Csepel.hu
Augusztusi lapunkban számoltunk be arról, hogy Fekete Ákos a 2024-es Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-bajnokságán nagyszerű eredményt ért el. Ennek a hírnek az apropóján kerestük fel a csepeli fiatalembert.
Mondhatjuk, második születésnapját ünnepli a Csepelen élő, huszonhét éves Fekete Ákos, akin 2022. augusztus 16-án hajtottak végre veseátültetést a Semmelweis Egyetem klinikáján, miután nővére felajánlotta neki az egyik veséjét. A fiatalember korábban sportolt, majd a műtét után egy évvel újra edzésbe állt. A július végén, Liszszabonban megrendezett Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett kislabdadobásban, és egy-egy ezüstöt a 200 és 400 méteres síkfutásban, valamint a 4 x100 méteres váltófutásban. Az Eb-n való részvétel költségeinek egy részét a csepeli önkormányzat állta.
Szomorú tények
Sorsdöntő év volt Fekete Ákos életében 2018, amikor a Szent László kórházban végzett alapos vizsgálat után egy szakorvos szembesítette a komor tényekkel. „Délután volt, amikor az orvos közölte: végstádiumban lévő vesebeteg vagyok, ami azt jelenti, hogy a veséim gyógyíthatatlanok, nem látják el a méregtelenítő funkciót. Hirtelen fel sem fogtam, mit jelent ez. A szüleim ott sírtak mellettem, amikor ezt meghallották. A nővéremmel kezdtem beszélgetni, hogy akkor mi lehet a megoldás. Az orvos intett, hogy később visszatérünk a tennivalókra, de most ne essünk kétségbe. Így is lett: pár nap múlva részletesen átbeszéltük a teendőket” – meséli Ákos. Csepelen nőtt fel, a Kossuth Lajos Gépipari Technikumban végzett repülőgép-szerelő szakon. Édesanyja úszóként és vízilabdázóként ifjúsági válogatott volt, édesapja cselgáncsozott. Ákos is szeretett sportolni, ezért óvodás korától kezdve nyolc éven át birkózott Csepelen, majd néhány évig kosárlabdázott. Utána a ketrecharcot választotta, mert vonzotta a küzdősport, amely a 2010-es években honosodott meg Magyarországon. Hét évig járt rendszeresen edzésekre, és indult el a házibajnokságokon. Komolyabb versenyeken azonban nem vett részt, mert a sportorvosok nem engedélyezték neki. „Mindig egészségesnek éreztem magam, semmi jel nem mutatott arra, hogy betegségem lenne. Miután elvégeztem a középiskolát, a Ferihegyi repülőtéren dolgoztam nyári gyakorlaton. Ahhoz azonban, hogy repülőgép-szerelőként főállásban alkalmazzanak, alapos orvosi vizsgálaton kellett átesnem. Ekkor derült ki, hogy örökletes betegségem van. Anyai nagyapámon ugyanis szintén veseátültetést végeztek 1979- ben. Utána még tizenegy évig élt, s 49 éves korában halt meg. A lánygyermekek nem lesznek hasonlóan vesebetegek, de örökítik az erre való hajlamot. Az ő fiúgyermekeik viszont már elég nagy számban az örökített veseelégtelenségben szenvednek. Édesanyám rendre elvitt engem és a nővéremet a Heim Pál kórházba vizsgálatokra gyerekkorunkban, de soha semmi rendellenességet nem tapasztaltak. Húszéves koromban azonban az alkalmassági vizsgálaton kimutatták, hogy a szervezetemben lévő méreganyag szintje túlságosan magas. A Szent László kórházba utaltak, ahol megerősítették a rossz eredményeket.”
Életmentő segítség
Ákost azonnal diétára fogták, majd a Péterfy Sándor utcai kórházba járt művesekezelésre hetente háromszor, egyenként négy órán át, majdnem négy évig. Egészségi állapotát nem tudták javítani, de stabilizálták. Közben reggel hattól délután háromig dolgozott, utána ment a kórházba kezelésre, s a köztes napokon sportolt is. 2018-ban a Csepeli Papírgyárban helyezkedett el, ahol irodai munkát végzett. Ezt követően egy orvosi eszközöket gyártó cégnél vállalt munkát, most pedig egy másik vállalatnál orvosi eszközök kutatásával és fejlesztésével foglalkozik gépésztechnikusként. „Amikor kiderült, hogy csak a veseátültetés segíthet rajtam, azt gondoltam, én soha senkitől nem kérnék ilyen áldozatot, de több családtagom felajánlotta a veséjét. Számított az is, ki alkalmas donornak. Petra, az édestestvérem nem jöhetett szóba, de Noémi, a féltestvérem szervét megfelelőnek találták, és családja támogatta a döntésében. Két évvel ezelőtt, augusztus 16-án végezték el rajtunk a műtétet. Három hónapig lábadoztam, az állapotom fokozatosan javult. Mellettem volt az édesanyám, a nővéreim és a párom. Egy évre rá újra sportoltam: röplabdázom egy transzplantáción átesett emberek csapatában Erzsébeten, de egyéni számot is akartam űzni. Csoma Ferenc, a Magyar Szervátültetettek Szövetsége atlétikai válogatottjának edzője segítségével készültem a legutóbbi Európa-bajnoki versenyre.”
Mikor a jövőjéről, további életéről kérdezzük, ezt mondja: „Hoztam egy döntést, hogy saját gyereket nem akarok, mert megtapasztaltam a betegségem okán, min mentem keresztül én és az édesanyám. Ha lányom születne, nem lenne beteg, de hordozná az örökítő géneket, ha pedig fiam volna, valószínűleg beteg lenne. Egy életen át szednem kell a gyógyszereket, de dolgozom, és szeretem a munkám, sportolok, tervezem a jövőmet.”
Csarnai Attila
