Csepel.hu
Saját kérésére január 31-ig látja el a jegyzői feladatokat dr. Szeles Gábor, aki huszonkét éven át volt a kerület jegyzője. Májusban vonul nyugdíjba, vele beszélgetett a Csepeli Hírmondó.
20 évesen – két év sorkatonai szolgálat után – kezdett első munkahelyén, a Lampart Zománcipari Műveknél dolgozni. 1983-ban került a X. Kerületi Tanácshoz. Eleinte lakásügyi előadóként, majd 1991-től már a Lakásügyi Iroda vezetőjeként dolgozott, és mellette esti tagozaton 1992-ben diplomázott az ELTE jogi karán.
– 1993 májusában egy ismerősöm invitálására jöttem a csepeli önkormányzathoz, ahol a Jegyzői és az Igazgatási iroda vezetője lettem. Számomra Csepel akkor még eléggé ismeretlen volt, korábban csak udvarolni jártam a kerületbe. Emlékezetes időszakban érkeztem ide, mert akkoriban szeretett volna Csepel önállósulni. Tartottak is ez ügyben egy helyi népszavazást, amin a többség úgy döntött, hogy Csepel ne váljon le a Fővárostól – emlékszik vissza első csepeli éveire.
Utólag úgy látja, jobb döntés lett volna akkor, ha Csepel az elszakadás mellett dönt, mert sajnálatosnak tartja, hogy a véleménynyilvánítást követően a fővárosi vezetés perifériaként kezelte Csepelt. Szerinte az egyetlen kivétel ez alól a Tarlós István vezette Fővárosi Önkormányzat volt. Az önállósulás választása esetén a XXI. kerület – a lakosságszám alapján – megyei jogú városként működhetett volna tovább. Véleménye szerint az első és a második önkormányzati ciklus alatt, amikor elkészült a Csepel-szigetet átszelő M0-s autóút, akkor a helyi politikusoknak sokkal jobban kellett volna azért lobbizniuk, hogy a közigazgatási határokat is rajzolják át, mert így szerinte Szigetszentmiklós kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyeket Csepelen teremtettek meg, kerületünket meg sok esetben hátrány éri – teszi hozzá.
– A Csepel-szigetnek kiváló adottságai vannak. Nagy bánatomra még nem valósult meg, hogy a Csepel-sziget önkormányzatai, lakói vagy gazdasági társaságai összefogtak volna egy közös cél érdekében, inkább a települések közötti rivalizálás a jellemző. Az lehetséges összefogásra példaként hozta fel a kis-duna-parti sétányt, amelyet szerinte nemcsak a XXI. kerületben, hanem az egész Csepel-szigeten úgy kellett volna folytatni az érintett önkormányzatoknak, ahogy az Csepelen is megvalósult.
1995-ben választottak meg aljegyzőnek, majd 2000-ben nevezték ki jegyzőnek. Akkor már nem volt ismeretlen számára a jegyzői munkakör, mert 1998-tól helyettesítette az akkor távozó elődjét.
– Április elsején neveztek ki jegyzőnek, és soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig fogom ellátni ezt a tisztséget. Ha áprilisi tréfa akart lenni, akkor elég jól sikerült, hosszúra nyúlt – mondja mosolyogva. Politikamentes jegyzőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2000-től 2010-ig előbb a baloldali, majd 2010-től 2022-ig a jobboldali vezetésű önkormányzatokban látta el a törvényességi felügyeletet. Mint mondja, politikával soha nem foglalkozott, mindig a szakmai szempontokat tartotta szem előtt. Már csak azért is, mert állítása szerint volt olyan jegyzője Csepelnek, aki a politikusokat is szerette volna irányítani, és ezt semmiképpen nem tartotta helyesnek. Szerinte egy jegyző akkor végzi jól a munkáját, ha a település lakossága érdekében, a helyieket segítve érvényesíti jogalkalmazói feladatát, és az a jó jegyző, aki észrevétlen tud maradni, akinek a nevét sem tudják a helyiek és a rábízott rendszert jól működteti.
Jegyzősége egyik legnagyobb kihívásának tartja, hogy sikerült a semmiből létrehozni a csepeli okmányirodát, ezért is fájlalta nagyon, amikor a több éves munkával kialakított, hatékonyan működő szervezetet végül átvette a kormányhivatal.
Mivel nem Csepelen él, így munkába jövet naponta több kerületen át visz az útja. Azt mondja, egyik kerületben sem tapasztal olyan mértékű fejlődést, mint Csepelen.
– Csepel sokáig egy túlnyomóan csatornázatlan, szilárd útburkolatok nélküli kerület volt. Ezek a problémák a kerület nagy részén már megszűntek, a felújítások után a csatornázatlan földút melletti ingatlanok értekei 30 százalékkal megnőttek – emeli ki.
Kérdésünkre, miszerint várja-e már a jól megérdemelt pihenést, így felel:
– Fájó szívvel ugyan, de tudomásul kell vennem, hogy a világ elment mellettem, az elektronikus ügyintézés már nem az én világom. Jöjjenek csak a fiatalok – mondja, majd boldogan hozzáteszi, már nagyon várja, hogy lányaival és unokáival több időben tölthessek együtt.
Lass Gábor
