Csepel.info
Németh Szilárd Fidesz alelnök egy párton belüli levelezés miatt tett büntető feljelentést Ábel Attila ellen. Ábel 15 évig volt a Csepelen a kormányzó párt elnöke, 14 évig pedig alpolgármesterként dolgozott. Németh Szilárd Borbély Lénárd polgármesterrel együtt záratta ki őt a Fideszből.
Ha marad a feljelentés, kész nyilvánosságra hozni, hogy valóban nagy nyilvánosság elé kerüljön – ahogy az a feljelentésben áll – írta közösségi oldalán Csepel leköszönő alpolgármestere múlt héten. Hétfőn meg is kezdte a dokumentumok közzé tételét. Van bennük minden: családtagok kirúgatása, spicli beépítése a polgármesteri hivatalba, közbeszerzések vélhető manipulálása, szabotázs. A keddi poszt Németh Szilárd elmeállapotáról szól – ahogy azt a közvetlen munkatársai látták. Az alábbiakban szó szerint közöljük Ábel Attila írását, cikkünk alján pedig a kedden közzé tett mellékletet.
“Németh Szilárdról 2014 tavaszán derült ki, hogy egészen addig Pókembernek képzelte magát. Akkor halt meg benne a jó, a Pókember. Ha tudtam volna ezt 1999-ben, a megismerkedésünk idején, inkább elfutok, amikor arra kér, hogy segítsek neki nyerő csapattá tenni a csepeli Fideszt. Korábban nem gondoltam, hogy ekkora baj lehet nála a „vezérlőteremben”. Sőt, 2014-ben még valamennyien azt hittük, hogy Szilárd csak mély depresszióba esett a veresége miatt, és azért énekli folyamatosan a Pókember dalát.
Amikor 2014-ben, a két választás között be tud jönni az önkormányzatba, és nem üvöltözik velünk, szellemként járkál a folyosón a konyha környékén, és amikor meglát, énekelni kezd:
„Pókember, pókember, mindent tud, amit egy póknak kellhálót sző, lyukasat, és elkapja a rovarokatÓ, vigyázz, ott repül a Pókember!”
Majd odajön, megfogja a vállamat, mélyen a szemembe néz és ezt mondja: „A jó elbukik, a rossz győz. A jó a rossz, és a rossz a jó. Ezekért nem érdemes dolgozni. Ezek nem érdemelték meg, hogy dolgozzak értük. Mindig a rosszat ünneplik, a jó lehet bármilyen jó, nem kapja meg a jutalmát. Érted Attila? A jó az rossz, és a rossz a jó!”
Meg kell jegyeznem, hogy amennyiben igazam van, a mostani kiállásommal valójában óriási örömöt okozok Szilárdnak. Grandiózus nárcizmus esetén a negatív említés is egyfajta lelki orgazmus. Csak az számít, hogy vele foglalkozzanak. Végre újra rivaldafényben lehet. Ismét előveheti kedvenc áldozati maszkját, és panaszkodhat. Elmondhatja, hogy apánk helyett apánk volt, egyfajta Gandhi, sőt Jézus, akinek az ártatlan, szent testét megtéptük, megsebeztük. Az elmúlt napokban sokan kereshették meg, ami szintén nagy örömöt okozott neki. Arra kérhették, hogy álljon le a háborújával. A Jedlik felavatása előtt úgy hallottam többen kérték, hogy ne ragaszkodjon az Orbán idézethez a falon. Csak az az egy idézet volt, ami nyilvánvaló provokáció egy iskolában. (Mi először azt hittük, hogy sok irodalmi és történelmi idézet közül találtak meg egy ilyet.) Ő akkor is élvezhette, hogyan izgul mindenki, és mennyire nem értik mit akar. Botrányt akar. Hogy rá figyeljenek. 25 milliárd forintot füstölt el egyetlen balhé kedvéért, és még most is ez előtt az idézet előtt pózol a vendégeivel. Kár érte, mármint az idézetért. A Jedlik is bekerülhetett volna azzal a hírekbe, hogy milyen szép lett – és nem így, egy botrányba csomagolva. Egyszer azt mondta Szilárd, hogy ha nem hívja fel őt valaki a Fidesz vezetéséből egy hétvégén, úgy érzi, belehal. Most ficánkolhat örömében. A Szilárd pszichés állapotáról szóló év eleji összefoglalómban megemlítem az erősen nárcisztikus politikusok között Gyurcsányt és Torgyánt. Azóta van egy újabb csillag is a magyar politika egén.
Forrás: Facebook
