Budapest rosszul bánik közterületeivel

Vélemény – Schneller Domonkos

“A legrosszabbul Dél-Budapest külső kerületeinek lakói jártak a Dél-pesti kerékpárút esetével, miszerint fél év semmittevés után végül is az ott élők számára legrosszabb döntés született meg: azaz a folyamatban lévő tervezésből végül mondvacsinált okokra hivatkozva kihátrált a Főváros.”

“Továbbra sem látom a választ: akar-e kezdeni valamit a város vezetése a budapesti parkolás helyzetével?” – Az alábbiakban Schneller Domonkos gondolatait olvashatják.

Demszky Gábor rakpart szélesítési (sic!) rémálmainak szerencsés elmúltát követően a 2010-es évek elején, mások mellett Vitézy Dávid felvetése nyomán, hosszas szakmai párbeszéd indult arról, hogy Bécs, Párizs https://www.thelocal.fr/…/paris-bans-cars-along-part-of…, vagy épp Moszkva https://www.mos.ru/en/news/item/14461073/ példáját szem előtt tartva, vissza kell végre adni a Dunát az embereknek – legalább bizonyos szakaszokon. Azoknak, akik nem csak áthaladni, de ott tartózkodni szeretnének: sétálni, üldögélni, sportolni. Ne kelljen testi épségünket kockáztatva több sávos autóáradaton keresztül vergődni olyankor, ha mi is szeretnénk a rakodópart alsó kövein ülni. (Ezt fogjuk egyébként megvalósítani, ezen dolgozunk három éve már a Ráckevei-Soroksári Duna partján a világ egyik legjobb építészirodája, a Snohetta tervei alapján.)

Az hamar világossá vált, hogy a két oldal közül budai rakpart a nehezebb ügy, a pesti rakpart könnyebben, kevésbé fájdalommentesen „gyalogosítható”. Ezeket a gondolatokat váltottuk cselekvésre, amikor a kormány támogatása mellett Tarlós István, Budapest előző főpolgármestere elindította, majd sikerrel zárta azt a tervezési folyamatot, amelynek gyümölcsét – a másfél éve elkészült látványterveket – oly lelkesen osztotta meg a jelenlegi főpolgármester Facebookja nyomán, többek között, a HVG is a hétvégén. Mi azt javasoltunk a korábbi főpolgármesternek, illetve az ezzel foglalkozó stábnak: vizsgáljuk meg, hogy a kiviteli tervezés során lehet-e hangsúlyosabb a gyalogosok érdeke: örülök, hogy ezt a jelenlegi főpolgármester is támogatja.

Furcsa viszont, hogy miért nem vette a fáradtságot legalább arra, hogy egy olyan látványtervet készíttessen, amely valóban autómentes, hiszen azok az (amúgy építési engedéllyel rendelkező) tervek, ahonnan ezt a látványtervet „Ctrl C”- vel „magáévá tette”, azok bizony még kétszer egy sáv gépjármű-forgalomra készültek. Ha a főpolgármester jól fizetett sajtósai nem tudták, hogy ezek a tervek autóforgalomra készültek, az szakmai hiba, ha viszont tudták, csak a lájkgyűjtést adták ki nekik, akkor ez szemfényvesztés. Mindegy is. Ami viszont biztos, hogy az elmúlt egy évben nemhogy autómentes terv-változatok nem készültek, de semmilyen érdemi előrelépés nem történt a tervezésben; pedig a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa már 2019. július 9- i ülésén egyetértett a rakpartok megújításának szükségességével, sőt, a meglévő tervek élhetőbbé tételének elveit meg is küldtük a Fővárosnak körülbelül egy évvel ezelőtt.

Egy éve várunk a válaszra. Az ügyek érhetetlen lelassulása persze nem egyedi eset: a legrosszabbul Dél-Budapest külső kerületeinek lakói jártak a Dél-pesti kerékpárút esetével, miszerint fél év semmittevés után végül is az ott élők számára legrosszabb döntés született meg: azaz a folyamatban lévő tervezésből végül mondvacsinált okokra hivatkozva kihátrált a Főváros. De ezt láthatjuk az Óbuda és Angyalföld, végső soron az egész belváros tehermentesítése szempontjából úgyszintén fontos Aquincumi híd tervezésénél, ahol úgy „dekkol” az önkormányzat számláján csaknem másfél éve a kormány által biztosított 240 millió forint, hogy még a szerződést sem kötötték meg a tervezővel, sőt még ki sem választották. Persze gazdag város, megtehetik.

Egyszóval örülök, hogy ha komótosan is, de rakpart-ügyben, úgy tűnik, mégis sikerül felvenni a fonalat.

Van ugyanakkor egy megkerülhetetlen szempont, ami eddig – érthetetlen módon – mégsem került szóba. Ez pedig a parkolás kérdése, amelyben nemhogy áttörést, de még csak egyetlen értelmes felvetést sem hallhattunk az elmúlt év során. Triviális, de úgy tűnik, mégis le kell írjam: nem lehet anélkül élhető várost, de akár csak élhető rakpartot sem létrehozni, amíg a közterületeink többségét gépjármű tárolásra adjuk oda – fillérekért. S erre a kérdésre továbbra sem látom a választ: akar-e kezdeni valamit a város vezetése a budapesti parkolás helyzetével? Mi fog történni a jelenleg a rakparton parkoló több száz autóval? Továbbra is azt állítom: Budapest addig nem lesz élhető város, amíg a közterületeivel rosszul, pazarlóan bánik.

Amíg napi tíz forintért bárki, aki bejelentkezik egy belvárosi lakásba, elfoglalhat 12 vagy akár 15 négyzetmétert a szűkös közterületekből, addig épp a probléma lényege sikkad el. Nagyon várom már a városvezetéstől azt a javaslatcsomagot, amellyel a közterületeket valódi értéken kezelve, az élhetőséget szem előtt tartva, gyökeresen változtatja meg a város kaotikus, kiskapuktól hemzsegő, a korrupciógyanú árnyékában üzemelő parkolási rendjét. Kissé nehezebb persze, mint fogni három vödör sárga festéket, de ez végre valódi, bátor intézkedés lehetne. Remélem, erre nem kell ismét egy évet várni.

Forrás: Schneller Domonkos

This entry was posted on 2020. szeptember 28. hétfő at 17:19 and is filed under Életmód, Építészet, Önkormányzat, Csepel, Környezetvédelem, Közlekedés, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.

Itt lehet hozzászólni !