Csepel.hu
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Csepeliek!
A nemzeti összetartozás napjára, az I. világháború kitörésének évszázados emlékével érkeztünk, hogy nemzeti értékeink szilárd alapjain állva megemlékezzünk a rövidnek nevezett, ám annál viharosabb XX. század első nagy pusztulásáról és arról az eseménysorról, amely Hazánkat és magyar nemzetünket a Muhi és Mohács nevével egy sorba írható trianoni új világrend oly végzetes csapásával sújtotta. Ahogy Tompa Mihály szinte jóslatként jövendölte: „Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk!”
A mai nap azonban elsősorban értékeink szemléjét és a jövő kihívásainak erőgyűjtését szolgálja. Ha csupán a zivataros XX. századot tekintjük a két világégéssel, terület- és népességvesztésekkel, haláltáborokkal, lakosságcserékkel és deportálásokkal, bizony súlyos veszteségekkel kell szembenéznünk. De a számvetés óráiban fontos tudatosítani mindannyiunk számára azt a lelki, szellemi és erkölcsi alapállást, amely vigyázza békés holnapunkat egy polgárháborús Eurázsia és egy morális és gazdasági válsággal küzdő Európa jelenében. Négy éve ezért döntött úgy a nemzeti integráció kormánya, hogy a trianoni folyamat megfordításának jelképes gesztusaként június 4-ét, az Összetartozás Napjaként írja be mindannyiunk naptárába. Büszke vagyok arra, hogy 2010-ben, országgyűlési képviselőként a Magyar Nemzet Parlamentjében én is támogatója lehettem ennek az emléknapnak.
Tisztelt Emlékező Közösség!
Kedves Barátaim!
A XX. század a magyar nemzetet – történelmi szállásterületeivel együtt – a Kárpát-medence, Európa és a világ számos államába kényszerítette és szórta szét. Az előrejelzések alapján néhány évtizeden belül Magyarország lélekszáma további félmillióval fog csökkenni, a külhoni magyarság soraiban – az asszimiláció és a Kárpát-medencéből való kivándorlás miatt – több százezer főre becsülhető veszteségekkel számolhatunk. Mindez akkor történik, amikor az új európai berendezkedés a határokon átívelő nemzetegyesítés soha vissza nem térő történelmi pillanatát hozta el, hiszen a következő évtizedekben a nemzetközösségeken belüli nyelvi és kulturális egység, mint a társadalmi és gazdasági stabilitás alapvető tényezője rendkívüli módon fel fog értékelődni.
Számunkra, egységes magyar nemzetben gondolkodók számára a nemzetegyesítés azon túlmenően, hogy segít megőrizni és erősíteni a nemzeti identitásukat, elsősorban a szülőföldön való boldogulás feltételeit kell, hogy megteremtse. A korábbi ciklus kormányzata ezen célok és feladatok fontossága mentén valósította meg azokat a jogszabályi intézkedéseket, melyek arra irányulnak, hogy a XX. század zivataros eseményei miatt a világban szétszóródott és a Kárpát-medence számos országában széttagoltan élő magyar nemzet önazonosságát megőrizve megmaradjon, sőt lehetőségeihez képest szülőföldjén gyarapodjon. Ezeknek a jogszabályoknak köszönhetjük mi, csepeliek is, hogy mára meghaladtuk az 1000. főt, aki nálunk kaphatta meg a méltán jogos magyar állampolgárságot.
Kitűzött közös céljaink sikerének feltétele, hogy a szétszóratott magyarságból új nemzetközösséget építsünk! Ahhoz, hogy a magyarság mindenütt, ahol csak él megőrizze esélyeit a jövőépítésre, ahhoz a következő évtizedekben a magyar humánvagyon felelős megóvására és gyarapítására van szükség. Az állampolgárság kiterjesztésével, illetve a Nemzeti Összetartozás tanúságtételével Magyarország Kormánya e célok elérése érdekében az első közjogi lépéseket már megtette.
A következő nagy feladatkör a szakmai és politikai tudatosság megteremtése, illetve az új nemzetpolitikai eszmerendszer és stratégia megalapozása. A negatív trend megfordítása érdekében szükséges és megkerülhetetlen tehát az országpolitika nemzetpolitikává alakítása. A harmadik lépés az így kialakított új stratégia megvalósításához szükséges gazdasági erő megteremtése, amelyhez viszont paradigmaváltásra van szükség. Olyan összefüggő kárpát-medencei rendszerekben kell gondolkodnunk, amelyek saját természeti és emberi erőforrásainkon kívül, számba veszik valamennyi gazdasági lehetőségünket, melynek révén a Kárpát-medencében egy fenntartható, tervezett és rendezett magyar gazdálkodás, tehát kiszámítható magyar jövő válik lehetővé. Ez lehet korunk és nemzetünk felelős válasza a Trianonban elszenvedett igazságtalanságért!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Csepeliek!
