Csepel.hu
Árvai Levente a hazai fantasy irodalom friss hangja. A csepeli gyökerekkel rendelkező szerző első regénye, az Istenek, szörnyek, csodák nyomában jártam egy új fantasyvilág kapuját nyitja meg, ahol a mítoszőrök titkos és veszélyekkel teli munkáját ismerhetjük meg.
Levente Csepelen nőtt fel, és a Vásárhelyi Pál Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségizett 2013-ban. Már középiskolás évei alatt írt történeteket, de a novellák hosszú évekig a fiókja mélyén pihentek, mígnem egy költözés során nemrég újra a kezébe kerültek. Ekkor született meg benne a felismerés: ezekkel a történetekkel érdemes lenne valamit kezdeni, így egy éven át tartó átdolgozás, bővítés és újraírás után végül megszületett első regénye, az Istenek, szörnyek, csodák nyomában jártam.
„Az olvasás mindig is központi szerepet játszott az életemben. Számomra az olvasás jelenti az igazi kikapcsolódást, a valódi pihenést” – mondja Levente, aki szenvedélyesen rajong a fantasyért, különösen az urban fantasy műfajáért, ahol a természetfeletti a modern városi környezetbe ágyazódik. Inspirációi között olyan nevek szerepelnek, mint Neil Gaiman, H.G. Wells, Bram Stoker vagy Jules Verne, de a magyar klasszikus irodalom is mély nyomot hagyott benne: Jókai Mór, Rejtő Jenő, Szerb Antal és Lőrincz L. László művei mind-mind formálták ízlését és látásmódját.
A városi környezet szerinte különösen izgalmas terep a fantázia számára – egyfajta modern dzsungel, ahol a misztikum és a valóság határai elmosódnak. Ahogy fogalmaz, amikor az ember jár az utcán, óhatatlanul is beindul a fantáziája, és ebből a képzeletből született meg a regény világa is. Az Istenek, szörnyek, csodák nyomában jártam egy könnyed, mégis izgalmas urban fantasyregény, amely ideális belépő lehet a műfajjal ismerkedőknek, ugyanakkor a tapasztaltabb olvasók számára is tartogat meglepetéseket. A történet főhőse Ryan Hawk, egy mítoszőr, aki bácsikájától örökli a feladatot: fenntartani az egyensúlyt a természetfeletti és az emberi világ között.
„A mítoszőrök világa zárt és titokzatos. Kevesen vannak, hiszen a feladatuk olyan különleges tudást kíván, amit nem lehet egyszerűen könyvekből elsajátítani. A kormány időnként tudomást szerez ezekről a lényekről, amikor emberek tűnnek el, vagy rejtélyes támadások történnek, de csak keveseknek van jogosultsága beavatkozni. Ryan egy szakember: nem vakon pusztít, hanem a természet rendjének megőrzésén dolgozik” – vázolja a regény történetének gerincét. A regény lapjain klasszikus, ikonikus lények – vámpírok, vérfarkasok – mellett olyan ritkán látott mitikus teremtmények is megjelennek, amelyek eddig alig kaptak helyet irodalmi vagy filmes feldolgozásokban. A történet szövetét mágikus ereklyék is átszövik – például Salamon gyűrűje – amely, ha méltó birtokoshoz kerül, a világ javát szolgálhatja, ám rossz kezekben akár az emberiség sorsát is végzetesen befolyásolhatja.
Árvai Levente az ELTE-n végzett történészként, és kutatói szemléletét tudatosan beépítette a regényébe. Minden lény, minden ereklye mögött valós történelmi vagy mitológiai forrás áll, amelyet fantáziájával egészít ki. Így született meg egy olyan világ, amely egyszerre hiteles és varázslatos.
Amikor arról kérdezzük, szeretne-e író lenni, Levente határozott igennel válaszol:
„Szabadjára engedhetem a fantáziámat, választékosan fogalmazhatom meg a mondandómat és értéket teremthetek. Ez az értékteremtő munka az, ami igazán vonz.”
A szerző jelenleg egy magyar tematikájú regényen dolgozik, amelyet még az év végéig szeretne befejezni. Emellett egy novelláskötet is tervben van, és természetesen a mítoszőrök története is folytatódik. A cél: egy globális „mítoszőr-univerzum” megalkotása, amely különböző kultúrák mitológiáit fűzi össze egy közös világban.
A regény fogadtatása kifejezetten pozitív. Levente maga is utánajárt, némelyik könyvesboltban egy hét alatt elkapkodták a példányokat. Az idei könyvhéten húsz példányt dedikált és adott el személyesen, és az olvasói visszajelzések túlnyomó része lelkes és biztató. Levente fontos üzenetet fogalmazott meg azok számára, akik még csak a fióknak írnak:
„Ha van egy jó ötlet, szánják rá az időt. Ha elutasítják őket, ne adják fel, mert minden mű megtalálja a maga közönségét. Alkotni pedig mindig megéri.”
Lass Gábor
