Csepel.hu
Drezdában rendezték meg augusztus 17–24. között a XXV. Szervátültetettek Világjátékát, ahol a magyar szervátültetett válogatott nagyszerű eredménnyel végzett: az 54 résztvevő nemzet összesített éremtábláján a 4. helyet szerezte meg. A 69 fős csapatban Csepelt is képviselte Fekete Ákos, aki több érmet is szerzett a rangos világversenyen.
A röplabdacsapat tagjaként ezüstérmet, a 400 méteres síkfutásban, és a 4×400 méteres váltóval szintén ezüstérmet nyert. Kislabdadobásban bronzérmes lett.
Fekete Ákos történetét tavaly nyáron írtuk meg. Részlet a cikkből:
Sorsdöntő év volt Fekete Ákos életében 2018, amikor a Szent László Kórházban végzett alapos vizsgálat után egy szakorvos szembesítette a komor tényekkel. „Délután volt, amikor az orvos közölte: végstádiumban lévő vesebeteg vagyok, ami azt jelenti, hogy a veséim gyógyíthatatlanok, nem látják el a méregtelenítő funkciót. Hirtelen fel sem fogtam, mit jelent ez. A szüleim ott sírtak mellettem, amikor ezt meghallották. A nővéremmel kezdtem beszélgetni, hogy akkor mi lehet a megoldás. Az orvos intett, hogy később visszatérünk a tennivalókra, de most ne essünk kétségbe. Így is lett: pár nap múlva részletesen átbeszéltük a teendőket” – emlékszik Ákos. Azonnal diétára fogták, majd a Péterfy Sándor utcai Kórházba járt művesekezelésre hetente háromszor, egyenként négy órán át, majdnem négy évig. Egészségi állapotát nem tudták javítani, de stabilizálták. Közben reggel hattól délután háromig dolgozott, utána ment a kórházba kezelésre, s a köztes napokon sportolt is. 2018-ban a Csepeli Papírgyárban helyezkedett el, ahol mérlegkezelőként irodai munkát végzett. Ezt követően egy orvosi eszközöket gyártó cégnél vállalt munkát, most pedig egy másik vállalatnál orvosi eszközök kutatásával és fejlesztésével foglalkozik gépésztechnikusként. „Amikor kiderült, hogy csak a veseátültetés segíthet rajtam, azt gondoltam, én soha senkitől nem kérnék ilyen áldozatot, de több családtagom felajánlotta a veséjét. Számított az is, ki alkalmas donornak. Petra, az édestestvérem nem jöhetett szóba, de Noémi, a féltestvérem szervét megfelelőnek találták, és családja támogatta a döntésében. Két évvel ezelőtt, augusztus 16-án végezték el rajtunk a műtétet. Három hónapig lábadoztam, az állapotom fokozatosan javult. Egy életen át szednem kell a gyógyszereket, de dolgozom, és szeretem a munkám, sportolok, tervezem a jövőmet.”
