatatlan szerb, horvát és német lakosságú Csepel-sziget védelmére kénytelen volt ide vezényelni a Görgey Artur által vezetett Tisza-menti nemzetőr magasabb egységet! (Hasonló képen, mint ahogy a kormány Aradra volt kénytelen vezényelni az erdélyi nemzetőrséget, a kormánnyal szembeszegülő aradi vár semlegesítésére!)
1848. október vége után pedig azért nem beszélhetünk a csepeli lakhelyű nem magyar nemzetiségű nemzetőrök teljesítményeiről, mert 1848. október végén a nemzetőrséget beolvasztották a honvédségbe, és bevezették a sorozást!
Remélem, hogy a fentiek alapján még a Te csökött agyaddal is a helyén tudod értékelni “a magyar nyelvet alig ismerő” csepeli illetőségű nemzetőrök teljesítményét?!
Még annyit, hogy “vegytiszta” hazugság az az állításod, hogy én bármivel magyaráztam volna a Francia-öböl mellett tavaly márciusban bekövetkezett bozóttűz keletkezését!
Én ugyanis csak egy állítólagos szemtanú által elmondottakat írtam le!
Ugye, így már ez is világos részedre, Te notórius hazudozó szerencsétlen bértollnok?!