Csepel.info

Csepel.info vélemény, Nol.hu

Érdekes képet tett fel Népszabadság online verziója “Dolgos kommunistázás Csepelen” címmel. A képhez írt cikk némi filozofálással indul a kommunistázásról, gyengéd csuklómozdulattal egyenlőségjelet téve – és ezzel lekommunistázva – a munkásőrt, a pártpropagandistát, a KISZ-titkárt, a környezetük szebbé tételéért ingyenmunkát végzőket, a rendszert bírálókat vagy éppen a ma harminc évesnél idősebbeket egyaránt.

A szerző felidézi a “régi szép időket”, amikor Polgár György elvtárs még nem a Pártra nézve kellemetlen híreket kíméletlenül radírozó utolsó csepeli főcenzorként volt elhíresült, hanem csak egyszerű kommunista pártcsinovnyikként végezte propagandista munkáját – vélhetően akkor még többet használva a tollat, mint a radírt. Hiszen ezekben az időkben, amikor a baráti Szovjetunió éppen a hálás afgán népnek nyújtott baráti katonai segítséget, kinek is jutott volna eszébe leírni az igazságot? 

A kommunista szombatokon ugyanakkor nem ritkán olyan munkákat végeztek az önkéntesek – vagy nem egészen önkéntesek -, melyeket ma legfeljebb civil szervezetek vagy önkormányzatok szerveznek, és a közösség érdekeit képviselik. A cikk kiemeli: Csepelen akkor 24 ezren vállaltak rendkívüli, nem fizetett műszakot. De nem csak társadalmi munka volt, hiszen a Csepel Művekben is 14 millió forint értékű ingyenes termelés folyt, és “kivételesen a vezetők is fizikai munkát végeztek” (na, erre azért kíváncsiak lennénk).

Az akkori ingyenmunka ma is értéknövelő tényező. Így készülhetett el például számos park mellett a Csepel SC körüli kerítés is, melyet aztán a vonalas, vad kommunistákból vadkapitalistákká átváltozott elvtársak Podolák György segedelmével a Csepel SC összes többi vagyonelemével együtt átjátszottak egy több száz szervezetből álló offshore-cégcsoportnak. Meglep valakit, hogy ugyanez a cégcsoport hamarosan lakóparkot és bevásárlóközpontot akart a sportlétesítmények helyén építeni? Meglepő, hogy a mai MSZP-s képviselők közül is van, aki tőlük kap támogatást?

A cikkben mutatott jelenetben éppen a csepeli Barátság parkot gondozzák az önkéntesek. Ugyanitt, a Kis-Duna partján húsz évvel később az MSZMP utódpártjából páran már azért dolgoztak, hogy a part ne lehessen a csepelieké. Jól ismerjük, hogy milyen lakossági tiltakozást váltott ki az Ibiza lakópart is, mellyel külön fejezet foglalkozik a Vörös Csepel könyvben. A Csepel.info úgy tudja, hogy a partra álmodott hatszintes Wellness-központ terveire például több, mint tízmillió forintot költöttek az MSZP-s vezetők – természetesen a csepeli adófizetők pénzéből. (A tervek olyan jól sikerültek, hogy a Fővárosi Tervtanács elutasította őket.)

Mindez persze eltörpül az Észak-Csepel beépítési terveire – lásd lagúnaváros – elköltött százmillió és a Szent Imre tér felújítási terveire elköltött 182 millió forint mellett. De ha hozzátesszük a 2010-ig szintén meg nem épült uszoda tervezésére költött közel ötmillió forintot vagy éppen a Szent Imre téri szökőkút környékének dupla felújítását, azért ez a néhány példa is meghaladja a 300 millió forintot, ami az utolsó fillérig ablakon kidobott pénz volt.

Tehát ilyen az ingyenmunka. A nyolcvanas években sokan azért dolgoztak, ami ért valamit, majd az elvtársak sokáig arra is költötték a csepeli dolgozók, adófizetők százmillióit, ami a haverok gazdagodásán kívül nem ért semmit. Már csak egy vicc jut eszünkbe. Húsz év után kiengedik a szibériai lágerben raboskodó Ivánt, aki a szenvedései kárpótlásául kétszáz rubelt kap. Bemegy az első kocsmába, benyom egy liter vodkát, majd jól megverik és ellopják az összes pénzét. Felébred másnap a kocsma melletti árokban, a be nem dagadt szemével nézi az üres zsebeit majd megszólal: Hmm. Könnyen jött, könnyen megy.

Nos, ezt a viccet csak Kelet-Közép Európában értik, azok, akik a Népszabadság cikkét is viccesnek találják.

