Csepel.hu
Csepel önkormányzata idén is fenyőfát és egy csomag szaloncukrot osztott ki azoknak a családoknak, egyedülállóknak, időseknek, akik a Humán Szolgáltatások Igazgatósága ellátottjai körébe tartoznak, illetve azoknak, akiket a kerületi óvodák javasoltak. Összesen kétszáz fenyőfát és több kiló szaloncukrot adtak át így az érintetteknek hétfő délután a Karácsony Sándor utcai evangélikus templom előtt.
Az ajándékok átadásában segédkezett Borbély Lénárd polgármester, valamint az önkormányzat számos képviselője és munkatársa.
Délután öt órakor karácsonyi hangulat fogadta a várakozókat a helyszínen. Égtek a színes lámpák, csendesen szóltak a karácsonyi dalok. A gazdára váró fenyőfák becsomagolva sorakoztak egy kupacban, változó méretben, de átlagosan egy méter húsz centisek. A szaloncukrot előre kiporciózták kis csomagokba. Öt óra után pár perccel indult el a sor, hogy az érintettek átvegyék ajándékukat. „Boldog karácsonyt kívánok!” – hallatszott innen is, onnan is, mert így köszöntötték egymást a megjelentek és a fenyőfákat osztó munkatársak. Sokféle ember érkezett. Voltak családok, amelyek magukkal hozták egy vagy több gyermeküket. „Milyen fenyőt szeretne? Kisebbet vagy nagyobbat?” – kérdezték tőlük. „Ha lehetne, akkor a nagyobbat” – hangzott a válasz. „Tessék, ez magasabb!” – mutattak egy fenyőre, s a kétgyermekes család ezt választotta. A gyerekek közben a csomag szaloncukrot is magukhoz vették, majd egy kis nézelődés után mindannyian távoztak. Egy idős, alacsony asszony csak szaloncukrot kért. „Megelégszem ezzel is bőven. A fenyőt nem tudnám magammal cipelni, ezt előre közöltem. Otthon néhány faágat azért feldíszítek. Hálás vagyok, hogy gondoltak ránk…” – mondta nekünk, s táskájába csúsztatta az ajándékot. Egy házaspár férfi tagja bottal érkezett, felesége nyúlt a fenyőért, hogy majd ő cipeli. Egy darabig tanakodtak, hogy kinek hálálkodjanak, mert egy ilyen fa sok ezer forintba került volna nekik. Nyugdíjas asszony állt meg pár szóra: ”Két gyereket nevelek, örökbe fogadtam őket. Jobb így nekik, hogy nálam vannak, s nem állami gondozásban. Nekem is jobb, hogy gondoskodhatok róluk, vidámabb az életem. Nekik viszem a fenyőt és a szaloncukrot. Hát akkor boldog karácsonyt kívánok!”
Cs. A.