Az összetartozás napja a legjobb magyar hagyományok szerint egyben az emlékezet napja is. A szétszakított területek nemzetrészei, a nagyvilágban helyüket megtaláló magyarok közössége és az anyaország népe Trianon tragédiája mellett mind egyként tartják számon a nemzet számára annyi fájdalommal és áldozattal járó XX. századi történelmi fordulatok évszámait. 1914-1920, 1944–48, és 1956 éppúgy rezonálnak a lelkekben, mint az embertelenség állomásainak és mártírjainak nevei a Haza térképén: Szolyva Kárpátalján, az erdélyi Földvár, Recsk, Hortobágy, a Délvidék sokat szenvedett települései, vagy a munkaszolgálatosok menetelése, a holokauszt áldozatai, a németajkú hazánkfiainak kitelepítése, a lakosságcsere felvidéki kárvallottai, a nemzetiségi vagy osztályalapon „malenkij robotra” hurcoltak, az ’56-os szabadságharcos mártírok, menekülők és a bebörtönzöttek.
Trianontól a vasfüggöny bontásáig és a diktatúrák omlásáig olyan sűrű lett a történelmi múlt, hogy ma már az is kérdés: mi az, ami történelmi időként elemezhető és mi az ami a közelmúlt élveboncolása? Meggyőződésem, hogy mindkettőnek megvan az életmentő feladatköre nemzetünk jelenében. Az első világháborús nemzedék már Csillagösvényen jár, de áldozata egy értelmetlen és pusztító világégésben csak akkor nyerhet a nemzet oltárán végső értelmet, ha nem feledjük őket. A szétdarabolt ezeréves honban a közbülső nemzedékeknek sem jutott könnyebb élet. Nekik, és nekünk is legalább olyan fontos tudni, hogy mit ért egy-egy pofon, mit ért a fázás, a rettegés és éhezés, mit ért végső soron az élete annak, akit börtönökben sorvasztottak vagy sortüzekben vált mártírrá. Mert Trianonra emlékezni csak úgy lehet kedves Barátaim, ha az egész XX. századot is látjuk általa.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Évezrednél is öregebb államiságunk történelmi centrumában történelmi felelősség megérezni, látni és cselekvően támogatni mindazt, amit kívülre rekedt közösségeink a maguk jogán a jövőépítésben esszenciálisnak tartanak. Az előző kormányzati ciklusba, jogalkotási munkánk részeként az Alaptörvényben szentesítve állt vissza az anyaország elszakított nemzetrészek iránti szerves történelmi felelősségvállalása. A hivatalába lépő új magyar kormányzat a választók felhatalmazásával a következő időszakban kiteljesítheti az előző ciklusban elkezdett országépítést és alkotmányos alapokon felépítheti a nemzeti integráció „Magyar Házát”. Számunkra fontos, hogy egyformán nyitva legyen ennek a háznak mind a hét kapuja! Fontos az is, hogy eljussunk a lehetőségek és kötelezettségek rendszerével a valódi értékelvűségig, hiszen nem skanzennek építjük a Kárpát-hazát hanem élő, érző lüktető életközösségek önfenntartó otthonának!
Kedves Barátaim!
Csak az összefogás ereje ellensúlyozhatja azokat az eróziós folyamatokat, amelyek már lassan egy évszázada morzsolják és fárasztják közösségeink életerejét. Őshonos kisebbségeink és az elszakított területek magyar közösségei csak az őszinte párbeszéd, a kultúra és tudás útján találhatnak vissza a többségi társadalmakkal prosperáló együttéléshez. Adassék számunkra, hogy az emlékezés méltó keretében valódi európaiságot és minőségi nemzeti együttműködést mutassunk fel egymás és a világ előtt. Ezért dolgozunk mi is itt Csepelen, jóban-rosszban felelősséggel és hűséggel a közös sors vállalásával. Mert nincs határon túli és határon inneni magyar ügy: csak egy magyar ügy van, csak egy magyar világ létezik a Kárpát-medencében.
Elválaszthattak, de szét nem választhatnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Forrás: Csepel.hu
kivel fogjak össze, a szomszéd cigánnyal aki már háromszor betört a telekre ? vagy a zsidó bankárral akihez a fizetésem felét hordhatom még 30 évig?
hát köszönöm.
inkább megvárom míg a többségnél betelik a pohár és csatlakozom valamelyik önkéntes ezredhez.
dcdscdscsdc! Szép, hosszú életet!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét,lop.
Dcdscdscsdc nézetesse meg magát egy elmeorvossal!