Csepel.info

**********

A Népszabadság cikke:

Dolgos kommunistázás Csepelen

Kommunistázni. Én kommunistázok, ő kommunistázik, mi kommunistázunk. Így mondják, pedig ikes ige. Ki ne ismerné, ki ne használná! Általában harmadik személyben.

„Ideje abbahagyni a kommunistázást”! Ne csak a politikai rivális táborát kommunistázzák! Néha többes szám első személyben: „Beittunk a sógorral, aztán jót kommunistáztunk, pedig ő munkásőr volt, én meg KISZ-titkár.” Szóval folytathatja minden harmincon felüli magyar, de akár az ifjabbak is csinálhatják, hiszen ki ne tudná, hogy x. vagy y. (ide egy ismert antikommunista közéleti személyiség neve helyezhető) az óvodában kedvtelve szavalta a „Gyermekdal Leninről” című poémát és kisdobos őrsvezető is volt…

Nos, itt abbahagyom, mert ennek az igének 1980-ban más jelentése volt. Mégpedig: szombaton vagy vasárnap munkahelyi, esetleg iskolai közösségemmel valamilyen (feltételezetten) közhasznú munkát végzek, a műszak után pedig közköltségen jót eszünk, iszunk, a dologról fotó készül, amit beragasztunk a brigád-, osztály-, raj-, alapszervezeti naplóba. Esetleg mellé kerül az üzemi lapnak a megrendítő eseményről készült alapos beszámolója. (Bevallom, hogy kezdő újságíró koromban magam is írtam ilyen tudósításokat a Pest megyei műanyagipar havi közlönyébe. Szép idők voltak.)

A Bánhalmi János által készített kép is ilyen eseményről készült, mellette Polgár György kollégánk részletes beszámolót közölt Dolgos szombat Csepelen címmel. A képen a csepeli Barátság parkot gondozzák a soroksári Kis-Duna mellett az Állami Biztosító kerületi igazgatóságának üzletkötői és a tanács munkatársai. Polgár kolléga lelkesen írta: „Ahogy apait-anyait beleadtak, hogy a rájuk bízott munkát délután kettőig befejezzék.” Azt is kiderítette, hogy résztvevők már hetek óta készültek a szeptember 23-i jó kis kommunistázásra, s hogy az IKV (ingatlankezelő vállalat) gondoskodott róla, hogy mindenkinek legyen szerszáma, ne tétlenkedjenek. Nem meglepő persze, hogy a tanács pénzügyi, szervezési osztályáról és a gondnokságról főleg asszonyok érkeztek. A cikkből megtudhatjuk, hogy az asszonybrigádon ügybuzgalomban csak egy hatéves kislány tett túl, aki a mamáját kísérte el. (Nem írom ide a nevét, nehogy valami baja legyen most ebből a hajdani félrelépésből.)

A cikkből az is kiderül, hogy ezen a napon Csepel valóban kivörösödött, mert az egész kerületben 24 ezren vállaltak rendkívüli, nem fizetett műszakot. A Csepel Művekben (ó, hajdani dicsőség!) 14 millió forint értékű termelés zajlott, s kivételesen a vezetők is fizikai munkát végeztek.

Ebben is követték tehát V. I. Lenin példáját, aki maga is szerszámot ragadott 1919-ben egy májusi napon. Saját felszólítását követte a bolsevik párt vezére, hiszen már megírta Nagy kezdeményezés című cikkét, amelyben egy mozdonyjavító üzem munkásainak önkéntes külön műszakját dicsérte. A lenini példa aztán terjedt, mint a szocializmus. Magam is részt vettem ilyen alkalmakon, és úgy emlékszem, a hangulat jó volt, csupán a dolog kötelező jellege rontotta a légkört. Megszámoltak minket, és valaki jelentést is tett a kommunista műszakról. Zuglói középiskolás koromban például többször kivezényeltek minket ilyen alkalmakkor a Bosnyák téri piachoz közeli terepre. Azt mondták, ifjúsági sporttelepet építünk. Nem tudom, végül felépült-e, de arra határozottan emlékszem, hogy évről évre ugyanazt a sittet hurcoltuk a telek egyik végéből a másikba.

Az önkéntes munkát persze nem a kommunisták találták ki, s nem is szűnt meg az államszocializmussal. De ki gondolná ma már, hogy létezett olyan állás is, alig néhány évtizede, amelynek a megnevezése az volt: munkaverseny-szervező? Így aztán nem csoda, hogy e spontán alkalmak annyira jól sikerültek, mint manapság egy-egy százezres önkéntes felvonulás.

Forrás: Nol.hu

This entry was posted on 2012. március 26. hétfő at 12:56 and is filed under Önkormányzat, Csepel, Közpénzek, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.